2019. 2. szám » Szepes Erika: Hősök könyve

Szepes Erika: Hősök könyve

Benedek István Gábor: Európa keringő

            Ez a keringő szó a címben igazán talányos. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a könyv az operett királyáról, Kálmán Imréről szól, aki az operett révén keringő-király is volt. S azt is tudjuk, hogy neve túl szállt Európán – ma is szerte szárnyal. Akkor mi benne a talány? Elsősorban az, hogy a keringőnek mint táncnak, körforgásnak saját hosszú-hosszú múltja van, amit  egészen a középkorig tudunk nyomon követni. A híres középkori, 14. századi haláltánc, a danse macabre, az éjfélkor a föld alól feljövő csontvázak tánca, amellyel magukkal ragadták a még élők közül a halálra érdemeseket. Mert a halálra mindenki érdemes: a halál az egyetlen demokratikus intézmény, amely rangra, korra, nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül mindenkit magával sodor. A haláltánc-víziók jó része – leghíresebb talán Holbein rézkarc-sorozata – eszeveszett körforgásba szédülten ábrázolja az elragadottakat. A körforgás ájult bódulata sátáni – a keringő lágy, szelíd, hullámzó. Akkor hogyan kerülnek nemcsak egymás mellé, hanem egymást helyettesíthetik is?

         Benedek István Gábor első válasza a kérdésre korábbi könyvének, a Bergeni keringő-nek a címe: ebben a haláltáborokba hurcoltakat, megkínzottakat, megölteket kergeti őrült táncba a szerző: a haláltáborok életét inkább érzi hasonlónak a haláltánc körforgásához, mint valódi élethez. Ott a cselekmény Tótkomlósról vezet Bergen Belsenbe és vissza; a Tótkomlósról a táborba hurcoltak élete, halála, esetleges túlélése és visszatérése egy korlátozott szinten zajló körfogás: időben és térben forogtak el a rabok szülőföldjeikről a haláltáborba és a szerencsések vissza. 

          Az Európa Keringő metafora rendszere tágabb, nemcsak azért, mert földrésznyi nagyságúvá terjeszti ki a cselekményt, – a körforgás a spirál magasabb szintjére emelkedik – , hanem azért is, mert itt a keringő  jellege, szerepe más, nagyobb szabású. Jelenti elsősorban Kálmán Imre keringőit, amelyeket nemcsak Európa, de a világ is ismert, de jelenti nagyobb léptékben az Európa egészét letaroló haláltáncot, az életükből a halálba forgó híres művészeket és az életüket társként kísérő embereket.

          És irodalomtörténeti érdekességként a keringő szerkezeti elemmé vált Benedek kezén: ahogy megforgatja a körtáncot mint egy képzeletbeli körhintát, úgy tűnik elő mindig más és más arc, alak, szereplő. Ez a könyv egyik leglényegesebb érdeme: ahogy egyforma élességgel látunk rá a  váltakozó szereplőkre, úgy jelzi ezzel, hogy a körforgásban részt vevők egyenlők, egyforma sorsúak, EMBEREK, akiknek mind megvan a saját élettörténetük, örömeik, bánatuk. A körhinta fejezetenként forog körbe, így a szereplőket van módunk alaposan megismerni. Ezért nem jelentőség nélkül való, hogy a könyv főhőseként aposztrofált Kálmán Imre csak a 6. fejezet végén jelenik meg, addig a történet   más szereplői sodródnak a maguk életével a kataklizma felé. 

        A regény elején  idegen szereplőket mutat a körhinta, akiket – nem ismervén még a fő cselekménybeli szerepüket – mellékszereplőknek gondolhatnánk: az oroszországi Perm városában játszódik a nyitó jelenet, a cári bálban, ahol a fiatal, első bálozó lányt elragadja a Nagy Valcer – milyen finom célzás a keringő további nagy szerepére, és egy nyalka cári tiszt – egy Romanov –  személyében a ragadozó Szerelem, amely első látásra letaglózza a lányt, és amelynek érintését kilenc hónapig hordja a testében. Tudja, hogy a tiszt apaságát senkinek nem mondhatja el, hozzá sem mehet, nem is láthatja többet, de vállalja azt az életet, amit ez az őrült szerelem neki ajándékozott. A leány, Szonja, megszüli gyermekét, egy kislányt, és sorsuk megpecsételődött: mindenképpen menekülniük kell – kitör a forradalom és az ő életük többszörösen veszélyben forog. 

         A Nagy Valcer világra bűvölte kislány, Vera, a második kép a forgatagban. Szépséges, okos, több nyelven beszél. Élete nem egy Romanov-sarj fényűzése – bár apja titkos módon  támogatja őket – : táncolni, énekelni tanul, és lokálokban lép fel. Első pártfogója, az Amerika-Európa-szerte hírhedett Pola Negri, a gyönyörű, buja és a szűz Verát megrontó színésznő, aki életét jobb körülmények közé segíti. A két szép és fiatal permi nő lengyelországi és finnországi életkísérleteik után Bécsben állapodik meg: a gemütlich város befogadja őket, munkát is találnak. És itt  a szelíd, illatos, nyugodt Bécsben történik meg a második „első látásra” szerelem: a kávéházba belépő Kálmán Imre azonnal beleszeret Verába, és rövid időn belül feleségül is veszi. A boldogság a háború árnyékában rövid ideig tarthat: a további meneküléshez – Kálmán Mexikóba akar menni – Vera szerez útlevelet az ifjú Horthy István  segítségével Amerikába. A sors szeret párhuzamos játékokat rendezni: a cári tiszt Szonja tisztaságát vette el, az ifjú Horthynak Vera hozott női áldozatot az útlevélért. A házasságkötés után kettejük élete páros menekülés: Vera Kálmán mellett második főszereplővé válik. Párizsban szorult helyzetükben az ismeretlen, homályban élő Romanovok egy sarja   segíti ki őket, megszerezvén az atyai adományt a cári tiszt sosem látott leányának.  

        Sok magyar menekült élt Európa szerte, és közülük sokat mutatnak meg a forgószínpad képei. Itt most csak a harmadik fontos szereplőt, Bolmányi – ex Weisz – Ferencet említeném, egyrészt, mert Veráról festett egész alakos képe része lett egy bécsi kávéháznak, másrészt mert finom festő kezét nem féltve, kitanulta a fegyverekkel való bánásmódot, és  sok zsidót mentett ki a pesti gettókból, más veszélyes helyzetekből.

        A regény utolsó fejezeteiben a szerző is belép a szereplők körébe: elmondja tábori élményeit, menekülésüket, a tífuszt, amibe majdnem belehalt – nem veszi el a személyes hang és történet a regény főhőseinek fontosságát, csak beleáll maga is a körtáncba, amely szerencsére számára nem vált haláltánccá, ezzel is bizonyítja a fő mondandót: mindannyian egyformán EMBEREK vagyunk. Sőt: sok helyen megfordulva, sok nyelvet beszélve, sokféle vallást szolgálva is MAGYAROK. És Kálmán Imre zenéje – otthonos lévén a föld minden országában mindenképpen magyar. 

#