A zsidó cserkészek kiakolbólítása a Magyar Cserkészszövetségből
Éppen 61 esztendeje annak, hogy a Magyar Cserkészszövetség rendkívüli közgyűlése egyhangúlag — nagy ováció közepette – kizárta soraiból az izraelita vallású cserkészeket, cserkészcsapatokat. A mai cserkészvezetők java része alkalmasint felületesen ismeri a mozgalom történetének ezt a defektusát. Akik pedig tájékozottak az ügyben, emberileg érthető módon nem szívesen beszélnek róla. Ám ha a téma olyannyira kihull az idők rostáján, hogy még a cserkészet historikusai sem nyúlnak utána, az öreg hiba. Ismereteim szerint csupáncsak egy történész foglalkozott érdemben ennek az ifjúsági mozgalomnak a magyar-zsidó problematikájával, jelesen: Gergely Ferenc. „A magyar cserkészet története. 1910-1948″ című értekezése 1989-ben jelent meg a Göncöl Kiadó gondozásában. A magyar cserkészetnek gazdag erkölcsi-pedagógiai hagyományai vannak. De történetét sajátságos kinövések is terhelik, és azokra nem helyes fátylat borítani. Annál kevésbé, mert zavaros világunkban a klasszikus cserkész-eszmeiség megőrzése, a mozgalom demokratikus önakaratának érvényesítése megköveteli, hogy a mozgalmi cselekvések összefüggő, kozmetikázatlan sorozatából vonjuk le a történeti tanulságokat.
A zsidóság persze nem felejtheti, de nem is képes elfelejteni a hajdani „keresztény nemzeti kurzus” bárminő jogfosztó intézkedését. De a sérelmes emlékekre való hagyatkozás nem elegendő a józan ítélet kialakításához. Kivált nem egy olyan, alapjában véve egészséges mozgalom esetében, mint amilyen a cserkészet is volt.
Albion ege ködös, Magyarország ege viharos volt. A magyar cserkészetet nem lehet angol mércével mérni. A magyar cserkészet a hajdani magyar politika csinálóinak járszalagjára került. A cserkészet nem léphetett ki a történelemből. A cserkészetnek végre kellett hajtania a maga zsidótörvényét. A zsidóknak ideiglenesen ki kellett vonulniuk a hivatalos cserkészetből. Ez rasszista intézkedés volt a javából! Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Azt tudniillik, hogy a korabeli Magyarországon a cserkészet volt az egyetlen olyan konzervatív, nemzeti színezetű ifjúsági mozgalom, melynek soraiban 1940-ig több ezer zsidó fiatal tevékenykedhetett. Igaz, mozgásterükben sosem volt idillikus állapot. Kezdettől fogva ádáz harcot kellett vívniuk a kor minden rendű és rangú antiszemitáinak konok kirekesztő törekvésével szemben. A folyamatos önvédelmi kényszer viszontagsága azonban nem csökkenti, ellenkezőleg, növeli az évtizedes fennmaradás politikai, történeti jelentőségét.
Teleki Pál kétes szerepe
A náci eszmeiségű magyar szélsőjobb szemében a búrkalapos, londoni központú, zsidókkal körített cserkészet mindig is amolyan kakukktojásnak tűnt az árja homogenitású, a „radikális nemzetiek” felé ilyen-olyan mértékben nyitott ifjúsági egyesülések tengerében. A vigyázó szemeiket Berlin felé vető szájhazafiak nemcsak „bűnei miatt támadták a szövetséget, hanem azért is, mert ártani akartak Teleki Pálnak, az általuk gyűlölt antináci beállítottságú miniszterelnöknek, aki – mint tiszteletbeli főcserkész és a legfelsőbb nemzetközi cserkészgrémium 9 tagú londoni irodájának tagja – tekintélyével, nevével mindhalálig fémjelezte a magyar cserkészetet.
A cserkészek kongresszusának előestéjén erősödtek a Teleki Pál elleni támadások a London által is támogatott zsidó cserkészek állítólagos „babusgatása” miatt. A szélsőjobb „jóvoltából” maga a parlament is színtere lett ennek a vagdalkozásnak. Palló Imre nyilas képviselő ugyanis a képviselőház 1940. november 13-i ülésén interpellált a miniszterelnökhöz „az angol mintájú magyarországi cserkészet zsidó vonatkozásai tárgyában”. Palló tartalmi és szervezeti tekintetben egyaránt kritizálta a cserkészetet. A meglevő „idegen szellem” bizonyságául felhozta a cserkésztörvény negyedik parancsát, amely így szólt: „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint … Mindnyájan egy atyának gyermekei, egy családnak tagjai, egy célért küzdő bajtársak vagyunk. A cserkészt a cserkésszel vallási, nemzeti társadalmi különbségeken túl, közös eszmék, közös törvény, közös fogadalom köt össze testvéri szeretettel … Minden cserkészt, ha ismeretlen is, szívesen üdvözölj, örömmel támogasd, oszd meg vele, amid van, hogy ha rászorul, mert testvérek vagyunk.” A szöveg citálása után Palló felordított: „Kikérem a magyar cserkészifjúság nevében, hogy neki a zsidó és az angol cserkész a testvére legyen!” Ezek után a cserkészet általa zsidóknak minősített „exponensei” ellen ágált. Ennek kapcsán lezsidózta többek között Witz Bélát, a szövetség exelnökét, a bazilika prépostját is, aki mellesleg szólva bácskai sváb ember volt. Palló végezetül Teleki Pál nemzetközi státuszát ócsárolta, kijelentvén: „Nincs szükségünk olyan ifjúsági mozgalomra, amely Londonban székel, nincsen szükségünk olyan ifjúsági mozgalomra, amelynek angol egyenruhája van. Minden angol kapcsolatot meg kell szüntetni.”
Teleki Pál a november 22-i ülésén – tehát mindössze 3 héttel a cserkészparlament összejövetele előtt – válaszolt Palló Imre interpellációjára. A mozgalom „zsidó ügyeit” illetően megjegyezte: „A helyzet az, hogy amikor Magyarországon ez a mozgalom megindult és mikor a háború után újra megindították, talán nem szükséges jellemeznem a háború előtti időt, de a háború utáni időben is volt korszak, amikor a numerus clausust, amelyet magam hoztam, megcsonkították. Mi magyar cserkészvezetők az előtt állottunk, hogy bennhagyjuk a mozgalomban a zsidó csapatokat, vagy kitesszük őket, s akkor a kormány nekik esetleg más, paralell cserkészetet tesz lehetővé. Mi az utóbbi mellett határoztuk el magunkat, és kijelenthetem, hogy a külügyi vezető kivételével az aktív vezetőségben senki zsidó nem volt.” Teleki úgy állította be, hogy a zsidó külügyér ideiglenes alkalmazását az illető nyelvismerete tette szükségessé. Valószínűbb azonban, hogy Molnár Frigyes kinevezése egyszerűen Londonnak tett gesztus volt.
Teleki méltatta a cserkészet atyját, az előző nap elhunyt angol származású Balden Powellt. Midőn hangsúlyozta, hogy az angol eredet nem követelt semmi néven nevezendő angol mentalitást, Bajcsy Zsilinszky Endre közbeszólt: „Ami az angol eredetet illeti, az sem szégyen, nem kell mentegetni.”
Álnok felszólalók
A közgyűlés előzményei semmi jóval nem kecsegtették a zsidó cserkészeket. A HM és a VKM mindjobban fokozta a nyomást a szövetség nacionalizálására, militarizálására, árjásítására. Észak-Erdély visszacsatolása nyomán eufórikus közhangulat keletkezett, s az „adakozó” Hitler nimbusza rohamosan nőtt. Szeptemberben a szélsőjobboldali pártok egyesületek a Nyilaskeresztes Párttal. A vezér a börtönből amnesztiával kiszabadult Szálasi Ferenc lett. November 20-án Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Teleki Pál és Csáky külügyminiszter ugyanazon a napon látogatást tett a Führernél Berlinben. Megbeszélésük kapcsán Teleki egyebek közt felvetette a zsidókérdést, és hangsúlyozta, hogy a „zsidókat a békekötéskor el kell távolítani Európából.”
A magyar cserkészvezérkar 1940. december 15-én ilyen közegben rendezte meg a szövetség egyik legdrámaibb közgyűlését.
A cserkészparlament a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ülésezett 1162 küldött részvételével. Megjelent Teleki Pál tiszteletbeli főcserkész is, az éppen Németországban vendégeskedő Hóman Bálint kultuszminiszter képviseletében pedig Tárczay Felicidesz Román minisztériumi osztályfőnök. A közgyűlés fő feladata volt az alapszabály módosítása. A mértékadó szövetségi vezetők abban a hitben ringatóztak, hogy ezzel a művelettel ki lehet venni a németek és nyilasok méregfogát, következésképpen meg lehet menteni a cserkészetet a gleichschaltolástól.
Kétségtelen, hogy a közgyűlési vita pikantériája a tervezett zsidótlanítás ügyében csúcsosodott ki. Éry Emil országos ügyvezető elnök így vezette be az erre vonatkozó javaslat „vitáját”: „Az a javaslat, amely a közgyűlés előtt van, a következő nagy mozzanatot akarja úgy hangsúlyozni, hogy ezekben a kérdésekben többet senki kétségeket ne támaszthasson mozgalmunkkal szemben. Az egyik a mi mozgalmunk teljes keresztény jellege. /Éljenzés/ Azóta már a mi felügyelő hatóságunk a vallás és közoktatási miniszter (Hóman Bálint – S.L.) és ő így szólt hozzánk /olvassa/: «Mint a magyar ifjúság nemzetnevelésének intézője, kötelességemnek tartom felhívni a cserkészszövetség figyelmét a zsidókérdés megoldására is, amely kérdés megoldásánál azt tartanám helyesnek, ha újabb zsidó cserkészcsapatok szervezéséhez az engedély nem adatnék meg. Kívánatosnak tartanám továbbá azt, hogy olyan rendelkezés adassák ki a Magyar Cserkészszövetség vezetősége részéről, mely szerint a már meglévő zsidó cserkészcsapatokba semmiféle újabb felvétel ne legyen eszközölhető. Ez tenné lehetővé azt, hogy ezek a cserkészcsapatok elsorvadjanak, és a magyar cserkészet teljesen zsidómentes legyen.»”
Éry Emil úr így folytatta: „Minthogy a cserkészet törekvéseit szándékozott a miniszter úr alátámasztani, köszönettel vettük az ő kérését, és mi tulajdonképpen a javaslatban túlmentünk ezen, mert mi a javaslat megalkotásánál olyan szöveget vettünk, hogy ne csupán megvárjuk a kihalását annak a 13 csapatnak és annak a 2000 zsidó cserkésznek, hanem úgy módosítjuk az alapszabályokat, hogy már most zárjuk ki őket szövetségünkből.”
Zsidó nem kérhet semmit
Az idevágó döntést megelőzte a búrkalap viselésének eltiltása. A szövetség már korábban rendszeresítette a Bocskai-sapkát, ám azt a cserkészkalappal párhuzamosan lehetett viselni. A közgyűlés azonban – nem utolsósorban Hóman Bálint szorgalmazására – általános követelményként kívánta rögzíteni az alapszabályban a Bocskai-sapka viselését s a cserkészkalap használatának megtiltását.
Az elnök az előterjesztett javaslatok egyhangú elfogadását remélte. Minthogy azonban a kalapletiltás ügyében 10 képviselő ragaszkodott a titkos szavazáshoz, kérésüket az alapszabály értelmében teljesíteni kellett. A szavazás eredménye a következő volt: leadtak 889 szavazatot. Az érvényes szavazatokból 651 az előterjesztett javaslat mellett, 229 ellene szólt.
Midőn dr. Virágh István kérte a szavazás elrendelését a további javaslatok felett, egyik küldöttársa bekiabált: „Zsidó nem kérhet semmit!” Ezután Bíró Lukács küldött indítványozta az alapszabály további korrekcióra váró részeinek szelektálását a döntés mikéntjének megítélése végett. „Tegyünk különbséget a vitás és nem vitás pontok között – mondotta. – Van néhány nem vitás pont, azokat egyszerre akár közfelkiáltással letárgyalhatjuk, a vitás pontokra pedig én is titkos szavazást kérek. Melyek a vitásak és melyek a nem vitásak? A zsidók kizárása nem vitás! /Hatalmas éljenzés és taps/ Felelősségem teljes tudatában és cserkészmivoltom átérzése tudatában merem állítani, hogy amikor a IV. törvényt akarjuk megváltoztatni, ott esetleg lehet vita, de itt nem.”
Sem vitára, sem titkos szavazásra már nem került sor. A küldöttek az alapszabály további módosítására vonatkozó javaslatokat hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadták, így többek között azt a korrekciót is, amely így hangzott: „A szövetség krisztusi világnézetű és magyar nemzeti alapon áll.” A kissé dodonai szöveg azt a realitást takarta, hogy a zsidókat 1940. december 15-én kiebrudalták a Magyar Cserkészszövetségből.
A cserkészparlament ilyen értelmű döntése után a zsidó csapatok megbízásából szót kért és kapott dr. Sommer László csapatparancsnok. Búcsúbeszédében a következőket mondta: „Igen tisztelt közgyűlés! Nehéz feladatom van. Jelen deklarációt a zsidó felekezeti cserkészcsapatok nevében olvasom fel. A szövetségi közgyűlésen legjobb tudomásom szerint zsidó magyar cserkészek érdekében évtizedek óta az első és előreláthatólag hosszú időre az utolsó felszólalás van elhangzóban. Nem lesz talán szerénytelen az a kérésem, méltóztassék ügyünknek ezekben a számunkra kimondhatatlanul fájdalmas percekben türelmet és figyelmet szentelni. Felszólalásom 7 percig tart, kérem tegye a közgyűlés lehetővé, hogy a megbízott feladatnak eleget tehessek. Ellenjavaslatokat nem sorakoztatunk fel. Ki kell azonban jelentenünk a legszigorúbb lelkiismeretvizsgálat után is, hogy a zsidó magyar cserkészcsapatok sem a ‘magyarabb magyar és emberibb ember’ közös eszméjéhez soha hűtlenek nem voltak, sem a Hungária jelvényt be nem mocskolták. Ha fogadalom kapcsán felvetődött a kérdés, elfogadjuk-e életünk alapjául a krisztusi világnézetet, szent meggyőződéssel feleltünk igent. A krisztusi, csakúgy mint a nálunk ennek ellenértéke gyanánt hangoztatott bibliai világnézet, a mi prófétánk fogalmazásában így hangzik: ‘Ne tedd felebarátodnak, amit magadnak nem kívánsz!’ Ez a meghatározás szavaiban is alig, értelmében pedig semmit nem különbözik a Vezetők Könyvének meghatározásától. Mindannyiunk világnézetét közösen és egységesen a cserkésztörvény határozza meg. Ennek követelményei egyaránt megfelelnek a krisztusi és a zsidó vallási világnézetnek, valamint a cserkésztörvények egyaránt erkölcsi követelményeket támasztanak a cserkésszel szemben, éspedig azonos követelményeket, különbség nélkül. Nem fedezhető fel e téren sem olyan válaszfal, mely minket keresztény cserkésztestvéreinktől elzárna.”
Felemás válasz
Dr. Sommer László így fejezte be felszólalását: „Hálásak vagyunk és maradunk a Szövetségnek, hogy a magyar cserkészszellem részeivé lehettünk. Ha mennünk kell, fájó szívvel megyünk … Most pedig még egyszer és százszor és változatlanul: jó munkát, magyar cserkésztestvérek!”
Dr. Sommer László ünnepélyes nyilatkozatára Papp Antal országos elnök ekként válaszolt : „Mélyen Tisztelt Rendkívüli Közgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az elhangzott deklarációra én is rövid deklarációval válaszoljak innen az elnöki székből. A magyar cserkészet nem politizál. A magyar cserkészet tehát ezt a kérdést nem kezeli politikai kérdésként. A második kijelentésem az, hogy a magyar cserkészet a zsidóságot nem vizsgálja faji alapon, és a kérdést nem kívánja ilyen szempontból kezelni. Ellenben kijelentem azt, hogy a legminimálisabb joga minden nagyobb társulásnak, hogy ha inkluzíve akar alakulni, vagy mondjuk exkluzívé, úgy tényleg akarata szerint alakulhasson. Amint vannak zsidó egyesületek is, amelyekbe fel sem vesznek minket, mi is megengedhetjük magunknak azt az elhatározást, hogy keresztény mozgalom akarjunk lenni, mint ahogy eredetileg is így indult a cserkészmozgalom. /Éljenzés/ Ebben az elhatározásban tehát ne tessék semmiféle személyi vagy faji szempontokat bevonni, mert itt egyszerűen arról van szó, hogy a mozgalmunk miként kíván megalakulni és miként kívánja munkáját folytatni. Mi nem mehetünk bele sem politikai, sem faji, sem másféle bírálatba, de ezt az egyetlen jogunkat, amelyet minden törvény elismer, kérem respektálni és ilyen értelemben szíveskedjenek magyarázni a mai javaslatot. Ennek előrebocsátása után méltóztatnak napirendre térni a deklaráció felett.”
A közgyűlés tehát dr. Sommer László deklarációja felett napirendre tért.
A Belügyminisztérium 1941 novemberében hagyta jóvá a Magyar Cserkészszövetség alapszabályának módosítását. Ezzel a zsidó cserkészek kirekesztése jogerőre emelkedett.