2006. 2. szám » Büki Gyula: Djerba

Büki Gyula: Djerba

Elhatároztuk, elutazunk Djerba szigetére. Összesen három órás repülőút. Mi az?!

Természetesen előtte felkészültünk: útikönyveket olvastunk, térképeket nézegettünk.

A legenda szerint Odüsszeusz hajdan Djerba szigetén lótuszevőket talált. Matrózai közül néhányat úgy elbódított a bűvös növény, hogy ők örökre a sziget foglyai lettek. Manapság a turistákra vár itt hasonló sors.

A helyiek úgy tartják, hogy a mézédes lótusz valószínűleg pálmaborba áztatott datolya lehetett, kétkedők szerint pedig egyszerűen Djerba varázsa az, ami megfogja, és nem engedi el az ide vetődőt.

Itt található a 6. században épült Ghriba („A” Csodatevő), a legrégibb fennmaradt tunéziai zsinagóga. Évszázadok óta mágikus erővel vonzza a kíváncsi zarándokokat. A legenda szerint kő hullott le az égből, majd e szent helyen megjelent La Ghriba, a titokzatos leány, s az ő útmutatásai szerint épült fel a zsinagóga.

A világon fellelhető legrégebbi Tóratekercs ebben a zsinagógában található.

A Langlaha-Omar ünnepre Európából és Izraelből hívők sokasága látogat ide, hiszen, a zsinagóga maga, mintegy ezerfőnyi zsidóságával, egyben a Földközi-tenger menti kis hitközségek vallási központja is.

A terrorizmus egyik legsúlyosabb merénylete itt történt 2002. április 12-én. A fanatikusok a zsinagóga mellett egy gázpalackokkal megrakott teherautót robbantottak fel. Tizenöten a helyszínen vesztették életüket. A kárnak ma már nyoma sincs, mindent helyreállítottak, csak a gaztett hangulata érződik a lelkekben. A tunéziai kormány hivatalosan balesetről beszélt, de a Pakisztánban közzétett levél alapján az al-Kaida terror hálózathoz tartozó csoport vállalta magára a merényletet – tiltakozásul az „izraeli agresszió ellen”. A hivatalos „visszafogottság” oka, hogy Tunézia legfontosabb gazdasági ágazata a turizmus, és ez veszélybe került…

A tengerparti szállodából többször kirándultunk a sziget nevezetességeihez. A főváros Houmt Souk bazárját alaposan bejártuk, majd miután besötétedett, ájulásig sétáltunk a forgatagos utcákon. Így fedeztük fel a város csendesebb részén az egyik gyönyörűséges mecsetet.

Ellátogattunk Ghribába, a misztikus zsinagógába. Taxink kopár utakon, szegényes falvakon keresztül vezetett. Egyszerűen kikövezett nagy parkolóba érkeztünk, ahol sátorban működik a biztonsági szolgálat. Átvizsgáltak minden csomagunkat, megtapogatták zsebeinket, de nem agresszíven.

Az épülethez vezető úton, a csak gyalogosan járható zsákutcánál, öt nyelvet is jól beszélő rendőrök állnak. Egyszerre védik a zsinagógát és a látogatókat. A bejáratnál héberül beszélő morcos samesz fogad. Erősen gesztikulálva mindenkit felszólít a cipő levételére. Lehet, hogy mecsetbe érkeztünk? Most jártunk először mezítláb zsinagógában!

A templomban rajtunk és a sameszen kívül nincs senki. Nyugodt komótossággal fedezzük fel a leginkább kék színben úszó templom rejtelmeit. Végigböngészhetjük az üvegezett vitrinek mögött látható, fénylő kis fém emléktáblácskákat, megnézzük: milyen a „kilátás” a rabbi szószékéről. Rövid idő eltelte után, feltűnt, hogy megszaporodtak a mezítlábas látogatók.

Buszokkal érkeztek turistatársaink, s perceken belül magyar hangokat is hallottunk. Sőt, mit tesz Isten közeli ismerősökkel is találkoztunk. A zsinagóga kisvártatva már egész otthonosan fest. Miután a samesz, szinte lerázhatatlanul a snóder adására szólít fel minket, kiváltképp barátságos hangulatban érezzük magunkat a hűvös falak között – egy iszlám országban.