Stecz Mária
Jeremy Black: Térképek világtörténete
(Kossuth Kiadó, 2005)
A világ ókori szemmel, Kolumbusz nyomában, A felvilágosodás kora, Kereskedelem és birodalom, A modern kor – íme, a fejezetcímek az angol történész gazdagon illusztrált térképtörténeti könyvéből.
De mi is a térkép? Korunkban a papíralapú ábrázolások egyre inkább háttérbe szorulnak, a térkép mindinkább a képernyőn jelenik meg, például időjárási és hírtérkép formájában. A számítógépek révén elmosódott a különbség a kartográfus és a grafikus között, sőt interaktívvá vált a térképkészítés: szoftverek segítségével bárki szerkeszthet, vagy legalábbis adaptálhat térképet.
Ugyanakkor a térképészet története iránt érdeklődök figyelmét egyre inkább felkeltik az európaitól eltérő ábrázolási módszereket használó és eltérő célokat követő kartográfiai hagyományok.
Az ókori Kína a térképészetben is élen járt: az első térkép i. e. 2100 körül készült, méghozzá egy ding, azaz főzőedény külső oldalára. S a kínai világkép középpontjában magától értetődően Kína állt. A Krisztus előtti 6. századból származó babliloni térkép agyagtáblán mutatja be Babilónia és a környező világ kapcsolatát.
Nagy Sándor hódítóútjára felfedezőket is vitt magával, aminek nyomán a görög földrajztudomány látóköre, a térképészet messze túlnyúlt az ország határain. Alighanem görög (sztoikus) filozófus, Kratész készítette az első földgömböt – i. e. 150 körül Rómában -, a három méter átmérőjű glóbusz négy lebegő kontinenst ábrázolt.
A szerteágazó iszlám térképészet a görög hagyományokat folytatta, a középkorban éggömbök már éppúgy készültek, mint Mekka-központú világtérképek.
Az európai térképkészítők természetesen Jeruzsálemet állították a világ középpontjába, ily módon mintegy igazolva a keresztes hadjáratok jogosságát. Feltevések szerint már az i. e. 2. században írt Jubileumok könyvéhez is tartozott térkép. A Szentföld első térképe, amely Izrael 12 törzs szerinti felosztását mutatta be, sajnos elveszett, de számos térkép maradt ránk a 13. és a 15. század közé kelteztethető kéziratokban.
Az úgynevezett „mappa mundik” (a legismertebb közülük a 13. század második felében készült herefordi), azaz világtérképek a középkori Európa sajátos termékei voltak: ötvözték a (keresztény) hitet és a közvetlen megfigyelésekből származó adatokat.
A 14. században kibontakozó (Marco Polo), majd a 15-16. században kiteljesedő (Kolumbusz, Magellán) földrajzi felfedezések természetesen a térképészetnek is nagy lendületet adtak.
És a teljesség igénye nélkül álljon itt még néhány fontos név: Mercator, Ptolemaiosz, Sztrabón, illetve néhány kapcsolódó fogalom: birtoktérképek, csillagtérképek, földrajzi koordináták, haditérképek, légi fényképezés, műholdak felvételei.
Kedves Olvasó, ha Ön mélyebben érdeklődik a téma iránt, vegye kézbe a szóban forgó könyvet!
1