1986. késő tavaszán, egy esős napon, nem tudom hányadszor, ismét olvasgattam egyik kedves könyvemet a “Folklór és tárgytörténet”-et. Mindig rendkívül nagyra becsültem az áldott emlékű Scheiber Sándor professzor hallatlanul értékes munkáját, amely sokrétű és gondolatgazdag.
Örömmal találtam rá újra Kohlbach és a zsidó néprajz című írására, pontosabban arra az adatra, hogy Kohlbach Kaposvárott tanár és egyben a Somogy vármegyei Múzeum őre volt 1897-1908 között.
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban dolgozom 1984-től, és úgy véltem, jól ismerem múzeumom történetét. Kohlbach nevével nem találkoztam csak Scheiber professzor írásában. Ismételten megnéztem valamennyi múzeumtörténeti forrást, de nem akadtam Kohlbach nyomára. A Somogy Megyei Levéltárban átnéztem a gimnázium iratait, amelyek az előbb említett időszakból származtak.
Kohlbach Bertalan a Kaposvári M. Kir. Állami Főgimnáziumban tanított és a gimnázium múzeumának volt az őre. Munkássága felkeltette érdeklődésemet, amelyet igen fontosnak tartok művelődés-és helytörténeti szempontból.
Ezért vállalkoztam szakdolgozatomban Kohlbach bemutatására, különös tekintettel Kaposvári éveire. A témához kissé bátortalanul nyúltam, mert az általam nagyra becsült Scheiber Sándor munkáját egészítem ki helytörténeti adatokkal, de ezt igen nagy tisztelettel teszem.
Végül köszönettel tartozom Schei-ber professzor emlékének és figyelemfelkeltő írásának, hogy nem merült teljesen feledésbe Kohlbach Bertalan munkássága.
I.
Kohlbach Bertalan (Liptószentmiklós, 1866. 08. 11. – Bp., 1944. 02. 23.) Anyja Ber Jetti, apja Kohlbach Sámuel rabbi. Dédapjáig bezárólag híres rabbi családból származott anyai mind apai ágon. 1879-ben kezdte meg tanulmányait az Országos Izraelita Tanítóképzőben, majd folytatta a budapesti Országos Rabbiképző Intézetben. 1888-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett német, perzsa, arab, szír és héber nyelvekből. Doktori vizsgát tett szintén ebben az évben. Disszertációjának címe „Jehuda Ibn Balam, XI. századbeli philologus élete és munkái. Budapest, 1888”.
Rabbi képesítővizsgája 1890. februárjában volt, rabbivá avatták február 20-án. a Temesvár – Gyárváros statusquo-ante hitközség választmánya egyedül Kohlbach Bertalant jelölte rabbinak, a hívek egyhangúlag választották meg. Ő volt a gyárvárosi hitközség első főrabbija. Azok a hitéleti újítások, amelyeket bevezetett községénél a 20. század második felére valósultak meg (Pl. Kohlbach volt az első, aki a Bat-micvát bevezette, hogy nőket is megnyerjen a hitélet gyakorlására). Újításait sok támadás érte a konzervatívok részéről. Kohlbach nem akarta elveit és meggyőződését feladni, ezért 1896. március 27-én lemondott hivataláról.
Temesvári állása és társadalmi helyzete igen kedvező volt, mégsem szerette az európai zsidó viszonyokat. Tervezte, hogy a cincinnati-i liberális rabbiképzőbe helyezkedik el, ahol Heinrich Zirndorf professzor, édesanyja egykori tanítója szívesen fogadta volna. Családos emberként azonban, nem tudta magát rászánni a kivándorlásra, ezért választotta a tanári hivatást.
II.
1897/1898 tanév.
A Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium helyezte Kaposvárra dr. Kohlbach Bertalan okleveles tanárjelöltet. Helyettes tanárrá nevezték ki, a l897. 65829. min. 1503. főig. 851. ig számú ügyirattal. A betegsége miatt szabadságolt Buornáz Ernő latin-német szakos tanárt helyettesítette, 1897. 10. 09 – től, ill. 12. 01-től.
A IV. osztályban latint, németet, a VII. osztályban németet, a VIII. osztályban bölcseleti előismereteket tanított, és osztályfőnök volt a IV. osztályban. A gimnázium történeti és filológiai tárának őrzését is átvette Buornáz Ernőtől.
1897. november 10-én 65 tanuló megtekintette a kaposvári cukorgyárat. kohlbach volt a három kísérő tanár egyike.
1898/1899 tanév
Rendes tanárrá nevezték ki 1898. 71. 168. min. 1572, főig. 413. ig számú rendelettel.
A II/B. osztályban magyart, latint, a IV. osztályban latint, az V. osztályban németet tanított és a II/B. osztályfőnöke volt.
Publikációja: KOHLBACH Bertalan: A művészet és a gimnázium = A Kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium Értesitője az 1898-99. isk. évről. Kaposvár, 1899. Hagelman. 7-25 p. Ezt a tanulmányt előzőleg az 1899.évi május 5-én tartott tanári értekezleten olvasta fel.
1899/1900 tanév
Tanári állásában véglegesítették az 1899. 11. 29. az 1899. 8642. min. 519.
rendelettel.
A III/B. osztályban latint, németet, a VI. osztályban németet, a VII. osztályban németet tanított, és a III/B. osztályfőnöke volt. Megtartva az előző megbízatásait is a módszertani és ellenőrző tanácskozások jegyzője lett a gimnáziumban.
A Filológiai Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Pedagógiai Társaság tagjaként is tevékenykedett.
A Fiume-Zágráb tanulmányi kiránduláson 1899. október 7-10-én 105 tanuló vett részt, nyolc tanár felügyeletével, az egyik Kohlbach volt. A csoporttal utazott dr. Herzog Manó kaposvári főrabbi is, aki hittanatár volt a gimnáziumban. Fiuméban dr. Gerlóczi [?] a város főrabbija is tartott idegenvezetést a kirándulóknak. Zágrábban Kohlbach közbenjárására megtekint-hették a székesegyházi kincstárat egy kanonok vezetésével.
Haladjunk nagyobb léptekkel. Az 1899-es tanévben publikálta A simonfai bronzleletről szóló dolgozatát az Egyetemes Philológiai Közlönyben, továbbá cikke jelent meg a Magyar Paedagogiában, az Archív für Religionswissenschaft Freiburgban, az Allgemeine Zeitung der Judentben (Berlin).
1900-ban közzétette „A Tiberistől az Arnóig” c. írását, majd három év múlva az „Adatok Somogyvármegye ősművelődésének történetéhez” c. dolgozatát. Az 1903/04-es tanévben lett a Berzsenyi Irodalmi Társaság titkára, majd a kaposvári Polgári Iskolai Egyesület választmányi tagja. Fáradhatatlanul publikált: cikkeket írt „Tekercses bronzfibuláról a simonfai kincsleletből” címmel a Budapesti Hírlapban, de írásai megjelentek az Újságban, a Somogyi Hírlapban, a Magyar Zsidó Szemlében, az Ethnographiában, valamint a Gyakorlati Pedagógiában.
A Somogy vármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaságban is szokás volt, hogy a tagok felolvasást tartottak. Így hangzott el Kohlbach értekezése „Hunyadi Mátyás király a szlovén guszlárdalban” címmel.
Ekkor is publikált a Budapesti Hírlapban, a Somogyi Hírlapban, a Gyakorlati Paedagógiá-ban, a Wissen für Alle-ben (Wien).
Mint rendes tanárt előbb a körmöcbányai Állami Főreáliskolához, majd a nagyváradi Állami Főreáliskolához helyezték át a miniszteri rendelettel.
Sokoldalú tehetség volt.
III.
A gimnáziumból később híressé vált tanítványai:
Tanár egyénisége életre szóló hatással volt tanítványaira, későbbi pályafutásukra. Közülük említeni kell az 1883-ban született Galimberti Sándort, aki festőművész volt, Hollósy Simon növendéke Párizsban a Julian Akadémia hallgatója.
Az 1887-ben született Gutheil Jenő pápai prelátus volt, káptalani levéltáros. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte.
Az 1893-ban született Gyergyai Albert irodalomtörténész, műfordító. Szülei Schle-singer Ignác tanító, Krausz Fanny.
1893-ban született Sávoly Pál mérnök, statikus. Fő műve a budapesti Erzsébet kábelhíd tervezése, és építésének vezetése 1960-1964 között. Kossuth–díjat 1954-ben, Állami-díjat 1965-ben kapott.
IV.
Kohlbach Bertalan a kaposvári M. Kir. Állami Főgimnáziumban csaknem évtizedig tanított. Elismert filológus, történelem tanár és művészettörténész volt, nagy tudással. A régészet kiváltképp érdekelte. Szakszerűen rendezte a régiség-és éremgyűjteményt. Pedagógiai munkásságán kívül vallástudományi és német irodalmi kutatásokkal foglalkozott. Sokrétű munkát fejtett ki, mint pedagógus, pszichológus tudós.
Nagy érdeméül tudhatjuk be, hogy fontosnak tartotta a zsidó néphagyomány kutatását és közzétételét. Tevékenyen rész vett a Zsidó Múzeum alapításában és anyagának gyűjtésében. Sajnos méltatlanul elfeledkeztek személyéről és munkásságáról.