Manapság ritkán nyílik mód világi ünneplésre, örömre. Most az idő meghozott számunkra valami olyasmit, amire joggal mondhatjuk: vidám, méltó esemény.
Lapunk, a Remény, ugyanis tíz éves lett!
Hihetetlen! Már éppen évtizede jelenik meg a magyar zsidóság társadalmi, közéleti és kulturális folyóirata. Ahogy hivatalosan mondani illik: negyedéves periodika. Kiadója – a lapgazda – a Mazsihisz. De olykor – köszönettel – segítő kezet – értsd pénzügyi támogatást – kapunk a BZSH-tól, a Dohány utcai körzettől, olykor a MAZSÖK-től, a közép-magyarországi régiótól. Mert az élet ma így fest: a forrás rajzolja meg a mégoly széles folyam útját.
Hiszen mostanában minden intézmény szegény. Elvonások, költségvetési szűkítések, növekvő terhek nehezítik a szerkesztők dolgát. És tudjuk, tapasztaljuk: ha itt vagy ott nem elég a keret, legegyszerűbb a kultúrától elvonni. Éppen ezért a szponzor, a mecénás szerepe pontosan olyan fontos, mint a szerzőé, a szellemi szülőé, az alkotóé. Vagyis a mi ünnepi óránkon éppoly tisztelettel hajlunk meg a cikkíró, a művészeti szerkesztő, a nyomdász előtt, miként megszorítjuk mindazok kezét, akik – olvasóként is! – e tíz évben mellettünk álltak. Hogy fenntarthassuk a kvázi parancsot, az ősi közvélekedést, a megszentelt hagyományt: mi zsidók a könyv, tehát a Betű, az Olvasás népe vagyunk!
Úgy érezzük: helyt álltunk. Hűségesek voltunk tíz éve meghatározott céljainkhoz. Ápoljuk a zsidó érzést, a tartást, a hagyományt, a művelődést. Ösztönöztük népünk történelmének ismeretére, elmélyítettük az összetartozást, ápoltuk a hitet. Elkerültük a személyi torzsalkodást, a kisszerű vitákat. Alapelvünk volt a holokausztról való emelkedett megemlékezés. Írtunk a letűnt évtizedek jeles személyiségeiről, és napjaink kiválóságairól. Beszámoltunk a zsinagógai és a közéleti életről. Igényes zsidó irodalmat közöltünk. Teret adtunk bibliai és tudományos igényű dolgozatoknak. Elkötelezett hívei voltunk és vagyunk magyar nemzeti jelenlétünknek és ápoljuk a vallások közötti egyenrangú toleranciát. Büszkén felmutatjuk rangos, neves szerzőinket, interjú alanyainkat. Rendre beszámoltunk és írunk fontos könyvekről, eseményekről. Persze, nagyok a mulasztásaink, de bízunk abban: a következő tíz évben (és utána) minden hiányunkat pótoljuk…
Mint tapasztalhatták: lapunk címében a Remény héber szava – Hátikva – is szerepel. Ez két irányú kötelezettséggel jár: oldalainkon jelen van Izrael régi öröksége és elkötelezettségünk a mai Izrael iránt.
Tíz esztendős fennállásunkat nyáron külön, emlékeztető számmal szeretnénk hangsúlyosabbá tenni. Néhány igazán kitűnő írásunkat újra közöljük: az új olvasóknak is lehetővé téve az első „rápillantás” élményét.
Kedves Előfizetők, Remény-kedvelők! Kérjük: örüljenek velünk, és maradjanak ezután is hűségesen velünk! Köszönjük!
A Szerkesztőség
»