ZSIDÓ VILÁG
Dr. Feldmájer Péter,
a MAZSIHISZ elnöke
Az internet zsidó haszna
Elhangzott Debreceben, a hitközségek nyári találkozóján
„És kihirdette Isten ezeket az igéket a következőképpen : Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából a szolgaság házából.”
Nemrégiben olvastuk Sovuajsz ünnepén Mózes II. könyvének XX. fejezetét a Jitró heti szakaszból. Amely arról szól: hogyan kapta Mózes, hogyan kapta meg a kiválasztott nép a Tízparancsolatot, amely azóta is alapvetően határozza meg életünket.
Tudjuk azonban azt is, hogy nemcsak hallották a Tízparancsolatot, hanem az Örökkévaló ekkor így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj ott, hogy átadjam neked a két kő táblát, a Törvényt és a Parancsolatot, amelyet följegyeztem az ő tanításukra.” (Nispatim II. 24/12.)
Mózes pedig bement a hegyről a felhő közepébe és ottmaradt 40 nap és 40 éjjel.
És amikor lejött a Helyről, kezében ott volt a bizonyosság két táblája, amelynek mindkét oldalán – elől és hátul – írás volt; azokkal a táblákkal, amelynek Isten volt az alkotója, melynek írását Isten véste a táblákra. Mózes azonban látta, hogy míg ő a hegyen volt, addig a nép aranyborjút csinált magának és azt imádta, ezért összetörte a kőtáblákat.
Az Örökkévaló végül megbocsátott, és utasította Mózest: „Faragj magadnak két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak és én ráírom a táblákra az igéket. Ezek az első táblákon voltak, amelyet összetörtél.” (II. Kithissza XXXIV./l.) És újra 40 nap és 40 éjjel telt el, mire Mózes lejött a hegyről a kő-táblákkal, a Törvényekkel és a Szövetség ígéretével.
Mit is kapott hát a zsidó nép a kinyilatkoztatáskor? Nemcsak a törvényeket, hanem
egyben Betűket, és azt a tudatot: ha meg akarják érteni, és tovább akarják adni az utódoknak a parancsolatokat és a törvényeket, akkor tudniuk kell olvasni és írni.
Mose Rabbénu eddig is többször hallhatta az Úr hangját, megismerte az Ö szavait, és azokat továbbította népének, a hébereknek. De csak most történt meg az, hogy a Tant és a Parancsolatokat kőbe vésetten kapta meg.
Nagy kérdés, hogy a fogságból kiszabadulók tudtak-e írni és olvasni? A válasz nagy valószínűséggel az, hogy nem. Csak a nép vezetői tudták a hieroglifákat olvasni, akik az egyiptomi kultúrát mélyen ismerték. Tudták azt: bizonyos dolgokat a múlékony papiruszra jegyezik fel, míg azokat, amelyeket nagyon fontosnak tartanak, kőbe vésik.
Amikor megkapták a kőtáblákat, több dolgot tudhattak meg. Egyrészt azt, hogy igen jelentős, fontos dologról van szó, mert azt az Örökkévaló kőbe véste, másrészt azt, hogy a legmodernebb módon kapták meg: nem különböző jeleket, szavakat ábrázolva, hanem betűírással. Olyan betűkkel, amelyek a hangokat jelölték, és képesek voltak egyszerűen visszaadni az emberi beszéd végtelen bonyolultságát. Az Örökkévaló ezen a napon tehát nemcsak a törvényeket, az írásbeli Tant adta át nekünk, hanem saját betűit is. Azaz, az akkori kornak megfelelő legmodernebb informatikai módszert is: a betűírást, saját betűinket.
Nem telt el sok idő és az államalapító zsidó nép minden olyan tagjának, aki ismerni akarta a tant, meg kellett tanulnia a betűk használatát, és aki még nem is tudott írni és olvasni, az is tudta, hogy mi a betűk jelentősége.
Az azóta eltelt több ezer év óta a zsidókat az írás népének is nevezik, értve az íráson szimbolikusan a Tórát, de egyben szó szerint is az írni, olvasni tudó népet. Az ókorban a szabad emberek közül sokan tudtak írni és olvasni, ez a tudás azonban a középkori Európában semmivé vált, csak a papi rend-
hez tartozó emberek voltak tudatában e képességeknek, míg a társadalom felsőbb rétegeihez tartozó emberek nagy része is írástudatlan volt.
A modern társadalom megjelenésekor hirtelen rendkívül fontossá vált az információk továbbításának és megismerésének az igénye, miközben a társadalom túlnyomó többsége analfabéta volt.
A viszonylagos szabadságot nyújtó XIX. században a városokban és a falvakban megjelenő zsidók hihetetlen előnnyel indultak a többi néphez képest, hiszen ősi tudásuk révén ismerték a betűket, a betűk hatalmát és ezért az írástudatlan tömegekkel szemben könnyebben tudták megérteni a modern világot.
A könyvnyomtatás elterjedése lehetővé tette a szent tanok, az imák szövegének korlátlan sokszorosítását és olcsó előállítását. Bölcseink soha nem haboztak az ipari forradalmat felhasználni arra, hogy tudásukat továbbadják a zsidóságnak.
A XXI. század elején ezt a tradíciót kell követnünk, felhasználva a modern információtovábbítás nyújtotta új lehetőséget, a modern informatikát.
Mindannyian emlékezünk még arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még külön foglalkozás volt a héber betűk szép leírása. Ma már elég a komputeren néhány kattintás, és a legkülönbözőbb betűk közül választhatunk, írhatunk a gyönyörű vilnai stílusban, írhatunk Rasi betűvel, de akár nyomtathatunk írott szöveget is.
Gondolatainkat összefoglalhatjuk és azonnal eljuttathatjuk mindenkihez akit érdekel. A magyarországi zsidóság nehezen ismerte fel ennek a jelentőségét és igen lassan alakulnak ki azok a formák, közösségi hálók, amelyek kellő mértékben felhasználják ezeket a lehetőségeket. A fiatalabb emberek persze sokkal rugalmasabban alkalmazták ezeket a technikákat, és már évek óta vannak olyan rabbik, akik több száz email címre küldik ki értesítőjüket. Ma jószerével vala-
mennyi hitközségnek van saját internetes oldala, és ugyanez mondható el a hitközségen kívüli zsidó szervezetekről is.
Ezeken az oldalakon a legkülönbözőbb -néha a legfurcsább – nézetek jelennek meg, de hát mint tudjuk, bár az Örökkévaló az embereket saját képmására teremtette meg, de mégis minden ember különböző, így gondolataik is különbözőek. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a zsidó közösségeket megfelelő informatikai rendszerrel lássuk el és, hogy szavunk eljusson ezeken a csatornákon is mindenkihez.
Soha nem szabad azonban elfelednünk, hogy ez az eszköz csak lehetőség, és nem pótolhatja a lényeget, a személyes emberi kapcsolatokat. Kizárólag a személyes emberi kapcsolatok azok, amelyek összefoghatják a közösségeinket, a zsinagógáinkat. A modern informatika arra jó, hogy mindenkit könnyen és gyorsan tudjunk értesíteni – pl.: az imaidőkről -, de csak az együttlét, az együttes imádkozás tarthatja meg az ősi tradíciókat.
Most amikor sokadszor összegyűltünk itt Debrecenben, ugyanezt a szabályt követjük. Köszönet Horowitz Tamás úrnak, a debre-
ceni hitközség elnökének, köszönet rabbijának, vezetőségének és minden tagjának, hogy meghívtak. így virtuális, szellemi közösségünket tovább tudjuk erősíteni, s a mai, régen kialakult személyes kapcsolatainkat tovább mélyíthetjük. Csak ha időrőlidőre összegyűlünk, beszélgetünk, hallgatjuk egymást, akkor válik igazán előnnyé az Örökkévaló által adott világ modernségének használata.
Ha e konferencia segítségével együtt lehetünk, és a következő hónapokban a világhálón át érkezett üzeneteket olvashatjuk, közben felidézhetjük annak az embernek a hangját, annak a társunknak az arcát, akivel ezekben a napokban itt találkoztunk.
A kialakult személyes kapcsolatok hálója így olyan erős lesz, amelyet többé már senki sem tud szétszakítani.
Ne habozzunk hát bátran és minél gyakrabban használni komputerünket, de soha ne feledjük el, hogy az írás, a komputer-képernyőn megjelenő betűk, mindig csak a dolgok formáját adják, a lényeg, a tartalom azonban ezektől függetlenül létezik. Mert a Tant és a parancsolatot Színai-hegyén kapták meg őseink, és azt mi ma is követjük.
»