2008. 3. szám » Yehuda Lahav: Arab rakéták arabok ellen

Yehuda Lahav: Arab rakéták arabok ellen

IZRAEL
Yehuda Lahav
Arab rakéták arabok ellen
Yehuda Lahav Izraelben élő újságíró több kötete Magyarországon is megjelent. Az „Együttélésre ítélve” című munkáját legutóbb a Népszabadság kiadóvállalata jelentette meg. Érzékeny lélekkel elemzi az izraeli-arab viszonyt. írásunk is e tárgykörből merít. Olvasóink talán megértik: milyen nehéz terepről tudósít e jeles író.
A libanoni Hezbollah rakétái nem válogattak. Nem tettek különbséget nemzetiség, vallás, bőrszín között. Az észak-izraeli Haifa kikötővárosra rakéták tucatjai zúdultak. Arra a Haifára, ahol minden évben közösen ünneplik meg az ünnepek ünnepét -a zsidó hanukát, a keresztény karácsonyt és a muszlim ramadánt. Most együtt gyászolják az áldozatokat.
Az első rakéta Haifában alig száz méterre a Stella Maris-templomtól csapódott be. „Ezekben a napokban van Éliás próféta ünnepe. Normális időben keresztény arabok ezrei zarándokolnak ide Galileából.” – meséli a 78 éves Fernandez atya, aki 1949 óta szolgál a Stella Maris-templomban. „Az idén több mint húszezer látogatóra számítottunk. De csak néhány százan érkeztek” – teszi hozzá.
Rakéták hullottak Názáretre is, Izrael legnagyobb arablakta városára, valamint Midzsal Krumra, Tarsichára, Hurfisra, Szahninra. Názáretben a rakétatámadás következtében két muszlim gyerek vesztette életét, Mahmud és Ravija Taluza. Egy 35 éves férfi is meghalt, aki muszlim síita volt -ugyanúgy, mint azok, akik kilőtték a rakétát. Egy rakéta a város főutcáján robbant fel, VI. Pál pápa utcáján. Egy másik egy autójavító műhelyt talált el, amely szerencsére üres volt: a dolgozók és a kocsitulajdonosok egy órával korábban távoztak.
A rakétatámadás előtt nem szólaltak meg a szirénák. Más izraeli városokkal ellentétben, Názáretben nincs riasztóberendezés-mindenki fölöslegesnek hitte, hiszen a Hezbollah nem fog megtámadni egy arab
várost. Názáret lakosai tehát a riasztórendszer helyett kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy Ehud Olmert miniszterelnök telefonált Názáret polgármesterének, és kifejezte őszinte részvétét az áldozatok hozzátartozóinak. A Hezbollah ennyit sem tett meg.
A libanoni szélsőséges szervezet rádió- és tévéadói mindennap bemondták a rakétatámadásokat elszenvedett izraeli városok és települések névsorát. Názáret nem volt köztük. Midzsal Krum és Tarsicha sem. Az Al-Manar televízió három napig hallgatott a támadások muszlim áldozatairól. Amikor a botrány már nemzetközi méreteket öltött, és nem lehetett tovább titkolni, csak akkor jött el Názáretbe az Al Dzsezira arab televízió tudósítója, és kifaggatta a gyászoló apát. „Nem haragszom Haszán Naszrallahra. Hiszem, hogy nem volt szándékában megölni a gyerekeimet. Ö jó ember, nem akar gyilkolni, biztosan zsidó gyerekeket sem.”
Szavait csak akkor lehet megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy Názáret lakosai
egyaránt részesei mind az izraeli, mind a libanoni valóságnak. A libanoni Szaidában és Cyrben palesztinok ezrei élnek, akiknek elődei 1948-ban Izrael mai területéről menekültek Libanonba. Az Ajn Hilva menekülttáborban több száz család él, mindanyian Szeforija – a mai Cipori – faluból származnak. Abból a faluból, ahonnan a Názáretben áldozatul esett két gyerek családja is származik. Rokonaik Ajn Hilvében – és persze a Hezbollah tagjai is – hallgatják, mit mond Naszrallahról a két halott gyerek apja.
Hallani azonban megfontoltabb hangokat is. „A Názáret elleni rakétatámadás megmutatta, hogy az izraeli arabok az izraeli társadalom szerves részét képezik” – írta Nazir Madzsil izraeli arab újságíró. – Ami jó Izraelnek, jó nekik is. És minden rossz nekik is árt. Názáret, Haifa, Naharija – ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az út, ugyanazok a rakéták. Hiszen Názáret és Ajn Hilva között még telefon-összeköttetés sincs, hogy a rokonokérdeklődhessenek, nem esett-e valamelyiküknek baja. És Madzsili hozzáfűzte: „Itt vagyunk és ott is. Az izraeli arabok „kettéhasadtak” – de nem azért, mert nem tudják, melyik oldalra álljanak, és kinek a pártját fogják. Mindkét fél sorsáért aggódnak. Mindkét félnek csak jót kívánnak, és szeretnék, ha véget érne a vérontás, és elkezdődne a párbeszéd.”
Meghasonlott volt – és maradt – az izraeli társadalom is. Sokan tartottak attól, hogy 1982-höz hasonlóan a hadsereg ismét „besüpped a libanoni mocsárba”. Olyan vélemény is kialakult, hogy az izraeli katonai csapások mát nem arányosak. Persze, ez bonyolult kér-
dés, az általános vélemény szerint a Hezbollah rakétatámadásainak megtorlása indokolt, ezzel szemben a libanoni infrastruktúra lerombolása gyengíti a libanoni kormányt (amely szemben áll a Hezbollahhal) és Izrael nem érdekelt a meggyengítésében. És miután Izrael ebben nem érdekelt, az ilyen támadások „aránytalanoknak” minősíthetők. Csakhogy a kettő ugyanaz! Hiszen a Hezbollahnak nincs (vagy alig van) saját infrastruktúrája, ezért a Hezbollah infrastruktúrájára mért csapás egész Libanont érinti, vagyis egyszerre „arányos” és „aránytalan”.
(2006)
YEHUDA LAHAV
Sebhelyes élet
YEHUDA LAHAV
Együttélésre ítélve