Babits Antal
Gólemek a hazai művészetben
„Idomtalan (gólem) testemet látták szemeid,
s könyvedben mind be vannak írva a napok, melyek alkotandók”
(Zsoltárok 139:16)
E tanulmányban olyan, magyar művészek alkotásait kívánom bemutatni, amelyekben szerepet kap a gólem figurája. Néhai Scheiber Sándor professzor Kaczér Illés és a zsidó folklór című írásában számos e témára vonatkozó adatot adott közre, de éppen ő hívta fel rá a figyelmet: „A magyar irodalomban található nyomait fel kellene kutatni.” A Scheiber professzor által megkezdett munkát kívánjuk most folytatni. Az irodalmi vonatkozások mellett a képzőművészet, a zene és a színház, sőt a politika és a közbeszéd is helyet kap.
A gólem kifejezés (alaktalan bábu) a Szentírásban egyszer, a Zsoltárok 139:16-ban fordul elő. Viszont a zsidó misztikában régóta újra és újra szerepel. Az embernek azt az örök vágyát fejezi ki, hogy Teremtőjéhez hasonlóan maga is alkotó lehessen. A régi bölcsek tanítása szerint ezzel a témakörrel csak nagy üldözések idején szabad foglalkozni. Így történt ez a 16. századi Prágában is, amikor a korabeli zsidóüldözések idején Lőw rabbi kétségbeesésében gólemet készített a zsidók megmentésére. Az először még szófogadó gólem később egyre inkább emberi vágyakkal és önálló akarattal kezdett rendelkezni, míg aztán ön- és közveszélyes tombolását az alkotók csak az életük kockáztatásával tudták megfékezni. A zsidó misztikusok szerint a szűz talajból gyúrt gólem csak akkor tud életre kelni, ha a nyelve alá egy olyan papírlapot tesznek, amelyre az Örökkévaló nevét írták. Más vélemények szerint a gólem homlokára a Széfer Jecírá (Az Alkotás könyve) megfelelő betűkombinációit kell írni. Az elbeszélések szerint, amikor már nincs szükség az „agyagrobotra”, le kell törölni a betűket a homlokáról, vagy ki kell venni a papírlapot a szájából. A történelem során többen is próbálkoztak gólem-készítéssel pl. Ben Szíra, Ábrahám ibn Ezra, Ibn Gabiról, Elijáhú vilnai gáon, vagy Baál Sém Tóv stb., de vagy maguktól felismerték, hogy tévedtek, vagy külső kényszer hatására kellett rádöbbenniük tévedésükre. Manapság ez a kifejezés a jiddis kultúrkörben pejoratív értelemben jelenthet „zombi”-t is. Manapság az izraeli hadseregben gólemnek hívják azt az ember alakú bábut, amelyre célba lőnek. A hétköznapi szlengben jelenthet bugyuta embert is.
*
A gólem-mítosz eredete az őstörténet ködébe vész: ez ugyanis az emberiség tudattalanjának egyik alap-mítosza. A zsidó hagyomány szerint az első gólem maga Ádám volt, míg az Örökkévaló éltető-lelket nem lehelt belé. Eszerint az élettelen agyagfigura az isten tellurikus (földi) alakmását jelképezi, s a gólem-készítés az isteni teremtéstörténet megismétlése mágikus formában. A kabbala elismert szakértője, a tudós Gershom Scholem szerint a gólem-készítés oka – mert a zsidó misztikában rendre fel-feltűnnek a gólemet készítő rabbik – a mágikus tapasztalatszerzés vágya, az emberi lélek egyik – isteni – arculata kinyilvánításának szükséglete. Ám a gólem kezdettől fogva nemcsak jó, hanem rossz erők bábja is, hiszen megalkotásához szellemi hatalmakkal kell paktálni. A mítosz archetipikus előképe jelenik meg bizonyos szempontból a nagy eposzokban (először a Gilgames-eposzban), ahol az ember lelkének két fele mint két testvér (egy jó és egy rossz) folytat egyenlőtlen küzdelmet. Ezt a harcot Sigmund Freud egy Carl Junghoz írott 1911-es levelében úgy értelmezi, mint az ember sajátosan konfliktusos viszonyát saját libidójához. Hasonlóképpen ókori mintákig vezethető vissza a gólem-mítosz másik főhőse, az élettelen figurát létrehozó művész, akinek az alkotása életre kel (pl. a Pügmalión-története és a bűvészinas esete, vagy Lukianos: A hazugság szerelmese, avagy a hitetlen, valamint Ovidius: Metamorphoses X. 243-297.). E mítosz fejlődéstörténete során hol az emberi lélek jobbik, hol rosszabbik felének győzelmével ér véget a mérkőzés, a művész szándéka – és kockázatos vállalkozása – azonban egyértelműen azt célozza, hogy lelke rosszabbik felének sugallatait legyőzze, azokat eltárgyiasítsa, s ezáltal megváltsa önmagát.
A mítosz mindkét alaptípusának van tehát egy üdvtörténeti, messianisztikus vonatkozása, ami kiváltképp alkalmassá tette arra, hogy a középkortól kezdve jelképi erővel fejezze ki a létében fenyegetett, üldözött, védtelen európai zsidóságnak azt a vágyát, hogy tudása révén fölébe kerekedjék sanyargatóinak, vagy legalább megszabaduljon tőlük. A gólem-mítosz ezen újabb feldolgozása az idők folyamán csaknem kerek, novellisztikus jellegű történetté csiszolódott, bár több változata ismeretes. A legnépszerűbb változat szerint a híres prágai Lőw rabbi – a zsidó misztika, a kabbala minden titkainak tudója – azért készített agyagból gólemet, hogy oltalmat nyújtson népének a császár zsidóellenes rendelkezéseivel szemben. Jellemző, hogy a gólem-legendának ez az újabb változata az újkori antiszemitizmust végigkísérő vérvádak nyomán rendre újjáéledt. A gólem-motívum – illetve analogikus megfelelője, a Doppelgänger-téma (az alterego, a másik én megjelenése) – először a 18–19. századi német és angol romantikában (Jakob Grimm, Mary Shelley, Robert Louis Stevenson, Theodor Storm), majd a 20. század eleji német expresszionizmusban vált igazán népszerűvé. Harmadik „fénykorát” épp napjainkban éli, hiszen a tömegkultúrában annyira népszerű zombi-, robot- és android-figurák csak a mai rémfilmek technikai lehetőségei, s nem lényegük folytán különböznek a régebbi gólem-ábrázolásoktól. Voltaképpen ez a vonatkozás is elegendő volna, hogy megmagyarázza, miért volt akkora sikere a New York-i Zsidó Múzeum által rendezett nagy tematikus kiállításnak 1998-ban. A gólem! Veszély, megszabadulás és művészet című kiállítás művészeti áganként gyűjtötte össze a gólem-témával foglalkozó alkotásokat. A filmvetítésekre, különösen a Wegener-film vetítésére csak úgy tódult a nép.
Vajon mi az oka annak, hogy a gólem-figurától ma is igazán megijedünk, pedig vannak, akik talán csak ijesztgetni akarnak vele bennünket?
Tudvalévő, hogy a téma huszadik századi divatját egy ügyes német ponyvaíró – egykor prágai bankár, utóbb a Simplicissimus című szatirikus folyóirat szerkesztője –, Gustav Meyrink indította el 1915-ben megjelent Gólem című regényével. E mára meglehetősen elfeledett könyv (melyet a magyar olvasóközönség nagy része legfeljebb Karinthy Frigyes paródiájából ismer) korigényt elégített ki.
A következő harmincnyolc tétel irodalmi és műfaji sokszínűsége (vers, novella, dráma, paródia, jesíva-történet, memoár, folklór, regényesszé, vezércikk, internet, képzőművészet, zene és szinház), valamint az egyes szerzők megközelítése és értelmezése, ékesen bizonyítja a gólem „továbbélésének” egyedi és összehasonlíthatatlan jellegét.
A szentírási és rabbinikus irodalmi vonatkozások mellett – amelynek tengernyi az irodalma – a gólem-történet a történelem során a művészet szinte minden ágát megtermékenyítette. Az alábbiakban a magyar vonatkozású utalások feltérképezésére teszünk kísérletet, előfordulásuk időrendi sorrendjében.
Irodalom
1. Roboz Andor A gólem c. versében (Almanach. Izr. Családi Naptár. 1902./3. 150-152. p.) elmondja, hogy Lőw rabbi megteremtette a műembert, akinek azonban nincs érzelme: „Nem méltó az ember-létre, Ki jót, rosszat meg sem érez!”
„A nagy rabbi összerezzen
S odalép az ember-géphez:
’Nem méltó az ember létre,
Ki jót, rosszat meg sem érez!’
S szent nevét az ég Urának
Ajka közül kiragadja…
És az új lény porrá omlik
Ugyanazon pillanatban.”
2. Cholnoky Viktor A hasbeszélő c. novelláját így kezdi: „Ezt a történetet, valamikor régen az öreg Malnovil Simon mondta el nekem… (Nyugat, II. 1909. 2. kötet 679. p.)
3. Kaffka Margit 1910-ben A város c. versében említi Lőw rabbit. (Összes versei. Bp. 1961. 110. p.)
4. Móra Ferenc kétszer említi. Egyszer a Szegedi Naplóban A gólem c. vezércikkében 1911. május 13-án, másodszor a Legendák temetője c. tárcájában (Magyar Hírlap, 1930. augusztus 24.)
5. Kornai István verseskötetében A két prágai próféta c. költeményében említi a gólem-mondát. (Magyar Világ. Bp. 1919. 137-140. p.)
„Liva Becalel főrabbi
Híres csodarabbi volt:
Az ő vegyi konyhájában
Agyag-embert is csiholt…”
6. Kiss József Legenda c. versében is előfordul a gólem-motívum (1914):
„Embert gyúrt agyagból, ó de az még semmi,
Kőfaragó mester is meg tudja tenni,
De ő lelket is fújt a lomha agyagba…”
7. Szabó Dezső A gólem c. novellájában (1916) egy olyan embert említ, akiből mintha kilopták volna a saját lelkét, s „egy undok gólem beleszállott volna…”
8. Szép Ernő A gólem c. elbeszélésében (1917) úgy ábrázolja, mint akinek nincsenek valódi emberi tulajdonságai:
„Az emberekkel nem beszélhet az ember, mert ők nem kíváncsiak az emberre, hanem terád kíváncsiak, mert te gólem vagy és úgy jársz és úgy nézegetsz és úgy csinálsz utánuk mindent, hogy azt hiszik, hogy ők is gólemek.”
9. Kaczér Illés a Gólem ember akar lenni c. drámai írásában (Cluj, 1922.) a szerelmes gólem alakját rajzolja meg.
10. Karinthy Frigyes G. Mayrink: Der Golem-jének paródiáját készítette el (Így írtok ti. II. Bp. 1924. 91-94. p.).
„… a regény kilencvenhatodik kiadására néhány napig várni kell, mivel az eddigi kiadásokat oly gyorsan kapkodták szét, hogy még nem készülhetett el az újabb.
Mint értesültünk, a főváros, nehogy a közönség ki legyen téve annak, hogy még a mindennapi gólemét se kapja meg, keresetet intézett a kiadóhoz, hogy az új szállítmány megérkeztéig pót-gólemet bocsásson forgalomba sűrített gólem-kockákban. A kiadó teljesítette e méltányos kérést, és az alább következő pót-gólemet, mint értesülünk, gólem-jegy ellenében, holnap, 5-től 6-ig minden könyvkereskedésben árusítják már, személyenként negyed-gramm mennyiségben. A pót-gólem tartalma a következő:
Első fejezet: GÓ. Második fejezet: LEM. Harmadik fejezet: MASZ. Negyedik fejezet: LAG”
11. Szabolcsi Lajos A gólem meséi c. ciklusában említi a közismert történetet. (Délibáb. Bp. 1927. 245-251. p.)
12.Kiss Arnold A gólem c. versében (Egyenlőség 1929.) az agyagember a tömeget szimbolizálja.
„És a Gólem: agyagember
Lelketlenül pusztít,
Minden sakál erdők mélyén
Felüvöltve ordít…
Hol a főpap? Az igazi pap,
Aki bátran jönne,
Hogy a Gólem ajakáról
A jelszóként üvöltözött
Hamis nevet: Isten nevét
Merészen kiverje!”
13. Fényes Samu a pozsonyi jesiva növendékei között említ egyet, akinek a ragadványneve volt a gólem. (Jidli második változása. Wien, 1929. 258. p.)
14. Tersánszky J. Jenő kétfelvonásos játékot írt A gólem javított mondája címen. (Múlt és Jövő. 1933. 47-49. p.)
„Tudjuk, a bölcs rabbi Lőw vala,
Ki báb-embert csinált valaha.
Tudjuk, agyag volt minden íze
Mozgatója csak egy bűvige.
Tudjuk, sok nagy tettét,
Tudjuk, hogy rettegték…”
15. Kolozsvári Gradpierre Emil 1936-ban említi a gólemet teremtő rabbit. (Nagy emberek, Bp. 1956. 270. p.)
„Titokzatos hatalmakkal telítettnek érezte magát, mint a gólemet teremtő legendás rabbi.”
16. Barát Endre prózát ír a „Gólem alkotójáról”. (Hontalan. Bp. 1941. 92-95. p.)
17. Pásztor Béla a fasizmus idején „ébresztgeti” a gólemet Gólem c. versében. (Megjelent: Új Élet. 1958. 2. szám)
18. Bárdos Pál Lőw rabbi sírján idézi Prágában a gólem alakját. (Tiszatáj. 1972. 66. p.)
19. Kardos Tibor prágai emlékeiből merít Az emberiség műhelyei c. írásában. (Bp. 1973. 94. p.)
20.Hajnal Anna Agyag-alak c. költeményében azonosul a gólemmel, akit elhalt szerelmének emléke kelt életre. (MIOK Évkönyve. 1977/78. 185. p.)
21. Bródy László A prágai gettóban c. szonettjében idézi Lőw rabbit és a gólemet. (A Biblia turistája. Bp. 1981. 89. p.)
22. Mezei András a visszájára fordítottan ábrázolja Lőw rabbit és a gólemet az Álom, fejtése c. versében. (MIOK Évkönyve. 1981/82.)
23. Szilágyi András erdélyi író memoárjaiban megemlékezik a prágai diákévekről és a gólem legendájáról. (A halhatatlan fűkaszás. Bp. 1981. 117. p.)
24. Gerend László társait hasonlítja a gólemhez a Kiűzettünk városunkból c. írásában. (Bp. 1982. 66. p.)
25. Láng Éva Szonett Lőw rabbi sírjánál c. versében a vészkorszak emlékeivel köti össze a gólem alakját. (MIOK Évkönyve. 1983/84.)
26. Scheiber Sándor: Kaczér Illés és a zsidó folklór. (Folklór és Tárgytörténet III., Budapest, 1984., 295-390. p.)
27. Kozma György: Nizsinszki és a gólem. c. könyvében a kiváló táncos alakját köti egybe a gólem-mítosszal. (Bp. 1985.)
28. Farkas Péter: Gólem – hiperiodikus közelítések -, regényesszé. (Magvető, 2004.)
A „Törlesztés” c. sorozat a „Gólem” című hipertext „lineáris kivezetése”. A Gólem 1997 februárja óta „folyamatosan és nyilvánosan íródik az interneten.” Módszere a hipertext, vagyis a szöveg térbeli hálózatként épül, amelynek – legalábbis elvben – minden egyes tetszőleges pontja összeköthető a szövegtest/textúra minden más pontjával. Természetes közege – technikai szempontból – minden olyan felület, amely lehetővé teszi az író és az olvasó számára a hálózaton belüli szabad mozgást. (Tehát minden hiperlinket értelmezni tudó számítógép-program.) Műfaja pedig a regényesszé, avagy – miként a Gólem alcímében olvasható – „hiperiodikus közelítések”. A teljes szöveg az interneten olvasható.
Képzőművészet
1. Lendvai Péter Gergely: Gólem c. képe 38 x 48 cm (2001.)
2. Thury Levente: 1982-től készít varázslatos „koedukált gólem” szobrokat, melyek számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek nagy sikerrel.
„Hisszük, hogy lesz e fejezetnek folytatója.” (Scheiber Sándor: Folklór és Tárgytörténet. Budapest, 1984., III. kötet, 360. p.)
Zene és színház
1. Kövessy Albert – Virányi Jenő: Gólem. Három felvonásos daljáték (Szeged, 1917. április 20.)
2.Kövessy Albert: A gólemkisasszony. Egyfelvonásos operett. (1917)
3. Ferenczy Károly: Az a huncut Gólem. (1917 április)
4. Bartók Béla: A csodálatos mandarin c. egyfelvonásos pantomimja (Köln, 1926. november 27.) – „Én-szimbólum a Mandarin… vérből és sárból gyúrt különös gólem…” (Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp. 1981. 133. p.)
5. Vajda Gergely: A gólem c. műve, zsidó operett népi dallamokra. (Bp. 2001.)
6. Bëlga zenekar: Jön a Gólem c. száma (VanDzsiRekordsz 2005.)
7. Babits Antal: Gólem, avagy a bálványok tündöklése és bukása. Kamaraopera/táncjáték. (Premier: 2005. október 20. Budapesti Õszi Fesztivál)
Az opera az ókori bálványimádásoktól napjaink cyber-világáig ábrázolja a gólem építésének kísérleteit. Jellemző írói és rendezői szándékkal fejeződik be a darab: a Lőw rabbit megszemélyesítő Fekete László főkántor, „biztos ami biztos” alapon, a halottakért mondandó Káddist énekel a cserépdarabjaira hullott gólem felett – mintha ember lett volna!
Politika/közbeszéd
A számtalan vonatkozásból csak a legutóbbit említjük:
1. Schmidt Gábor: A pesti Gólem. (Népszabadság, 2006. december 5. p.) „A hajszállal főpolgármesterré választott Demszky Gábor egy ideje önjáró Gólem lett… A Gólem pedig tovább nyomul a pesti utcákon.”
Filozófiatörténeti és művelődéstörténeti szempontból érdemes megjegyeznünk, hogy Nietzsche híres mondása – „Isten halott” – először egy ősi kabbalista szövegben jelenik meg: a gólem-építést megtiltó parancsban! Ha ugyanis sikerülne gólemet létrehozni, akkor az nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is „Isten halálá”-nak kezdete lenne!
Irodalom:
Benedek Marcell: Irodalmi lexikon. Budapest, 1927.
Magyar Irodalmi Lexikon. 1-3., Budapest, 1963.
Új Magyar Irodalmi Lexikon. 1-3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1939.
Fábor András: Lényünk Gólem-arca (Filmvilág 1989. V. 49-53.)
Petrik Géza: Magyarország bibliographiája. 1-17., Budapest, 1888-1920.
Magyar könyvészet 1921 – 1944. I-VII., OSZK., Budapest, 1980.
Magyar könyvészet 1945 – 1960. I-V., OSZK., Budapest, 1965.
Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. 1-3., Budapest, 1974.-1984.
Magyar Zsidó lexikon. Budapest, 1929.
Internet: Google
Jüdisches Lexikon I-V., Berlin, 1929.
Encyclopaedia Judaica I.-XXI., Jerusalem, 1972.
Fáber András: Lényünk gólem-arca. Filmvilág folyóirat 1989/05 49-53. old.
www.thejewishmuseum.org/…/object_collection.php?…
www.goodreads.com/…/3226733.Golem_Danger_Deliverance_and_Art