2010. 2. szám » Tisztelgés régi bábák és ápolónők előtt – Hrotkó Larissza

Tisztelgés régi bábák és ápolónők előtt – Hrotkó Larissza

Hrotkó Larissa

 

Tisztelgés régi bábák és ápolónők előtt

 

Csemegi József óbudai zsinagógáról szóló könyvének előszavában1 Munkácsi Ernő így beszélt Landherr András építész származásáról: „Természetesen nem volt zsidó! Hogyan is lehetett az, hiszen abban az időben a magyarországi zsidók még annyira elmaradtak a szellemi és művészi pályáktól, hogy az első zsidó orvost is – aki ugyancsak Óbudán működött – kizárólag nagy császári keggyel avatták orvosdoktorrá”. Ez az orvos József Manes volt, aki Óbudán született és 1781-ben kapott engedélyt doktori vizsgára a budai egyetemen. De ki volt az első zsidó bába, vagy az első zsidó betegápolónő Magyarországon? Hol és hogyan sajátították el szakmájukat, milyenek voltak a munkakörülményeik, esetleges bérezésük? Ezek a kérdések valószínűleg azért sem merültek fel eddig, mert a zsidó közösségről vagy a rabbik, vagy a történészek írtak? Mindkét műfaj számára a nők nem képeznek relevanciát: a rabbinak a minján a fontos, a történészeket pedig a nagy csaták érdeklik. Így a nők kimaradtak a zsidó történetírásból!

Pedig a pesti levéltári anyagokból tudjuk, hogy a letelepedett zsidó közösségben voltak nők, akik vigyáztak a női betegekre, illetve segítettek a szülésnél. Munkájuk olyan fontos volt a közösség számára, hogy „nélkülözhetetlennek” (die unentbehrlichen Personen) nevezték őket a községi Jegyzőkönyvben. A zsidó bábák jelenléte a zsidó gyermekek születésekor azért is volt felettébb szükséges, mert még az 1800-as években sem volt ismeretlen, hogy a keresztény bábák a zsidó csecsemőket megkeresztelték – „életveszélyre” hivatkozva.2

A jegyzőkönyv nem tesz említést arról, hogy a közösség valamilyen bért fizetett volna ezeknek a nélkülözhetetlen személyeknek, de legalább név szerint felsorolja a női betegápolókat: Lena Strassburg, Eva Friedländer, Breindel Schneider, Nanett Löwy, Maria Löwenbein és Sara Kostlitz. Kostlitz szakterülete Kindl-Bettwächterin, vagyis a szülés utáni ápolás volt. Feltételezhető, hogy a jegyzőkönyvben említett Sara Kostlitz azonos az 1827. évi összeírás 549. számú bejegyzésében szereplő Mózes Kostlitz betegápoló feleségével. Ha a feltevésem helyes, akkor Sara a jegyzőkönyvi beírás idejére már 58 éves volt, és 20 éve élt Pesten.

Eva Friedländer férje valószínűleg Mózes Friedländer betegápoló volt. Az 1826. évi összeírás 562. számú bejegyzése szerint a család nagyon szegény (dürftig, azaz segítségre szorult) volt annak ellenére, hogy a férj hivatalosan a közösség szolgálatában áll. Akkoriban a házaspárnak 2 gyermeke volt, és még csak két éve éltek Pesten.

A pesti zsidó közösségi jegyzőkönyvben találtam egy bejegyzést Magdalene Mühlhoffer asszonyról, akit az írnok a szegények bábájának nevezett el. 1831-ben Magdalene 4 hónapig kórházban feküdt, a közösség 20 forint egyszeri segélyt nyújtott neki, amit a közösségi pénztárból vettek. Ekkor Magdalene még férjével együtt dolgozott, de Alexander Mühlhoffer nem tartozott a jól kereső orvosok közé: az 1826. évi összeírás szerint a szegények kategóriájába tartozott.

Mühlhofferék főleg a Király utca szegényebb részében, illetve annak környékén dolgoztak. Így például 1836. szeptember 25-én segédkeztek Roth Fanni nevű tanárfeleség szülésénél. Móric Rosenthal családja a Könyök utcai iskolában (Schulhof-ban) lakott. Fanni fiúgyermeket szült, akit a szülők Lajosnak neveztek. 1836-ban Pesten ez a név a zsidók körében még nagy újdonság volt, de Rosenthal tanár úr azok élén járt, akik a zsidók magyarítását tűzték ki célul. Megjegyzem, hogy az 1842. évi anyakönyvi bejegyzések között egy Sándor nevű fiút is találtam (a 222. számú bejegyzésben), aki Abeles Simon, Dohány utcai zsidó lakos gyermeke volt.

1837-ben a közösségben működött egy Scharlotte Kraus nevű bábaasszony, akiről semmi más adatot sajnos nem találtam. Ugyanúgy, mint Amália Löwenthalról, vagy Marie Törökről sem. Talán csak annyit, hogy 1841-ben a pesti zsidók között volt egy Leopold Török nevű férfi, aki Marie férje lehetett. Nina Semmler, Theresie Bernstein, Julie Adler bábák neve különösen akkor fordul elő a születési bejegyzésekben, amikor az anya az egyetemi klinikán szült. Ezek a szülőnők többnyire hajadon anyák voltak, és az orvosi ellátást ebben az esetben szinte kivétel nélkül dr. Áron Leuchtmann nyújtotta.

Az anyakönyvek tanúsága szerint bábaként dolgoztak még Elisabeth Drahkovits és Herzka, illetve Fink és Koller nevű zsidónők. Ugyancsak az egyetemi klinikán segített Therese Elias bába, például az 1845/290. számú anyakönyvi (Geburtsregister) bejegyzés szerint. Ez a bejegyzés Wolf fiúgyermek születését rögzítette, akinek anyja Johanna Kohn „ledige Kleidermacherin” (azaz: hajadon ruhakészítő) volt. Therese Elias valószínűleg azonos a 347. számú bejegyzésben szereplő Elias házaló feleségével. Therese Nyitráról jött Pestre 19 évvel ezelőtt, és 1827-ben 35 éves volt. Gyerekekre a bejegyzésben nincs utalás, csak egy 16 éves rokonuk élt a házban a házaspáron kívül.

Lisi (Lisa, Elisabeth) Bamberger férje valószínűleg Jákob Bamberger sebész orvos volt. Bábaasszonyként Elisabeth Bamberger 1843-ban jelenik meg az anyakönyvi bejegyzésekben. Õ is gyakran segített Áron Leuchtmannak az egyetemi klinikán. 1836-ban a halotti jegyzőkönyv VIII. fóliójának 83. illetve 85. számú bejegyzése szerint Elisabeth Bamberger két fiát is elveszítette egymás után: Tóbiás a mellhártya-gyulladásban (Brustwassersucht), Immánuel bélbetegségben (Darmsucht) halt meg 3 Trommel (Dob) utca 381. számú házában, amely feltételezésem szerint egy ideiglenes kórház volt az utazó kereskedők és szegény pesti zsidók számára.3

Volt, amikor a bábaasszony teendőit egy orvos végezte, például dr. Dávid Epstein, akinek neve ugyancsak gyakran fordul elő az 1830-1840-s zsidó születési anyakönyvekben. Az 1836. évi születési jegyzék 60. számú bejegyzése szerint Dávid Epstein segédkezett Leopold Rosenfeld fia születésénél, akit dr. Alexander Mühlhoffer metélt körül. De dr. Mühlhoffer felesége is bábáskodott néha. Vagyis feltételezhetjük, hogy a bábák egy része orvosfeleségek voltak, ami megerősíti azt az állításomat, hogy a zsidónők nemcsak a polgárosodó társadalom idilli vázlatába illő kedves, csendes háttéri társként, de aktív közösségépítőként is kivették részüket a pesti letelepedésben.

Az adóösszeírásból azonban az is látszik, hogy volt egy hagyományos női bábaképzés is, valahol a női árnyéktársadalomban. Ugyanis némely család névsorában bábaként szerepelnek a feleségek és a leányok.

48 éves Ábrahám József Polák Nikolsburgból jött Pestre, és minden engedély nélkül házalóként tevékenykedett 1820. óta (1827/360). 38 éves Eleonóra felesége viszont csak 1823. körül települt át Lengyelországból. A házaspárnak két gyermeke volt: egy pár hónapos Anna és 21 éves hajadon Franciska, akinek születési helyeként Vörösvárat írták be. Franciska is csak 1823-ban jött Pestre, ezért feltételezhetjük, hogy Eleonóra lánya volt, noha Franciska apjának neve sehol sincs feltüntetve. Eleonóra bábaként szerepelt a névsorban, vagyis a szakképesítését az asszony vagy még Lengyelországban, vagy már Vörösvárott kapta meg. A család szegénysége ellenére dolgozott náluk egy 18 éves cselédjük, ami valószínűleg azért volt szükséges, mert Eleonóra kijárt bábáskodni a házakhoz.

Az 1827. évi összeírás 84. számú bejegyzése Salamon Löwenberg használtruha-házaló családját rögzítette. Salamon 39, Elisabeth, neje pedig 41 éves volt. A bábaként bejegyzett Elisabeth Bajersdorfból származott, leánykori neve Bassist volt. Elisabeth 73 éves özvegy édesanyja is velük élt Pesten. A gyerekek hiányoznak a névsorból, de valószínűleg azért, mert már elhagyták a szülői házat. A család egy cselédet tartott, noha a házalók általában ezt nem tudták megfizetni. Ebben az esetben 22 éves Karolina Bernstein cselédlány azonban nélkülözhetetlen lehetett, hiszen Elisabeth a szülőnőkhöz járt bábáskodni, és nehezen láthatta el a háztartást és idős anyja ápolását.

Regina Stern 24 évesen már özvegy volt. Férje halála után visszatért a szülőkhöz, és így került bele Stern Tamás családi névsorába (1827/433). 75 éves Tomas (Tamás) Stern nikolsburgi születésű borkőkereskedő volt. Az egész család Szent-Györgyből jött Pestre 1820-ban, de Stern Tamást a közösség valamiért nem akarta befogadni, és kitette a „kitoloncoltak” listájára. Sternék ennek dacára még mindig Pesten tartózkodtak. Előfordulhat, hogy a család élelmizéséért csak Regina dolgozott, aki bába volt. Itt is felvetődik a kérdés: vajon szakmáját még Szent-Györgyben, vagy már Pesten tanulta ki? Ha a szülőhelyén tanult, akkor megállapíthatjuk, hogy a bábaképzés – a többi szakmához hasonlóan – korán kezdődött a zsidónők körében.

Az ápolónői szakmát jiddisül „krankenwärterin“ szóval jelölték meg, ami szószerinti fordításban „betegőrzőt” jelent. Milyen módszerekkel, gyógyászati eszközökkel, illetve gyógyszerekkel rendelkeztek az ápolónők, a pesti jegyzőkönyvből, illetve az adóösszeírásokból nem tűnik ki, de ebben az esetben szinte kizárólag az idősebb nők vállalták ezt a feladatot. Sara Kostlitz, a szülőnők ápolónője is 60 felé közeledett. Özvegy Teresie Jaant (1827/399) is már 53 éves volt 1827-ben. Életének 38 évét Pesten töltötte, vagyis az első telepesekkel jött Rábáról. Teresie nevével 59 éves Leopold Arbajt családi névsorában találkozunk. Leopold felesége, Anna 47 éves pesti születésű nő volt. Teresie talán csak albérlőként lakott ebben a házban, ahol rajta kívül még egy 75 éves Josef Elias nevű özvegy is élt albérlőként. Josef neve mellett egy megjegyzés látható, amely szerint a ház urától eltérően ez a személy engedély nélkül tartózkodott Pesten. Azt is írták róla, hogy házasságát Szent-Ivánban kötötte meg, de hogy ez legitim volt-e, erről a közösségnek nincs tudomása. Minden esetre két gyereke – 19 éves Rosalie és 21 éves Salamon – együtt élt az apjával. A ház népe egy jókora lakóközösséget alakított, és elképzelhető, hogy a háztartásban a nők együttműködtek.

Az 1827. évi összeírás 67. számú bejegyzése a 35 éves pesti születésű Lewl (Löbl) Schuster zsibárusra vonatkozik. Felesége, Rosalie aki 10 évvel fiatalabb volt férjénél, Paksról származott. Ugyancsak Paksról jött 1825-ben Rosalie 70 éves özvegy édesanyja. Rosalie – két kis gyermek anyja – nehezen tudta volna segítség nélkül ellátni az ápolást és a háztartást, különösen, hogy a házban a férj 25 éves kollégája is ott lakott, talán, albérlőként. A segítség 63 éves özvegy Regina Gutmann volt, aki ápolónői teendőket végzett a családban.  63 évesen ez nem volt könnyű munka, de így legalább nem kellett a közösség segélyéből élnie.

A nők nemcsak lakó, de munkaközösségeket is alakítottak, hogy önállóan fenntartsák magukat. Szerecsen utca 1217. szám alatt lakott egy Johanna Braun nevű ápolónő Maglódról. Johanna 74 éves volt, és már 45 éve Pesten tartózkodott. 1827-ben özvegyként élt a fenti címen, de vele együtt – ugyancsak ápolói minőségben – élt 62 éves Regina Stein Königswártáról, valamint 60 éves Cecilia és az ugyancsak 60 éves Rosalie Kohn. Mind a négy nő nemcsak özvegy, de anya is volt, noha a házban csak egyetlen fiú tartózkodott: Nátán, az ügynök. Hogy melyik anyának a gyermeke volt ez a Nátán, nem tudjuk, de a ház kisebbségben lévő férfitársadalmát egy 44 éves özvegy Salamon Spitz – engedély nélküli – táskakészítő egészítette ki. Az utóbbi Balassagyarmatról jött, így a ház lakói a hosszú téli estéken – 1827-ben vagyunk – sok érdekes történetet mesélhettek el egymásnak.

 

 

 

Lábjegyzet

[1] Csemegi: 1947, Munkácsi Ernő előszava

2 Zsidó Levéltár: 79. 100 jelű (vasmegyei eredetű) levél

3 Larissa Hrotkó,  Dynamik, Geographie und Gesellschaftsspezifik der jüdischen Ansiedlung in Pest um die Mitte des 19. Jahrhunderts in Acta Ethnographica Hungarica, 2008