2010. 3. szám » Dávid, Jeruzsálem királya – Polgár Ernő

Dávid, Jeruzsálem királya – Polgár Ernő

Polgár Ernő

 

Dávid, Jeruzsálem királya

 

Feledhetetlen élmény volt Dávid király életének megismerése.
– Dávid, az új uralkodó egyik legjelentékenyebb tette – mesélte nagyapám –, hogy Júda hegyén új fővárost teremtett: Jeruzsálemet. A várost addig idegen nép, a jebusziták lak­ták, akik az idők folyamán a várost erőddé alakították és elzárták a szomszédos júdeabeliek elől. Dávid azonban elfoglalta és Sion hegyén az erőd Jeruzsálem Dávid városa lett. S ettől az idő­ponttól kezdve a kis júdeai település a földkerekség leghíresebb városává vált: szent város. Dávid odavitette a frigylá­dát, melyet Éli és Sámuel óta egy eldugott városban őriztek. Dávid a frigyládát egy külön erre a célra felállított sátorban helyeztette el a Szentély felépültéig.
– Dávid híres hadvezér lett?

– Igen. Erős had­sereget hozott létre és számos hadjáratot vezetett Palesztina területére betörő né­pek ellen. Kiűzte a filiszteusokat, legyőzte Moábot, Ammont és Edómot. Hadserege Damaszkuszba, Arám – a mai Szíria – fővárosába is benyomult. Valamennyi szomszédja meggyőződhetett róla, hogy Palesztinában erős zsidó királyság alakult, s Dávid – országa külső kapcsolataiban is – jó időre békét teremtett. Az országban mégsem honolt teljes békesség, a békétlenség középpontja oka maga a király családja volt.  Dávid, korának szokása szerint többnejű volt. Első feleségét: Mikhált, Saul leányát a feleségek sorában mások is követték. A házasságokból több gyermek született. Dávid Jeruzsálem királya volt már, amikor elvette tisztjének, Uriásnak feleségét, Bátsébát, s az asszonyt erőszakkal vette el a férjétől. Nátán próféta ekkor kereste fel Dávid királyt udvarában, ahol a szegény ember bárányáról szóló híres példabeszédével ébresztette fel a király lelkiismeretét, s bűnbánatra késztette. A próféta azt is megjósolta, hogy Dávidot büntetésül családi szerencsétlenségek sora fogja érni. A jóslat betelje­sedett. Megkezdődtek a családi viszályok, s nem akartak vé­get érni. Dávid fiai szünni nem akaró harcban álltak egymással. A viszály először két idősebb fia: Amnón és Absalóm között tört ki. Õk nem ugyanattól az anyától származtak. Amnón elcsábította Absalóm húgát, Támárt, s Absalóm haragjában bosszút esküdve bátyja ellen: magához hívatta lakomára, s megölette. A testvérgyilkos – atyjától való félelmében – elbujdosott, s közben maga mellé állította az ország elégedetlen vezetőit, akik Dávid királyságának megdöntésére készültek.

Absalóm nemsokára nyílt támadást indított atyja ellen.
– A békétlenség velünk született tulajdonság?

– Igen. Okos vagy – mondta dr. Adler Jenő.

Örültem a dicséretnek.

– A zsidó nép két részre szakadt. Sokan a pártütők mellé álltak. Absalómot Hebronban királlyá kiáltottak ki, s vezetése alatt a csapatok elindul­tak Jeruzsálem ellen. Dávidot fia lázadása mélyen megrendítette és lesújtotta. Családjával és a hadsereg egy részével elhagyta Jeruzsálemet, s a főváros utcáin összeverődött tömeg szemtanúja volt annak a tragikus látványnak, hogy az öreg király menekül királyi székhelyé­ről. A Szentély papjai is követni akarták a frigyládával a menekülő királyt, Dávid azonban az Örökkévaló akaratában való megnyug­vását hangoztatva arra kérte őket, hogy maradjanak. Az országot apa és fiú háborúja két pártra szakította, s a szembenállás polgárháborúvá alakult át. Joáb, Dávid hadainak fővezére, üldözőbe vette Absalóm seregét, s Efrájim erdejében döntő ütközetre került sor. Absalóm hadait szétverték, az ütközetből menekülő Absalómot maga Joáb ölte meg. A felkelést sikerült az egész országban leverni, de a véres küzdelem az agg királyt nagyon megviselte. Jajgatva siratta Absalómot és saját halálát kívánta.
– S visszatért a nyugalom Dávid királyságában?
– Nem. A király hatalmának megdöntésére több törzs is szövetkezett. De sokan úgy vélték, hogy Dávid törzse, Júda elsőbbséget élvez a többiekkel szemben. Dávid csapatai Joáb vezényletével városról városra meneteltek. A felkeléseket leverték, s ha győztek is, a teljes békessé­get nem sikerült többé már helyreállítaniuk. S nem adatott meg az agg királynak, hogy békén hunyja le a szemét. A trón megszerzéséért már életében elindult a harc. Bátséba királyné fia, Salamon számára akarta a koronát megszerezni, de az idősebb test­vérek egyike, Adonija kikiáltatta magát királynak.

– Mi volt Dávid végakarata?

– Halálos ágyán, Bátsébával egyetértve, kedvelt fiát, Salamont jelölte ki utódjául. S amikor meghalt, a nép rövid ideig tartó pártharcok után, i. e. 970 körül Salamont ismer­te el Izrael királyának.