Interjú Kocsis Zoltánnal Arnold Schönberg Mózes és Áron c. operájának 2010. január 16-i budapesti bemutatóján, az opera harmadik felvonásának világpremierjén1
Kocsis Zoltán zongoraművészt, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, a mai est karmesterét kérdezem.
– Schönberg Mózes és Áron c. operája kerül bemutatásra, melynek harmadik felvonása világpremier lesz. Hogyan illeszkedik a harmadik felvonás zenei szövete az első két felvonás zenéjéhez, eszmei világához?
– Úgy érzem, hogy a harmadik felvonás zenéje elég szervesen illeszkedik az első két felvonás zenéjéhez. Nincs ugyan benne kórus, és természetesen sok a különbség. Sokkal statikusabb az esemény, ha nagyon szigorúan vesszük, itt tulajdonképpen egy bírósági tárgyalásról van szó. Schönberg elég sok vázlatot hagyott hátra, sok utalás van ezek között a vázlatok között arról, hogy minek hol kell lenni, hogyan képzeli el a harmadik felvonás kezdetét, milyen irányelvek szerint gondolja el a színpadi cselekményt a harmadik felvonásban. Pl. Áron bejövetele, jobban mondva az, ahogyan őt a katonák behurcolják és löknek rajta kettőt, ez is pontosan le van írva. Tehát azt hiszem, hogy a munka ilyen értelemben nem volt nehéz. Sokkal nehezebb volt megragadni azt a kompozíciós technikát, ami Schönberg sajátja, és ami ugyan látszatra nagyon komoly kötöttségeket jelent, de miután meghatároztuk a játékteret, a játéktér nagyságát, a szabályokat, az irányleveket, amely szerint a zenei anyag továbbszövi magát, azt hiszem, hogy ezek után már játék a komponálás. Azt gondolom, hogy tulajdonképpen írtam 35 percnyi Schönberg zenét az én stílusomban.
– Mózes és Áron alakja hogyan jelenik meg a harmadik felvonásban?
– Az a megoldás, amelyet Schönberg használ az operában az első két felvonásban – mert hangsúlyozom, hogy Schönberg csak az első két felvonás zenéjét írta meg, a harmadiknak csak a szövege maradt fenn – egyfajta különbségtétel a két címszereplő esetében. Ezt a különbséget, amely kezdettől fogva fönnáll és nagyon szemléletesen fejeződik ki a dadogó, beszédhibás Mózes és az ékesszóló, szónoki képességekkel megáldott Áron között, ezt természetesen a harmadik felvonásban is meghagytam. Tehát gyakorlatilag egyfajta Schprechgesang-szerű szerepben Mózes végig beszéli, Áron pedig quasi bel canto végig énekli az operát. A harmadik felvonásban ez úgy borul föl, hogy Áronnak mindössze néhány mondata marad már csak, hiszen erkölcsileg annyira megsemmisül Mózes mellett, hogy a végén már nem is próbálja megzavarni fivérének vallásfilozófiai fejtegetéseit.
– A 2009-es miskolci bemutató2 és a mai között milyen lényeges szcenírozási különbségek vannak?
– Megmondom őszintén, nagyon nem szerettem a miskolci előadást, legalábbis ami a látványtervet illeti. Neológ környezetbe helyezték, zsinagógába, ízléstelennek találtam, hogy a frigyszekrényből tolják elő az aranyborjút, hogy nőket végeznek ki a zsinagógában, hogy a tóratekercset a földhöz vágják… Azt gondolom, hogy sokkal jobban megfelel ez a mostani színpadra állítás a darab szellemének, amely akárhogy is vesszük, akármilyen bonyolult zenei nyelv is az atonalitás vagy a dodekafónia, mégiscsak egy puritán környezetet feltételez. Végső soron a sivatagon keresztül vándoroltak, a sivatagot a színpadon megmutatni nem nehéz – Peter Brook-i eszközökkel is lehet ábrázolni. Nekem ez a mostani színpadra állítás, amely Novák Eszter munkája, sokkal, de sokkal jobban megfelel a darab szellemének, mint a miskolci előadás. Ugyanakkor ezt sem tartom elegendőnek, mert el tudnék képzeli egy olyan – operaszerűbb – színpadra állítást, amely személetesebb, illusztratívabb, de ugyanakkor nagyon vigyázni kell azzal, hogy miből mennyit mutatunk, mi vonja el esetleg a lényegről, a zenéről a figyelmet.
– A világban eddig bemutatott, előadott Schönberg Mózes és Áron operák és felvételek, valamint az általad dirigált mű között milyen eltérés vagy zenei másság van?
– Feltétlenül van eltérés, hiszen komoly sajtóhibákat fedeztünk fel a most a munka során, részint a zenekari anyagban, de még a partitúrában is, sőt meg kell mondanom, hogy egy helyen maga Schönberg is tévedett. Igaz, hogy ez azért volt, mert egy időre abbahagyta a komponálást, amikor Barcelonába ment – ez be is van jegyezve a partitúrába –, és utána újra elkezdte, s akkor talán már az előző részeket nem ellenőrizhette olyan gonddal. Tehát négy vagy öt sajtóhibát kijavítottunk, amelyek minden eddigi felvételen ott vannak. Élek a gyanúperrel, hogy vagy a montírozók vagy a szereplők, vagy esetleg maga a karmester nem járt el kellő gonddal. Még egy lényeges különbség van az eddig hallott operafelvételek és a mostani előadás között. Ragaszkodom Schönberg metronómjelzéseihez. Ezek kezdetben bármennyire megvalósíthatatlanoknak is tűnnek, mégis azt kell mondanom, hogy végső soron megvalósíthatók, és jobban szolgálják a célt, mert illusztratívabban fejezik ki azt a kapkodást, ami pl. az I. felvonás egész harmadik képére jellemző, vagy azt a tanácstalanságot, amely Mózes negyvennapos eltűnését követi a nép körében. Azt hiszem, hogy komolyan kell venni ezeket a tempójelzéseket, mint mindent, amit a szerző leírt a kottában.
– Mi volt az az eszme, ami igazán foglalkoztatott és motivált a komponálás során?
– Tulajdonképpen maga a harmadik felvonás megkomponálása volt számomra a legfontosabb, két okból. A miskolci előadás során előadtuk a harmadik felvonást prózában. Ez nekem nagyon nem tetszett, két dolog miatt. Az egyik az, hogy a második felvonás végén – ha csak ezt a két felvonást vesszük alapul –, Mózes elbukik, legalábbis egy pillanatra megtántorodik. A harmadik felvonásban ezzel szemben, ha prózában adják elő, közös nevezőre kerül Mózes és Áron, ami teljesen nonszensz, mert Mózes megmarad beszédhibásnak, és Áron ékesszólása sem tűnik el. Csak éppen a köznapi beszéd szintjén ez valami olyan módon süllyed – minden szempontból: erkölcsi, etikai, vallásfilozófiai szempontból –, hogy ezt nem hagyhattam, és ez volt a fő motiváció, amiért zenét írtam a harmadik felvonáshoz. Ilyen módon, azt gondolom, és ezt a tegnapi próba is bizonyította, hogy abszolút világos: ki volt kettejük közül az igazán meghatározó, konstruktív történelmi figura!
– Sok sikert a világpremierhez!
Lábjegyzetek
Az interjút a Duna Televízió „Halld Izrael!” c. zsidó vallási műsora sugározta 2010. január 22-én és február 1-én. Szerkesztő: Szécsi József, rendező: Tóth Béla, operatőr: Marossy Géza.
2 2009. június 17-én volt Arnold Schönberg Mózes és Áron c. operájának a magyarországi ősbemutatója, a Nemzeti Filharmonikusok zenekarát és kórusát Kocsis Zoltán vezényelte, karigazgató Antal Mátyás. A félig szcenírozott előadás rendezője az író, rendező Giorgio Pressburger volt.