2011. 1. szám » Fekete György: Az emlékezés védelmében – egy hazugság ellen

Fekete György: Az emlékezés védelmében – egy hazugság ellen

Fekete György

mentálpedagógus, történelemtanár

Az emlékezés védelmében – egy hazugság ellen

(A „holokauszt-ipart” a gyilkosok működtették. A holokauszt maga volt az ipar!)

 

Visszatérő tragikus tapasztalat. Az antiszemitizmus, legalábbis „radikális”, „modern” (náci típusú) megjelenése, nem elégszik meg azzal, hogy többször is nekirugaszkodva megpróbálja elpusztítani az élő zsidó embert (hogy aztán sort kerítsen minden rendű és rangú liberálisra, konzervatívra, baloldalira és vele együtt nem működő egyházak hívőire). A múlt, sőt a régmúlt zsidóit is ellenségnek tekinti. Elveti bárminemű pozitív szerepük elismerését. A teljes felejtés sötétségébe űzné őket, ha hatalmában állna. Azaz: megölné a halott zsidót is. Kétszeresen gyilkolna.

A Választott Nép, amely, ugye, nem azért „választott”, hogy eltaposson és kizsigereljen más népeket, miként az antiszemiták hirdetik, hanem azért, hogy jó példát mutasson az emberiség egészének. Szóval a zsidóság likvidálásában központi helyet foglal el a holokauszt eltüntetése a történelmi tudatból. Az antiszemitizmus „dogmatikai” ellenségessége indokolatlan, ugyanis az Úr „önkényének”, „önzésének”, avagy szeretetének, „jó tetszésének” megmutatkozásáról van szó, amelyben „megáldom –  mondja az Örökkévaló Ábrahámnak – a téged áldókat és a téged átkozót megátkozom, és veled áldják magukat mind a föld családjai” (Mózes első könyve 12:3) azért, mert „teszlek nemzetek világosságává, hogy segítségem a föld végéig érjen!”(Jesája 49:6).

Az antiszemitizmusnak hét fő viszonyulási módja van a holokauszthoz. Az első, a tagadás, mármint hogy semmi ilyen nem volt, a zsidók találták ki a világ sakkban tartására. Büntetését legutóbb – országunkban – egy kalap alá vették a despotikus államszocializmus bűneit tagadó cselekedetek üldözésével, meghajolva ekként az antiszemiták „kommunista zsidó, zsidó bolsi” tétele előtt. Az antiszemitáknak második és harmadik eljárása ez ügyben, a relativizálás (bagatellizálás), és az a rágalom, hogy 1945-50 körüli években a „zsidó bosszú” Lengyelország keleti, Németország nyugati területein lemészárolt legalább 1.5 millió német embert, tehát végső soron…. A negyedik támadási mód a holokauszt kiiktatására az emlékezetből: azzal vádolni a holokauszt emlékét ápolókat, hogy e tevékenységük minden más kapcsolódású, eredetű gyász, fájdalom, kín érvénytelenítésére irányul és/vagy azt hangoztatni, hogy ez az emlékápolás hozzájárulhat újabb holokauszt előidézéséhez. (Tudniillik óhatatlanul is permanens ingerültséget produkál a nem zsidó származásúakban, akik – mint utódnemzedékek – egyáltalán nem felelősek a holokausztért, és mivel áldozatai se voltak, az általa okozott gyász is jogosan közömbös számukra).

Az ötödik féle magatartás, a holokauszt áldozatainak kárenyhítését nyerészkedésnek, a többi ember kizsákmányolásának hirdeti. Hatodikként az a módozat említhető, amelynek alkalmazásakor az antiszemiták az „ártatlanság vélelmét” hangoztatva a holokausztért tiszta lappal akarják magukat felmutatni. Végül, hetedik jellegzetességeként: a zsidók magukat pusztították el, a holokausztot ők pénzelték (hogy később zsarolással megtorolhassák Izrael államát, amelyet kierőszakoltak maguknak). Idegenszívűségükkel megérdemelték bolyongásukat.

A „holokauszt-ipar” az antiszemiták nyelvi találmányamélységesen hazug és manipulatív tézis.

Ennek gyökere feltételezhetően öngyűlölő amerikai zsidó szerző azonos című „művéből” ered.

Ne féljünk kimondani: a holokauszt-ipar tétele antiszemita funkciójú. Hiszen éppen Auschwitz volt a történelem első iparilag szervezett halálgyára: hatmillió ember halt és égett el e jól szervezett pokolban! Ez semmi más tragédiával nem rokonítható iszonyat volt. A túlélők száma – életkoruk előrehaladásával – szükségszerűen gyorsan fogyatkozik, ráadásul idős koruk miatt állapotuk rohamosan romlik, ápolásuk egyre költségesebb, óvásuk fokozott ápolást, törődést kíván. Ha a jövendő generációknak nem lesz pontos képük arról, hogy mi történt a múltban felelőssége sem lesz a felelősségvállalásáért. Ezért is fontos a demokrácia, amely garanciája a humanista vállalásnak.

Vajon szembenéztek-e az antiszemiták néhány perdöntő kérdéssel?

– Hogy a birodalmi vasút nemegyszer még a halálba vonatoztatás költségét is ráterhelte a holokauszt áldozataira…

– Hogy a hitleri Németország az európai zsidóságot szinte teljesen kifosztotta.

– Vajon nem az volt-e a holokauszt „vámszedése”, amikor a zsidó nők hajából tengeralattjáró-tömítést csináltak, vagy amikor a gázzal megfojtott emberek aranyfogát – elégetésük előtt – fogókkal kirángatták, kalapáccsal kiütötték?

– És nem az volt-e a holokauszt „vámszedése”, amikor a koncentrációs táborok gyermek és felnőtt foglyait náci orvosok „tudományos” kísérleteikhez – a legbarbárabb, legembertelenebb módon (fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés nélkül) – felhasználták?

– Nem az volt-e a holokauszt „vámszedése”, amikor tömegsírokba lövésük előtt a zsidókat levetkőzni kényszerítették, hogy ruháikat a német hadsereg és polgári lakosság részére elraktározzák?

– És nem az volt-e a holokauszt „vámszedése”, amikor a náci Németország szövetségében álló nyilas suhanc pártszolgálatosok elrabolták a zsidók cipőjét, télikabátját, jobb fehérneműjét – mielőtt a Dunába gyilkolták őket?

Ez volt ám az igazi holokauszt-ipar, és akkor még nem szóltam a sikkasztókról, a panamázókról, a holokauszthoz kapcsolható pénzügyi bűncselekményekről, a kincslopásokról, s legfőképpen a rettenetes történelmi bűntényekről…

Még egyszer: a holokauszt vámszedője nem az, aki a holokauszt áldozata volt, s ha túlélte a tragédiát, kárpótlást kap a német államtól. Nekünk a holokauszt elrendelőjét, a holokauszt irányítóját és/vagy kiszolgálóját kell kérdőre vonnunk!

Idézet dr. Nyiszli Miklós: „Dr. Mengele boncoló orvosa voltam” c. könyvéből (Magvető, 2004.):

„Miután az utolsó aranyfog is kikerült halott gazdája szájából, a hullák a hamvasztó kommandóhoz kerülnek. (…) A holttestek húsz perc alatt hamvadnak el. A krematórium tizenöt kemencével dolgozik. Ötezer ember elégetése a napi kapacitása. Húszezer ember megy át naponta a gázkamrákon, onnan viszik őket a hamvasztókemencékbe. (…) Egy napon, kora délelőtt történt. Telefonutasítás érkezett számomra, hogy haladéktalanul menjek ki a máglyához, és az ott felgyülemlett gyógyszereket meg szemüvegeket hozzam a Krema I-be. Ezeket ugyanis itt osztályozzák, és innen szállítják el.

A máglya a birkenaui kis nyírfaerdő mögött fekszik, a Krema IV-től öt-hatszáz méter távolságra, egy fenyőerdővel körülvett tisztáson. (…) Ide azokat a transzportokat indítják a zsidórámpától, amelyek nem férnek be a négy krematóriumba. Ezeknek a legborzalmasabb a végük. Itt nincsenek félrevezető feliratok, amelyek rossz sejtéseiket eloszlathatnák. Itt nincs gázkamra, amit fürdőhelyiségnek vélhetnének. Itt csak egy szalmatetős, hajdan sárgára meszelt parasztház áll, csukott zsalugáterekkel, mögötte pedig óriási füst száll az égig, égő emberhús és pörkölődő haj szagát terjesztve. (…) Három-négyszázan kerülnek egyszerre a vetkezőbe. Sűrű botütésektől nógatva ledobálják magukról a ruhát, és meztelenül kilépnek a ház túlsó oldalán levő ajtón, hogy helyet adjanak az utánuk következő áldozatoknak. (…) …Idejük sem jut arra, hogy körülnézzenek, helyzetük borzalmasságát még fel sem foghatják, máris karon ragadja őket egy-egy sonderkommandós, és viszi az SS-őrök sorfalai között a fáktól szegélyezett, kanyargós, százötven méternyi úton a máglyához, amit csak az útjuk végén pillantanak meg…

A máglya ötven méter hosszú, hat méter széles és három méter mély árok, tele égő holttestek százaival. A máglya fasor felőli részén egymástól öt-hat méternyi távolságra SS-katonák állnak. Kezükben a tarkólövéshez használatos, 6 milliméteres, kis kaliberű fegyver. Amint a szerencsétlen áldozat kiér a fasorból, a máglya mellől két másik sonderes ragadja karon, és tizenöt-húsz méteren át az SS-lövész fegyvere elé vonszolja. Itt, a borzalmas halálordítások közt a lövés csupán egy csattanás. Egy csattanás, és a legtöbbször még élő áldozatot belökik az árok tűztengerébe.”

Aki holokauszt-iparról prédikál, az előbb tájékozódjon a dokumentumokról. A puszta zsidógyűlölet nem elég az igazsághoz. Az igazsághoz tények, adatok kellenek. Vagy a hivatalos német állam vezetőinek nyilatkozatai. Bár az is elképzelhető, hogy a neonácikat ez sem győzi meg. Aki gyűlölni akar, az a szeretetről, a humánumról hallani sem akar…