Magyarország hadba lépésével a HB a saját polgári ruhában kivezényelt munkaszolgálatosok javára gyűjtést indított. 1942 őszén a lerongyolódott, fagyoskodó zsidóknak 28 tehervagonnyi téli holmit továbbított a frontra, a magyar honvédség hadműveleti területére. A munka 1943-ban is folytatódott.1 A HB elkötelezetten, szakszerűen képviselte a munkaszolgálatosok és családjaik érdekeit. Jóléti Alapja szociális téren is kiemelkedő munkát végzett. A német megszállás után működési köre kiterjedt azokra a budapesti zsidókra, akik a magyar vagy a német katonai hatóságok által kijelölt hadimunkákat végezték. Eközben lehetőség nyílt tevékenysége újabb megformálására, a ruhagyűjtő és elosztó kisegítő munkásszázad megszervezésére.
A ruhagyűjtő század létesítésére több verziót is találtunk. 1944. április 16-án R. (Ripper?) Frigyes gazdászati százados irányításával a fővárosi Síp utcában a honvédelmi miniszter rendeletével munkaszolgálatosok felszerelésére ruharaktár, ill. ruhagyűjtés létezett. Az ide beosztott zsidó munkaszolgálatosok igazolványát az Országos Izraelita Irodák Hadviseltek Bizottsága Ruharaktár Parancsnoksága felirattal bélyegezték le. A pecsétet és aláírást a M. kir. Honvédelmi Minisztérium XI. csoportfőnökségének, egyben a katonai munkaszolgálat országos felügyelője2 bélyegzőjének lenyomata, és két – köztük egy alezredesi – aláírás (!) egészített ki.
Az október 22-én kiállított igazolás szerint a 101/359 ruhagyűjtő kisegítő mu. (munkaszolgálatos) századot3 a Honvédelmi Minisztérium 516.556/1944.-2. sz. rendeletére állították fel. „A rendelet értelmében szegénysorsú munkaszolgálatosok számára ruhaneműket és felszerelési cikkeket gyűjt. Jogosult elismervény ellenében az e célra felajánlott, illetőleg igénybevett cikkeket átvenni.” A csekély számú adatból némileg rekonstruálható, hogy a század állományát 1944 júliusában (?) zömmel a Zsidó Tanács körüli személyek, a HB tagjainak férfi hozzátartozói, általuk ismert munkaszolgálatosok képezték.
A században fontos szerepet játszott Stella Adorján dramaturg, hadapródőrmester. A 47 éves, kitűnő fellépésű férfi az 1930-as évektől a színházi élet keresett szövegírója és fordítója volt.4 1944 őszén a Zsidó Tanács és a magyar katonai hatóságok közötti összekötő feladatait látta el.
Ocskay László5 személyes, baráti kérésre vállalta el a század parancsnokságát. 1944 szeptemberében már ezt a posztot töltötte be. Magas összeköttetésekre volt szükség, hogy a 101/359 munkásszázad elkerülte az október 26-án Beregfy Károly vezérkari főnök és honvédelmi miniszter által elrendelt Hegyeshalomba vonulást, valójában a deportálást. Nagy valószínűséggel a Nemzetközi Vöröskereszt (NVK) budapesti küldöttségének írásos védelmét, a század „közhasznú feladatkörét” sikerült valamiképp érvényesíteni. (Ma már tudjuk, hogy a munkaszolgálatos ügyekben jól informált Gobbi Ede százados a semleges államok budapesti követségeit, az NVK-t figyelmeztette a védett századokat fenyegető, közvetlen deportálási veszélyre.6)
A visszamaradó századok tagjait a budapesti Aréna úti (ma Dózsa György út) 701. gyűjtőszázadba kellett besorolni. „Ezek átadásra oda indítandók útba okmányváltás ellenében”.7 (A körlet az Aréna u. 55. sz. alatti zsinagóga volt.) Nincs nyoma annak, hogy a 101/359 munkásszázad az Aréna útra beszállásolt volna. A Dohány utcai Zsidó Múzeumban és a Hősök templomában, eredeti körletében maradt. A századnak a Síp utca 12. sz. épületben élelmezési bázisa és raktárai is voltak.
Több túlélő arra emlékezett, hogy a nyilas hatalomátvétel után magyar katonai egyenruhába öltözött zsidó fiatalok városszerte (nem ritkán jókora izgalmat okoztak) a munkaszolgálatosok feleségeiért, gyermekeiért jelentkeztek. Összekapkodták a szükséges holmit és a „ruhagyűjtők” hozzátartozóit nagyobb biztonságba, a Hősök templomába kísérték.
Randolph L. Braham szerint
Feltehetőleg novemberben, a növekvő nyilas veszélyben folyt az új körlet felállítása az Abonyi utcai Zsidó Gimnáziumban. Itt már többről, ruhajavító műhelyek üzemeltetéséről volt szó, a „hadiüzem” vagy „hadifontosságú termékek előállítása” a csoportos embermentés kitűnő fedőszerve lehetett. Randolph L. Braham amerikai tudományos kutató szerint a 101/359 századot decemberben a gettó rendjének fenntartásával akarták megbízni. Ezt a nyilasok nem engedélyezték, a századot áttelepítették az Abonyi utcába, a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma épületébe.8
A főváros legmodernebb iskolaépülete 12 tantermet, 633 négyszögöles udvart foglalt magába. A fiúgimnázium termeit 1941. december 15-én, a leánygimnáziumét 1942. szeptember 29-én át kellett adni honvédségi célokra.9 Utóbbi később a Magyar Vöröskereszt kezelésébe került, az 506. számú honvéd hadikórház működött benne.
1944 novemberében átengedte helyiségeit az NVK-nak, ekként az épület nemzetközi védettség alá került. Ekkor foglalta el itt körletét a ruhagyűjtő kisegítő munkásszázad, majd a – Felkai László adatai szerint – 701/31, idegen állampolgárokat gyűjtő század.10
De miképpen alakult ki az Ocskay százados vezette fedőszervezet? A kisebb hadfelszerelési cikkek gyártása, közte a ruha- és cipőkészítés és javítás, az elhasználódott felszerelések gyűjtése és felújítása az üldöztetés új hulláma idején sokaknak nyújtott – többé-kevésbé biztos – menedéket. Kisebb budapesti műhelyekről, a német megszállóknak, különböző egységeknek zsidó munkaerővel végzett munkáról vannak adatok 1944 őszéről és későbbről is.
A 101/359 század működtetése, majd családtagokkal, ismerősökkel, ismeretlen bujkálókkal és befogadottakkal (árvákkal) közös menekítése a gettóktól viszonylag kívül eső területre (olyan funkcióval, mely érvként – kétely nélkül – bárhol felhasználható volt), sikeres embermentő akciónak bizonyult. A gimnázium használt varrógépei biztos és megfelelő hivatkozási alapot képeztek. A növekvő tömeg étkeztetése viszont komoly előkészítést, jelentős anyagi forrásokat igényelt.
A kiterjedt konspirációban a további feladat a finanszírozás mechanizmusának megszervezése volt. Előzetesen a Vacuum olajcégnél, igen átgondoltan készítették elő. A cég Ügyviteli Bizottságának fennmaradt – Borsothy István által feltárt – jegyzőkönyvei három közvetett adományozási csatornáról, azaz a menedékhely fenntartásának három pilléréről nyújtanak információt.
Élelmiszert teherautóval
Az első, hogy 1943-ban bevezették az ún. „szabadidő mozgalmat”. A gyakorlatban aligha, de kellő támogatásához alkalmanként csinos összeget, 10 000 pengőt utaltak ki. A „gesztus” rendszeresen ismétlődött.11 A második feltételezhető jogcím a Vöröskeresztnek nyújtott adományok lehettek. 1942. szeptember végén 51 000 pengőt, 1943. szeptember 28-án ismét 50 000 pengőt kapott. Ezután október 30-án, újra utaltak adományt, 10 000 pengőt. Harmadik ajándékozási alanynak az Actio Catholica szervezetet tekinthetjük. Részére 1943. június 28-án 5 000 pengőt, az 1943. július 12-i jegyzőkönyv szerint tetemes összeget, 100 000 pengőt juttattak.
Ezek alapján történhetett, hogy a vámpusztai Vacuum birtokról – míg a harci cselekmények engedték – hetente teherautó szállította az élelmet Budapestre. 1944 késő őszén Ocskay és védencei, talán más rászorulók részére is. Minderről – id. Borsothy István főintéző12 révén – csak néhány megbízható ember tudott. Mindig éjjel szállítottak. A létfontosságú rakomány (hivatalosan tisztviselői élelmiszer-ellátmány) a vám- és más ellenőrző pontokon egyeztetett időben, a lepénzelt vámosok révén jutott át.
Az Abonyi úti zsidó gimnázium termeiben szálláskörletet, szabóságot, fehérnemű varrodát, cipőjavító műhelyt és más műhelyeket rendeztek be. A munkaszolgálatosoknak gyűjtött sokféle textíliát és a lábbeliket szortírozták. Szükség szerint javították, kiegészítették. Ezen az alapon is a létszám állandóan nőtt. A műhelyekben főként a befogadott munkaszolgálatos feleségek, női hozzátartozók dolgoztak. Nem találtunk adatot arról, hogy a befogadott személyektől pénzt követeltek vagy átvettek volna.
Megmentik Békeffit, Stella Adorjánt, Goda Gábort
A 101/359 század rakodási, szállítási munkákat teljesített, napi romeltakarítást is végzett. Az NVK raktáraiból szállított élelmet, tüzelőanyagot a központi gettó konyháinak. Német sebesülteket helyezett el a Park Szálló óvóhelyén, máskor repülőgépes elszállításuknál segédkezett. 25 tagú csoportja a gettókban szenvedő, vegetáló zsidók megsegítésére különösen veszélyes feladatokat vállalt. Dr. Wilhelm György vezetésével (Wilhelm Károlynak, a Zsidó Tanács tagjának fia volt) az NVK égisze alatt ún. T-szekciót (transzportáló, azaz szállító egységet) létesített. A szekcióba tartozott több író: Békeffi István, Komlósi István, Rádi István és Stella Adorján.
A szekció a legális feladatokat illegális célokra, eredményesen használta fel. Létszáma közben 35-re nőtt. Az NVK irataival a hegyeshalmi gyalogmenet idején országúti segítségadást és mentést teljesítettek. Előfordult, hogy a fiatal cionista aktivisták zsidó árvákat vittek a gimnáziumba, ezzel a túlélés magas esélyét biztosították számukra. Mások – mint Merkler Klára és nyolc nőtársa – az óbuda-újlaki téglagyárból, a deportálás egyik előszobájából menekítve jutottak a Síp utcába, onnan pedig Ocskay százados védelme alá.13 A táborba bekerülni alapvetően munkaszolgálatosként, annak hozzátartozójaként lehetett. Az állományba vételt Ocskay százados engedélyezte, ma már ismeretlen regisztráció is létezett.
A csoportos mentési szándékot bizonyítja, hogy a gimnáziumi rejtekhelyen lelt menedékre a színészvilágból Mányai Lajos14 és színész felesége, Simon Zsuzsa, az író, humorista, dramaturg és konferanszié Kellér Dezső15, az 1938-ig bő tucatnyi sikerfilmben szereplő Ráday Imre feleségével együtt és mások. A mentettek között volt Jób Dániel rendező, színházigazgató, író, újságíró. 1926-tól 1939-ig a Vígszínház élén állt, az ostoba faji törvények miatt munkáját csak 1945 után folytathatta. 1955-ben bekövetkezett haláláig tárcák, novellák mellett drámákat írt és Csehovtól, Ibsentől fordított.
Ocskay százados oltalmazta meg Kodály Zoltán tanítványát, Kadosa Pál kiváló zeneszerzőt, zongoraművészt és zenetudóst16, Keleti Artúr írót és műfordítót17, Goda Géza költőt és újságírót, és fiát, Goda Gábort, a később Kossuth-díjas írót18. Az utóbbi korábban többször teljesített kisegítő munkaszolgálatot. A kirekesztő gyűlölet, az embertelenség feldolgozásából született meg 1945-ben A fasizmus hazugságai c. publicisztikai munkája. A védencek között találjuk Benoschofsky Imre főrabbit19 családostól, valamint Abrahamson Manót, a Dohány utcai zsidó templom főkántorát20 is. A sportvilágból többen kaptak menedéket; a magyar világbajnok vizipóló csapat bújkálni kényszerült tagjai, valamint – Goda Gábor emlékezése szerint – hazánk kardvívásban háromszoros olimpiai bajnoka, Kabos Endre21.
Az 1600-1700 főre nőtt tömeg ellátása, elhelyezése és tisztálkodása szervezetten történt. A tornateremben szalmazsákokat, matracokat helyeztek el, s amíg a vízvezeték működött, a tusolókat, a folyosói WC-ket használták. (A szalmazsákokon legtöbbször két személy aludt.) A hálózati vízszolgáltatás megszűntével a pincében a talajvízig ástak le. „Szivárgó sárga löttyel” oltották szomjukat. 1944 telén a bőven esett hó, ugyancsak tisztálkodásra szolgált. Az udvaron latrinákat építettek. A légiveszély, a gyakori belövések, légitámadások miatt sokan a pincébe költöztek le. Fapadokon, eszkábált lócákon üldögéltek vagy a földre terített matracokon. Fekvésre alig jutott hely.
„A különösen becsületes tiszt”
Ocskay László – Braham joggal különösen becsületes tisztnek nevezi22 – többször megjelent a század körletében. Emberfeletti feladatot és felelősséget vállalt, miközben bármilyen kéréssel, panasszal fordulhattak hozzá.
Mindezzel együtt a fenyegetés az Abonyi utcában állandóan jelen volt. Alkalmilag az egyik gyermek labdája kigurult az utcára, aki óvatlanul utána futott. A szemközti épületből a nyilasok elfogták, pénzért voltak hajlandók visszaadni. A táborlakók pénzt gyűjtöttek, végül a váltságdíj ellenében a gyermek visszakerült szüleihez.23
Raoul Wallenberg svéd követségi titkár és Ocskay kapcsolata lehet, hogy korábbi üzleti- kereskedelmi összeköttetésekből, esetleg ajánlásból származott. Nem zárható ki, hogy 1944 őszén a nagyobb humanitárius akciók kibontakozásakor keletkezett és fejlődött. Wallenberg Moszkvában fennmaradt kis zsebnaptárában bejegyzés tanúsítja december 8-i esti találkozójukat. (Vagy Ocskayval találkozott a Benczúr u. 16. sz. alatt, vagy vele ment oda.24) A svéd embermentő 1945. január 11-től magyar sofőrjével, Langfelder Vilmossal Ocskay lakásán talált menedékre. Ez a tény közvetlen, mélyebb és bizalmas kapcsolatokra utal.
A magyar holokauszt nagy monográfiájában Braham a ruhagyűjtő munkaszolgálatosok kapcsán írta, hogy „a század az SS-nek dolgozott, és bármennyire különös is, de az SS védelme alatt állt.”25 Az állítás cáfolata vagy bizonyítása dokumentáció hiányában fogós feladat. A német kapcsolat – Ocskay biztos német nyelvtudása, korábbi üzleti összeköttetései, akár az első világháborús „bajtársi közösség” alapján – nem zárható ki. De több, az eddigi háborús sablonokba bele nem szorítható emlékkép is fennmaradt.
Van, aki SS-őrségre emlékezik.26 Ezt a nyilas támadás után állították, megközelítőleg 1945. január 13-ig vagy 14-ig létezett. A nyilas fegyveresek november végén, december elején (?) kísérelték meg a zsidó menedékhely felszámolását. Váratlanul elözönlötték az épületet. Mindenkit, beleértve az öregeket, betegeket az udvarra vezényeltek. (Krausz Éva túlélőnek az eset különösen emlékezetes maradt, mert béna nővérét tolókocsival kellett a sorakozóhoz kitolnia.27) A kiürítés (vagy Duna-parti legyilkolás) előkészületeként családonkénti számolás és sorba állítás indult, ami meglehetős időt igényelt.
A kavarodásban két bátor munkaszolgálatos kiszökött. Ocskay századoshoz rohantak, ő motoros német fegyveresekkel érkezett. Rövid úton elzavarták a „hadiüzembe” betört nyilasokat, ezután német őrség vigyázta a „haditermelés zavartalanságát”. Másoknál az a kép rögzült, hogy a nyilasok megjelenéséről a magas lázzal küszködő Ocskayt értesítették, aki felkelt betegágyából és személyesen lépett fel a nyilasok ellen. (A százados a közelben, a Benczúr utcában lakott.) A történet vége, hogy „a magyar keretet megerősítette német katonákkal”.28
Nem zárható ki, hogy Ocskay László kapcsolatai úgy is gyümölcsöztek, hogy a közelben állomásozó, immár a túlélésre játszó németek valamelyik alegységének parancsnokaival egymást fedező, (mára már feltárhatatlan) megegyezés jött létre. A németek őrizték és védték a „hadiüzemet”. Ezzel magukat is fedezték a frontra való közvetlen bevetés, a fogságba esés vagy véres veszteség elől. Ide tartozik, hogy 1944 telén az észak–magyarországi harcokban és Budapest védelmében a Waffen-SS alig kiképzett, a mind reménytelenebb hadi helyzetben gyorsan tűzbe dobott egységei súlyos véres veszteségeket szenvedtek.29
Ocskay közvetlen, német tiszttel közös embermentését tanúsítja Merkler Klára. Az asszonyt november 9-én a nyilasok a Bécsi úti Óbuda-Újlaki téglagyárba hurcolták. A deportálás előtti gyűjtőhelyről – állítása szerint – Ocskay Weber SS-őrnaggyal (a rendfokozat ilyen megnevezését Magyarországon használták, de sem az Allgemeine SS-ben, sem a Waffen- SS-ben nem létezett őrnagyi rendfokozat. Megfelelője az SS-Sturmbannführer volt. A szerző megjegyz.) személyautón érkezett. Többeket kiemeltek a tömegből. 1995-ben a túlélő hölgy felidézte, hogy a furgonban Keleti Márton filmrendező30 feleségével együtt utazott a Síp utcába.
Weber neve és személye több túlélő emlékezetében rögzült. 1966-ban, dr. Sándor László cikkében Otto Florian őrnagy volt Ocskay segítője. (Nincs adat, hogy kapcsolata Ocskayval honnan ered és milyen mélységű volt.) A szerző állítja, hogy Werner „jól tudta, hogy a nácik elvesztették a háborút és gyűlölte őket azért, mert tönkretették a német népet”.31 Továbbá, hogy a varrodai „munkások” létszámát 560-ban határozták meg. (Ez megfelel két feltöltött munkásszázad és őrsége, parancsnoksága létszámának.) „Florian őrnagy néhány teherautón ócska német egyenruhákat is küldött és a „munka” megindult. Időnként német SS-altisztek is megjelentek Florian parancsára és „ellenőrizték” a munka menetét.”32
Ocskay összeköttetései végig működtek, taktikája eredménnyel járt. A legfontosabb: a deportálást a hadiüzem és a 101/359 munkásszázad tagjai elkerülték. 1945. január első napjaiban halálozások történtek. A közszolgáltatások nélkül maradt menhely ezerhatszáz-ezerhétszáz lakójából betegségtől, kimerültségtől és éhezéstől – a gyógyszerhiány is közrejátszhatott – 17-ig nyolc-tíz védenc meghalt. Eltemetni őket nem lehetett, erre csak később kerülhetett sor.
Dr. Geyer Artúr emlékezete
Több túlélő emlékezése szerint január 17-én vagy 18-án reggelre (valószínűbb a 13-14-e, mert a harcok 15-én már a Keleti pályaudvarnál folytak. A szerző megjegyz.) a német őrség az épület elől eltűnt. Román katonák érkeztek, majd nagy tömegben oroszok, ők kenyeret osztottak. Ez a gesztus sokaknak az első szabad élményként maradt. Néhány német katona polgári ruhában megbújt, őket az oroszok elvitték.
Ocskay László védencei a szovjet egységtől igazolást kaptak, ezzel biztonságérzetük nőtt. A férfiak saját táborőrséget szerveztek. Úgy tűnt, az üldöztetés, a rettegés lezárult, a túlélők hazatérhetnek, és szabadon élhetnek.
Ocskay életéről, mozgásáról 1945 januárjából igen kevés adatunk van. 13-án meghalt a felesége, a haláleset körülményeit (otthon vagy a kórházban) nem ismerjük. Azt sem, hogy a százados ezekben a napokban a lakásán tartózkodott vagy egészében átengedte Wallenbergnek. 13-án a szovjet csapatok előnyomulása elérte az Andrássy út derekát, az úttal párhuzamos Benczúr utcát. Az ambiciózus Wallenberg többeknek arról beszélt, felveszi a kapcsolatot Malinovszkij marsallal.33 Az oroszoknál a Benczúr utcában maga jelentkezett (az egykorú feljegyzésben: szam peresol)34 ezután csak orosz katonai kísérettel látták.
Dr. Geyer Artúr úgy emlékezett, hogy egy orosz századossal autózott. „A kocsi Wallenberg kérésére útbaejtette a svéd követség hivatalait, a védett házakat, az ott elhelyezett úgynevezett lakáshivatalt. Minden volt munkatársától elbúcsúzott. Azután elrobogott az autó Gödöllő felé.”35 A tragikus folytatás ma már ismert. Langfelderrel rövid budapesti fogság után vonaton Moszkvába hurcolták.36
Ocskay László ekkor még nem tudta, hogy maga is az üldözöttek sorsára kerül. Bizonyára nem gondolta, hogy 1948-ban menekülnie kell abból az országból, melyben sok száz életet mentett, s mindenkor hazafiként élt.37
Lábjegyzet
[1]Részletesen „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön…” Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon II. kötet Szerk. Karsai Elek. MIOK kiadása Budapest, 1962. 198-261. Rőder Jenő ny. áll. altábornagy emlékezése uott. 202-206.
2 A XI. Csoportfőnökség, egyben a Katonai Munkaszolgálat Országos Felügyelője (KMOF) Horny Ernő vezérőrnagy volt.
3 A rendeletek nem maradt fenn, a Rendeleti Közlönyben nem találhatók.
4 Stella Adorján (1897-1967) író, újságíró, műfordító. Eredeti színjátékai mellett a színházak számos fordítását játszották. Sikeres kabarészerzőként ismerték, színházi cikkeket, kritikákat is írt.
5 Ocskay László (1893-1966) történelmi magyar család sarja, a Socony-Vacuum Oil Company magyarországi vezető tisztviselője volt. A zsidó munkásszázadot reaktivált századosként vezette.
6 A november végi deportálás első napján Józsefvárosi pályaudvarról Raoul Wallenberg svéd követségi titkár többeket kimentett, a továbbiakban a helyszíni belépést az SS fegyveresen kadályozta meg. A védett századokat főként Nyugat-Magyarországra, erődítési kényszermunkára szállították.
7 Fegyvertelen 653.
8 Braham, L. Randolph: A népirtás politikája A Holocaust Magyarországon Első kötet. Belvárosi Könyvkiadó Budapest, 1997. 351. Az állítást megkérdőjelezi, hogy a gettórendőrség mégis (mint a megszállt Európában a legtöbb helyen) zsidókból állt.
9 A fiú- és leánygimnázium tanulói létszáma a háborús években meghaladta az ezer főt. 1943-ban három különböző helyen folyt a tanítás. A német megszállás miatt 1944. március 31. volt az utolsó tanítási nap, az érettségit áprilisban tartották. 1944 szeptemberében 750 tanuló iratkozott be. Õk a Chevra Kadisa dísztermében, az Erzsébet krt. 26. sz. alatt kezdték meg a tanévet. A nyilas hatalomátvétel után a tanítást kényszerűen beszüntették. Dr. Róbert Péter kutatási eredménye.
10 Felkai László: A budapesti zsidó fiú- és leánygimnázium története Budapest, 1992. 86.
11 A kormány által is ösztönzött szabadidő mozgalom (a nemzetvédelem, a hazafias propaganda szolgálatában) kedvezmények sorával, „szabadidő-igazolvánnyal” toborzott tagokat, hogy a munkavállalók „egészségvédelmét, kulturális és sportnevelését, hazafias szórakozását” előmozdítsa. Szita Szabolcs: A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége A GYOSZ kiépítése és tevékenysége 1902-1948-ig MGYOSZ könyvek/I. 1996. 107-109.
12 Igar-Vámpusztán a szovjet bevonulás előtt a németek a felhalmozott terményeket (idő és jármű hiánya miatt) nem tudták elszállítani, emiatt a raktárak felrobbantására készültek. Ezt megbízható embereivel Borsothy főintéző (1899-1982) sikerrel megakadályozta. A közel bekerített németek lélekszakadva keresték, de a főintéző családostól elrejtőzött. Bosszúból lakását, egyben a helyi kastélyt teljesen kirabolták. Fejér megyei Történeti Évkönyv Székesfehérvár, 1987. 234.
13 Budai Tiborné sz. Merkler Klára (New York) 1995. július 25-i emlékezése. Dan Danieli: Ocskay százados, egy igaz ember… Magánkiadás, USA, 1998. 62.
14 Mányai Lajos színművész (1912-1964) 1945 után Erdélyben, 1947-től Budapesten – 1954-től haláláig – a Nemzeti Színházban játszott. 1953-ban kapott Jászai Mari-díjat, 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki.
15 1943-ig a Kamara Varietének dolgozott, utána már származása miatt nem kapott munkát.
16 1944-ben munkaszolgálatos volt, feltehetőleg megszökött. Kadosa 1945-től volt a Zeneművészeti Főiskola tanára, 1950-ben Kossuth-díjat, 1963-ban kiváló művész címet kapott. 1967-ben a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja lett.
17 Keleti (1889-1969) szépségkultusza, látomásvilága, sajátos poétai hangja egyedi jelenséget mutatott a hazai költészetben. Mára elfelejtették. Említésre érdemes, hogy a szép könyvek tervezésének egyik legkiválóbb hazai mestere volt.
18 Goda Gábor (1911- 1996) újságírót, novellistát, író több szatirikus, fantasztikus mű jeles szerzője. Novelláin és regényein kívül több kötetben jelentették meg esszéit, tanulmányait, publicisztikai írásait. József Attila-díjat kapott 1957-ben, 1960-ban és 1971-ben, 1966-ban elnyerte a Kossuth-díjat.
19 Benoschofsky Imre (1903-1970) 1960-tól országos vezető főrabbi. 1945-től haláláig az Országos Rabbiképző Intézet professzoraként dolgozott, beszédei és teológiai írásai széles körű műveltségről, elmélyült vallásfilozófiai munkásságról tanuskodnak. A háború idején – ismeretlen ideig – kisegítő munkaszolgálatos volt.
20 Ábrahámson Manó (1889-1960) 1926-tól szolgált a Dohány utcai templomban főkántorként. Visszaemlékezések szerint 1944-ben dr. Antal Tibor a kistarcsai internálótáborból kiszabadította. Ismeretlen időben volt családostól Ocskay védence, ill. a Wesselényi u. 4-ben a nagy gettó lakója.
21 Kabos Endre (1906-1944) 1934-től az Egyesült Izzó főtisztviselője, kiemelkedő tehetségű sportoló, egyben ismert könyvbarát is volt. Olimpiai sikerei mellett hatszor Európa-bajnoki címet is elnyert. 1944. november 4-én, a Margit híd (véletlen?) felrobbantásakor vesztette életét. Korábban a 101/359 század tagja lehetett, így maradhatott meg Goda Gábor emlékezetében.
22 Braham II. kötet 911.
23 Danieli 52.
24 Ember Mária: Wallenberg Budapesten Városháza kiadása Budapest, 2000. 112.
25 Braham I. kötet 351.
26 N. Lang pl. arról írt, hogy „jelen voltam, amikor a német kapuőrség megakadályozta egy nyilas osztag behatolását”. Danieli 60.
27 Uott. 53.
28 Uott. 50.
29 A 22. és a 8. SS önkéntes lovashadosztály Budapest védelmében felmorzsolódott. Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1974. 172.
30 Keleti Márton (1905-1973) filmrendezőt a háborús évek alatt származási okból nem engedték dolgozni. 1945 után 38 filmet forgatott. Háromszor kapott Kossuth–díjat, érdemes és kiváló művész volt. Emlékezetes, nagy sikerű háborús filmje A tizedes meg a többiek (1965).
31 Danieli 87.
32 Uott.
33 Rodion Jakovlevics Malinovszkij (1881-1967) a 2. Ukrán Front parancsnoka volt. Csapatai a magyarországi harcok fő súlyát viselték. 1945 júliusától a Bajkálontúli Front parancsnoka, amely Mandzsúriában szétverte a japán Kwantung hadsereget.
34 Az orosz aktán szereplő ceruzás feljegyzés: „Maga átjött”.
35 Tanúk vagyunk..! 1944-1969 Szerk. Galili-Gemeiner Ervin. Magánkiadás Tel – Aviv, 1969. 275.
36 A Moszkvában bebörtönzött Wallenberg feltehetőleg 1947. július 17-én, magyar mérnök munkatársa – szovjet hivatalos közlés szerint – 1948. március 2-án elhalálozott. Nagy valószínűséggel megölték őket, bár mindkét halál körülményeiről teljes bizonyosság máig nincsen.
37 Hazája elhagyására a szovjet és a magyar belügyi hatóságok zaklatásai miatt kényszerült. 1956 februárjától haláláig az USA New York államában, Kingston városban élt. 2002-ben posztumusz elnyerte a Világ Népeinek Igaza kitüntetést.