Kartal Zsuzsa emlékére
Vibráló, állandó lázban élő tehetség távozott közülünk, nagyon fiatalon, 64. évében. Kartal Zsuzsa néven ismertük, valódi neve Hajnal Zsuzsa volt, és a híres költőtestvérpár – talán legtehetségesebb – rokona: Hajnal Gábornak lánya, Hajnal Annának unokahúga megkülönböztető névként választotta magának édesanyjának lánykori nevét.
Az ókori művészet bűvöletében élt: latin-magyar szakon végezte az egyetemet. Latin tudását műfordításaiban tette próbára: elődöket megszégyenítő tökéletességgel fordította Vergilius és Ovidius szövegeit. Az átültetésben másik hatalmas tehetsége, a költői elhivatottság segítette, műfordításai költői magyar nyelven szólnak. Költőként erős érzelmeket sugárzó verseket írt, prózája mindig indulatoktól áthatott társadalmi-politikai esszé és tárca volt.
Szociális érzékenysége minden sorában megnyilvánult: a nyolcvanas években aktív propagandistája és kulcsfigurája volt a SZETÁ-nak (Szegényeket Támogató Alap), később ugyanezt a munkát folytatva írta harcos cikkeit a szegényekért, a hajléktalanokért és a kisebbségi sors minden fajtájának kivetettjeiért.
Szabályokhoz, előírásokhoz nem igazodó, minden szervezeti dogmát elutasító erős jellemként kívül került minden párton és szekértáboron – emiatt elveszítette több állását –, élete utolsó évtizedét rokkantnyugdíjasként élte, és csak kevés orgánum fogadta (Népszava, időnként a Népszabadság) csak saját humanista-baloldali elkötelezettségű, szenvedélyes írásait.
Halálával sokat veszítettünk – szeretnénk, ha sokan emlékeznének rá.
Szepes Erika