Katz

Ha nem hagyod gyermeked zsidóként felnőni, akkor azokat az energiákat veszed el tőle, amelyeket semmi más nem pótolhatja. Zsidóként kell majd megküzdenie az élettel… ne foszd meg őt ettől a kiváltságtól.

 

 

Élt egy tüneményes kisfiú Bécsben. A történelem azonban (1938-ban) Magyarországra űzte. Minután sok magyar zsidó rokona élt itt, szívélyes légkör fogadta. Édesapja neves bécsi kántor volt, így a család új otthonát a pesti Rumbach utca környékén alakította ki.

A zene betöltötte a házat, az életet, mégis a rajztehetsége művelése mellett döntött. Tanárai bíztatták, segítették. A háború, a nácik a kis Katz gyereket ide is követték. A családot gettóba vitték, és csak január 18-án szabadult fel. A harcok végét egy különös szovjet kozák lovas hozta el a számára. A katona lovon ült, kivont szablyával a kezében, de lova mellé tűzve még másik négy-öt kard bojtokkal, gyönyörű fogantyúkkal. Valahonnan magához vette.

A pesti utcán kilőtt harci járművek, döglött lovak, halott katonák, járókelők és romok, romok. Meg a pincékből előmászott éhes, lerongyolódott emberek. A kis Katz Sanyi is elindult. Addig ment, míg a végén valahol rábukkant egy házra, amelynek udvarából héber dal szűrődött ki. Nem vallásos ének, cionista induló. Ez volt a Hásomér Hácáir frissen megalakult gyülekező helye. Mit tehetett volna mást, beállt közéjük. Mint kántor-gyerek, értett a zenéhez és a zeneszerszámokhoz, nevezetesen a tangóharmonikához.

Aztán a sora úgy hozta, hogy a soméresekkel kiment az akkor még angol uralom alatt álló Palesztinába. Már tudta, hogy a művészet valahogy mindig segít az emberen, így hát hol zenével, hol rajzzal, karikatúrával megpróbált talpon maradni. Még Cipruson is, ahol hosszú fogoly-nyaraláson volt…

Rövidesen partra szállt, hazaért.

Számára Izrael a kibuccal, vagy inkább „A” kibuccal kezdődött, és ott is folytatódott. A település a frontvonalban feküdt, így – ha élni akartak – gyorsan meg kellett tanulniuk a fegyverforgatást. Olyannyira, hogy a hadseregben elég volt azt mondania: „kibucnyik” vagyok, és máris parancsnoki beosztást kapott.

A béke a kibucban pénztelenséget jelentett, mert az izraeli szocializmus kiiktatta, megszüntette a kapitalizmus átkát, a bankót.

A véletlen sietett Katz segítségére: egyik „művét” egy tel-avivi újság megjelentette. Valóságos vagyont kapott érte.

Innen aztán nem volt megállás! Katz Alexander-Smuél, azaz a kis Sanyi gyerek Bécsből és Budapestről hivatásos izraeli művész lett – a ceruza és az ecset világában. Művei lapokban, könyvekben jelentek meg, kiállításokon vettek részt. Díjakat kapott és ünnepelték, egy-egy alkotásából postai lapok készültek. Bejárta az egész Földet, jeles emberek, politikusok hajoltak meg előtte.

Közben háborúkban vett részt, mint elkötelezett kibucnyik és katona. Kedvenc városa Jeruzsálem, ami nem is lehet másként, hiszen ebben lakhelye sűrítve mutatja fel az egész világot…

Rokonai közül sokan élnek Pesten. Amíg élt és alkotott, gyakran látogatott el hozzájuk. Élvezte a rokonokból és az ő leszármazottaikból áramló szeretetet és a tehetség fluidumát. Tudta, hogy neve a Kohén Cedek ősi rövidítés, ami annyit tesz: az „igazság papja”. Az ember nem véletlenül válik azzá, ami. A művész pedig zenében, kántori énekben, rajzban, műalkotásban mindennek a sűrítménye. Egyszóval Katz, Kohén Cedek.