Interjú Kautezky Dáviddal, a szórakozóhely tulajdonosával
REMÉNY: Szerinted a zsidó fiatalság életében hogyan alakulnak ki azok a zsinagógai életen kívüli találkozási pontok, mint a Szóda is, amelyek mégis közösségteremtő funkcióval bírnak, és magukban hordozzák a hagyományos zsidó élet bizonyos sajátosságait?
KAUTEZKY DÁVID: A Szóda kezdetben valóban egy ilyen helynek indult. Azóta ez a kör lényegesen bővült, és nyitott, befogadótérré nőtte ki magát. Ebben üt el talán jobban a városban lévő többi szórakozóhelyünktől. Kezdeti jelentősebb zsidó látogatottsága annak is betudható volt, hogy akkor még nem volt meg a Sirály, és sok más közösségi hely. Akkor az összes alternatív, underground helyet áthatotta egyfajta zsidós hangulat. De a Szódában kezdetben tényleg megtalálható volt a vallásos zsidótól kezdve az angol könyvelőn és a főiskolai diákon át a biciklisfutárig gyakorlatilag mindenki. De meg kell jegyeznem, ez nem volt tudatos. Akkoriban még nem lévén családunk, társammal együtt mindketten intenzívebb társasági életet éltünk, és azzal, hogy olyan közeget próbáltunk létrehozni, amelyikben mi is jól érezzük magunkat, tulajdonképpen a nappalinkat nagyobbítottuk meg. Az egész üzleti vállalkozásként indult.
R: Mikor nyitottátok a Szódát?
KD: Tíz éve lesz. Először a barátok jöttek le persze, de a hely elég gyorsan fejlődött.
R: Az valahol természetes, ha a tulajdonos zsidó ember, baráti társasága lassan kialakítja a hely sajátos, zsidó hangulatát. A külvilág számára a Szóda a mai napig prominens zsidó hely.
KD: Mondjuk azért, mert az itteni karácsonyi bulin csak zsidók vesznek részt. De talán azért is, mert az egyik asztalnál ott ülnek mondjuk a Joint vezetői, a másiknál meg Vajda Robiék beszélték meg a következő előadásukat a Zsidó Színháznál. Akadnak specifikus zsidó rendezvényeink, amelyek nem vallási jellegűek voltak. Éppen azért, mert hagyományőrző emberként úgy éreztem, egy ilyen esemény megléte inkább chillul, mintsem kiddush HaShem. Ebben a környezetben. Másrészt van, aki azért jön a Szódába, mert éppen, hogy a templomi zsidó élet egyfajta alternatíváját keresi itt. Pár erélyesebb modernkori hittérítőnek igyekeztem is ezt megmagyarázni, amikor itt próbáltak új híveket toborozni.
R: Egyes Izraelbe régen alijázott zsidók úgy tartják: itthon inkább afféle árnyékzsidóság é. Igaz ezl?
KD: Izrael azért izraeli közeg, nem zsidó. Tizenegy évig éltem ott, többnyire zsidó közegben. Jesivákban tanultam, és ilyen környezetben mozogtam. Ez kevésbé volt így a hadseregben. Ilyen értelemben pedig az izraeliek többsége inkább izraeli mint zsidó. Ami pedig így egy nem vallásos emberre inkább rányomja a bélyegét, az az izraeliség. Az igazi vallásos zsidók ott is gettóban élnek, amely ugyan kicsit nagyobb, szélesebb és díszesebb de mégiscsak egy gettó.
R: Ezek szerint nem lehet valaki úgy vallásos, hogy zsidóságát alternatív módon éli meg?
KD: Dehogynem, és persze a vallásosok is izraeliek. Ha pedig még Amerikát is belevesszük az összehasonlításba, az ottani diverzitás még színesebbé teszi az összképet.
R: Szerinted a Szóda, vagy a Sirály közegéből felnőhet valamiféle zsidó élet?
KD: Nem igazán hiszem, de persze lehet, hogy mégis. Nekem is voltak korábban időszakaim, amikor egy ilyen közeg ki tudta elégíteni a zsidóság iránti étvágyamat, és volt, amikor nem. Ez mindenképp egyénileg eldöntött kérdés. Ebből hajtott ki a világban sok helyen a ’Zsidó Szalon’ néven elterjedt rendezvénysorozatok sora, amelyek kortárs izraeli kultúrát visznek be képzőművészekkel, irodalmárokkal, zenével a különböző szórakozóhelyekre. Ez sajnos Magyarországon nem tudott elindulni. Ha pedig valaki a Szódában találja meg azt, amit keresett, az valóban jelenthet számára egyfajta alternatívát. Ellenben ha egy vallásos ember szemével tekintek a kérdésre, mindez persze szóba sem jöhet. Templom, zsinagóga, zsidó tanulás és hagyomány nélkül nincs zsidóság.
R: A zsidóság lapja a vallás. A valláson kívül azonban ott a társadalom, a művészet, az ember a maga megannyi problémájával, s akkor egyszer csak ott találja magát a Szódában. Vagy a Sirályban.
KD: A zsidó ember beszélget. A templomban is smúzol, de a kávéházban jobban, másképp. Igen, egy huszonéves lány, vagy fiú a Szódában könnyebben talál magának beszélgetőpartnert, legyen szó akár társadalomról, szerelemről, politikáról, mint a templomban.
R: Paradox módon, az üzleti aspektust leszámítva, bánod, hogy ez így van? Hiszen magad is eljársz a templomba, és fontosak számodra az autentikus zsidó hagyományok. De mégis, a hozzád lejáró emberek nem jönnek ide utánad.
KD: Fiatal koromban nagyon térítő alkat voltam. Ma inkább úgy látom, hogy erre mindenkinek magától kell rájönnie. Természetesen fontosnak tartom, hogy legyenek olyan hiteles emberek, akik meg tudják szólítani az útkeresőket. Ez mélyebb dolog annál, mintsem hogy én ezt egy kocsmában megtehessem. Ha itt születik meg egy komoly kapcsolat, amiben egy zsidó lány és egy zsidó fiú egymásra talál, boldog vagyok. A hely lényegi célja azonban mégis inkább a nyitott és toleráns szellemi légkör. Ez pedig már inkább a nem zsidó látogatókról szól, akik törzsvendégek lettek a zsidók mellett.
R: Mit gondolsz, azért ki lehet nőni egy ilyen helyet?
KD: Igen, azt hiszem. De ez így is van rendjén. A felnőtteknek előbb vagy utóbb lesznek gyermekei, megállapodnak. Amíg egyetemisták lesznek, fiatalok, addig lesz a Szódának közönsége.