2013. 1.szám » Boksányi Nándor: Magyarnak látszó vizsla

Boksányi Nándor: Magyarnak látszó vizsla

Az idegenek köztünk vannak – mondta Mulder ügynök, márpedig ő tudta, miről beszél. A kérdés tehát nem is ez, hanem hogy mióta vannak köztünk? Vegyük például a vizslát, akiről mindenki tudja, hogy az egyik legtősgyökeresebb magyar fajta. Nézzük, mit ír róla a lexikon :

<<Régi magyar vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki.Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya, amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárga, esetleg barna színű, néha foltos volt, s a vadászat minden mozzanatánál segítségére volt a vadásznak. Ez a mára kihalt kopó volt a mai magyar vizsla őse. Legkorábbi ábrázolása a 1100 és 1120 között készült Codex Albensisben található, de a Képes Krónikában is felbukkan a „kajtárkodó kopó” képe. Hunor és Magor találkozása a csodaszarvassal című képen négy jól felismerhető vizsla látható. A török hódoltság korában megjelent hazánkban a törökök sárga vadászkutyája a sloughi, amely kereszteződött az itt élő
vadászkutyákkal és kialakult vizslánk alaptípusa.>> (Wikipédia)
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy honfoglaló őseink nem csak abból a hét törzsből álltak, akiket mindenki ismer, de foglalta a hont velük egy nyolcadik törzs, a Kazárok földjén hozzájuk csatlakozó kabarok is, akik, ne
szépítsük a dolgot, zsidók voltak.
Akkor hogy is van ez valójában? Magyar ez a vizsla, vagy csak annak látszik? Nos, a lecke fel van adva, de szerencsére közvetlen közelről tanulmányozhatom a kérdést, mivel mellettem hever egy pedigrés, abszolút
fajtiszta, igazoltan magyar, vizsla.
Eddig nem gondoltam rá, hogy becsaptak, de most, ha elnézem hosszú, lelógó füleit, mindig szimatoló orrát, akkor kétségeim támadnak. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy ma reggel is lelopta a kolbászt a konyhaasztalról, akkor a gyanúm egyenesen bizonyossággá válik. Ez a kutya bizony a kabarokkal jött, csak aztán elvegyült a többi törzs kutyái között. Sunyi kis dög, ezek után még azt sem tartom kizártnak, hogy azért fogy el olyan hamar a sör a hűtőszekrényemből, mert éjszaka rájár ez a metélt farkú (gyengébbek kedvéért: a vizslák farkát gyakran csonkítják). Aztán ott van ez a török beütés is. Lehet-e magyarnak minősíteni azt a vizslát, akinek egyik felmenője török volt? Ugye, hogy nem. Összefoglalva: lelógó fül, szimatoló orr, vágott farok, lopós természet, ez a vizsla bizony nem magyar, csak annak látszik.
Mindezt megállapítva, tartozom egy vallomással. Nem azért szeretem a kutyámat, mert ilyen, vagy olyan fajta. Lili, nevezzük most már nevén a szóban forgó ebet, a világ legtermészetesebb lénye, szemeiből okosság és szeretet sugárzik, és hűsége akkor is megkérdőjelezhetetlen, ha lopja a sörömet. Szóval, lehet ezen gondolkodni.
A fajtisztaság szép dolog, de vajon tényleg olyan jó-e? Hugo Winckler (1863-1913) egy antiszemita, német orientalista a következőket mondta ezzel kapcsolatban : <<A kultúrnépek sohasem fajtiszták, hanem mindig többé-kevésbé különböző népfajok rétegeződésének a termékei!>>. Ilyet is csak egy eszement tudós mondhat. A magyar kultúra méltán és elismerten
világhírű. Művészeink, tudósaink, sportolóink kitörölhetetlen nyomot hagytak a világban. Lehet ez egy keverék nép érdeme? Ugye, hogy nem. Jászok, kunok, szászok, zsidók, törökök, svábok, szerbek…, hadd ne soroljam, még belegondolni is rossz.
Szerencsére sokan tisztában vannak azzal, hogy a fajt védeni kell. Nem mindegy, hogy ki a  magyar, és ki az, aki csak annak látszik. Van erre lista is, nem tudnak elbújni. Csak az elmúlt században olyanok merték magukat magyar írónak tartani, mint Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő, Szomory Dezső, Szerb Antal, Füst Milán, hogy csak a legszemérmetlenebbeket említsem. A festők sem voltak különbek, persze mit
vár az ember egy iszákos, bohém bandától.

Először is a <<Nyolcak>> néven elhíresült társaságot sürgősen át kell nevezni <<Kettők>>-nek, mert hatan zsidók voltak. Ki kell törölni Moholy-Nagy László, Farkas István, Ámos Imre, Bálint Endre, Ország Lili munkásságát is kultúránkból, semmi keresni valójuk nincs benne. Megnyugtató, hogy Művészeti Akadémiánk elnöke is tisztában van mindezzel. Ki velük a magyar kultúrából!
Minddel!