1.
Hénoch (Hánóch) – a kánaániak nyelvén „vazallus”. Káin fiainak listáján Káin gyermeke, és Irad apja, Szet fiainak listáján (5) Jared fia és Metuselach apja. Miután a szetita Hénoch 365 évig „járt Isten színe előtt”, egyszer csak „nem volt többé, mert Isten elvitte”. Nagy szerepet játszott a későbbi zsidó legendában, Qumránban is. Ennek nyomai az Újszövetségben is fellelhetők. A Zsidó 11,5, ahol a szerző hitéért dicséri Hénochot, a Hénoch könyve (etióp változat) hatását mutatja. Júdás 14 kk. idézi Hénoch egyik bölcs mondását, amely valójában részlet a Hénoch könyvéből.
Hénoch 1, Káin fia, Irad apja. A világ első városát Hénochról nevezték el. 2, Járed fia, Methuseláh apja, az emberiség hetedik generációja. Összehasonlítva ősei és leszármazottai élettartamával, élete rövid volt, és éveinek száma megfelel a nap-év napjainak számával. Ezen túlmenően elbeszélik róla, hogy „Istennel járt, és amikor elhunyt Isten elvette őt” (Genesis 5,23). Ez a rejtett állítás feltételezi egy Hénoch-ról szóló teljesebb narratíva létezését, mely mára elveszett, és a legenda lépett közbe, hogy betöltse az űrt. Néhány tudós rámutat a mezopotámiai Enmeduranna történetére, aki nem volt más, mint az Özönvíz előtti hetedik király, aki nagyon közel állt a Nap-istenhez, hiszen neki szentelték a fővárost. Mindazonáltal, a névbeli különbségen túl, a bibliai Hénoch nem egy, egyetlen mitológiai alak. Leírása egyszerűen azt jelentheti, hogy élete rövidsége dacára, igaz ember volt aki hirtelen halt meg, és nem szállt le az alvilágba.
2. Apokrifok
A Második Templom idejének zsidó apokrif irodalmában az Enmeduranna-hoz hasonló motívumok kötődnek Hénoch-hoz (aki hetedik a Szet vonalon). Ő is megtanulta Isten misztériumait, és hozzájuthatott az égi táblákhoz. Ennélfogva lehetséges, hogy a Hénochról szóló késői hagyomány felmutatja a babilóniai legendás királyhoz való hasonlóságot. Ez a tény magyarázza, hogy a Genezis részben „letisztított” narratívát őrzött meg Hénochról, és hogy az eredeti mitológiai motívumok tovább is éltek a szájhagyományban, amíg el nem érték jelenlegi formájukat a zsidó pseudepigrapha-ban, valamint a középkori legendákban és misztikus irodalomban.
Hénoch hőssé vált a zsidó apokaliptikus irodalomban, és két zsidó apokaliptikus könyv tartozik hozzá: Hénoch un. etióp és szláv könyvei. Hénoch alakja különösen jelentős volt abban a spirituális mozgalomban, melyet a Holt tengeri közösség indított. Így a történet és írásai szerepelnek a Jubileumok Könyvében; próféciáira utal a Tizenkét Pátriárka Testamentuma, és aktív szerepet játszik a Genesis Apocryphonjában, a Holt tengeri tekercsek egyikében.
A Második Templom korabeli zsidó körök által Hénoch-nak tulajdonított fontosság a racionálisabb zsidó bölcsek ellenvéleményét váltotta ki. Ezért a rabbinikus irodalomban Hénoch néha sátánként kerül bemutatásra, és a bibliai állítás, miszerint Isten magához vette őt, egyszerűen a halálára való utalásként kerül magyarázatra. Az első, aki azt állítja, hogy Hénoch egyszerűen meghalt, Jézus Sírák fia volt – Józsefnek, Sémnek, Szetnek, Hénochnak és Ádámnak is meg kellett halnia. Érdekes megjegyezni, hogy a fent idézett bibliai alakok (József kivételével, de azért vegyük figyelembe „József imáját”) a zsidó, a gnosztikus és a keresztény misztikus spekuláció hőseivé váltak. Fontos látni azt is, hogy míg a Jézus Sírák fia héber szövege Hénochot, mint „a tudás jelét minden generáció számára” mutatja be – ami utalás Hénoch misztikus bölcsességére – a görög fordítás idejére (i.e. 135) Hénoch „a bűnbánat egy példája lett minden generáció számára”, mely annak a legendának a tükröződése, hogy az Özönvíz előtt is volt bűnbánat.
3. Ággáda
Hénoch egyike volt annak a kilenc igaz embernek, aki belépett a Paradicsomba anélkül, hogy elszenvedte volna a halál kínjait. „Felemelkedett a mennybe Isten parancsára, és a Metatron, a Nagy Írnok” nevet kapta. Életében Hénoch volt „a szökőév és a varázspálca titkainak” őre, mellyel később Mózes a csodákat hajtotta végre Egyiptomban. Néhány kései Midrásban ő a központi alak, amilyen a Széfer Hanoch, és a Hájjej Hánoch, – melyek kapcsolatban állnak a különböző pseudepigraphikus Hénoch Könyvekben található legendákkal, és más apokrif munkákkal. Hénoch egy titkos helyen élt, mint egy rejtőző igaz ember, és egy angyal hívta el, hogy elhagyja rejtekhelyét azért, hogy az embereket arra tanítsa, hogyan járjanak Isten útján. 243 évig tanított, mialatt béke és prosperitás uralkodott a világon. Nagy és hathatós benyomást keltett mindenkiben, akit tanított, beleértve királyokat és hercegeket, akik királyukká kiáltották őt ki. Az emberiség tanításának jutalmául Isten is úgy határozott, hogy királlyá teszi az angyalok felett is a mennyben. Tüzes szekéren emelkedett fel a mennybe, melyet tüzes vontatók vontattak. Amikor Hénoch megérkezett a mennybe, az angyalok felkiáltottak: „Hogyan lehet, hogy egy asszonytól született ember a tüzet emésztő angyalok közé kerül?” Mire az Isten így válaszolt: „Ne legyetek megbántva, mivel az egész emberiség megtagadott engem és az Én birodalmamat, és a bálványokat tisztelte, ezért én áthelyeztem a Sechinát (Isteni Jelenlétet) a földről a mennybe, és ez az ember Hénoch, kiválasztott az emberek közül.” Isten őt csodálatos öltözékkel és egy fénylő koronával látta el, megnyitotta számára a bölcsesség minden kapuját, a „Metatron” nevet adta neki, minden mennyei szellem hercege és feje, lánggá és viharral, foltoztatta testét, és viharral, forgószéllel és mennydörgéssel vette körül. E legendák ellenére III. századi rabbik tagadják Hénoch csodálatos átalakulását, és állítják, hogy egész életében ingadozott a megigazultság és a bűnösség között, ezért Isten kivette őt a világból, mielőtt visszaesett volna a bűnbe. Hénochnak ez a lebecsülő megítélése, legalább részben, reakció volt arra, ahogy a keresztények felhasználták Hénoch mennybemenetelének legendáját.
4. Iszlám
Egy prófétát, akit Idrís-nek neveznek, említ a Korán a Szúrákban. A kommentátorok ezt a prófétát Hénoch-al azonosítják, akit Isten „elvett”, vagyis, ő nem halt meg. A muszlimok Idris alakját Noé fivéreként formálták meg, a zsidó aggadával megegyezve, ahogy az a Ben Sira-ban, Josephus Flaviusnál, és a Pseudepigrapha különböző nyelvű könyveiben Hénochra vonatkozóan található. Noé bátyja megéneklésre került a könyvekben, ezért kapta az Idris nevet – „a könyvek kiterjesztője”. Ahogy a zsidók, a muszlimok is néha Illéssel azonosítják.