A menyasszonyt Cserti Rozáliának hívták, a vőlegényt Berente Edének. Róluk az esküvő előtti, jól beállított és bevilágított, mondhatni szabvány fotót, a manapság már fogalommá vált, hetven éves múltra visszatekintő, budapesti Mosoly Albuma fotográfusa csinálta. Legalább ötvenöt éve.
Talán.
Az esküvő évében a tanítónő Rozika, huszonnégy, a könyvelő Ede huszonkilenc éves. A fátylat a menyasszony Aranyossy nénitől a harmadikról, a gang végéről kapta. Kölcsön, a fehér ruha egyszerű konfekció volt, miként Ede, igaz, kicsit szűk, sötét zakója is. Ez utóbbit a vőlegény kollégájától, Spielmann pénztárostól kérte el a nagy napra. De hát, mindez nem látszik a képen. A virágcsokorért Ede 2,30 -at adott a Baross utca Szűz utca sarkán lévő virágosnak.
Talán.
Az esküvő pénteki napra esett. Délután kettőkor mondták ki a boldogító igent. Délután öt órakor már vonaton ültek. A 424-es gőzös mozdony, nagy vörös csillaggal az orrán, Almádi felé igyekezett, ahol Ede munkahelyének üdülője volt. Pöfögött velük: nászajándékként öt napra szóló szakszervezeti beutalót vittek magukkal, Berente vállalatától.
Talán.
Pontosan két évvel később, két kiló húsz dekával, és 37 centiméterrel, megszületett Berente Gizella. A Baross utcai albérlet hamar szűknek bizonyult, ezért kiköltöztek egy nagyobba, Rákospalotára. Havi száztízzel többe került, de szerencsére csak négy hónapig nyögték a terhet: Berentééknek kiutaltak egy társbérletet Kőbányán.
Talán.
Rohantak az évek! Rozika tizenöt esztendővel később igazgató helyettes lett a kőbányai, Kada utcai általános iskolában, Ede főkönyvelővé avanzsált. Gizellából Gizi lett, érettségi után felvették a Metróhoz peronzár ügyeletesnek.
Talán.
Azután Rozika hirtelen meghalt. Ma sem derült ki, miben. Gizi hozzáment egy olasz ficsúrhoz – ma pizzát süt egy nápolyi mellékutcában. Ede magára maradt, a nyolcadik kerületi Homok utcában él, egy garzonban. Naponta kisétál a Városligetbe, leül egy padra, előveszi az esküvői fényképet. Kicsit sír, kicsit mosolyog – mereng.
Talán.
Az esküvői fotó ma a Városliget egyik fájának kérge alá van beszúrva. Fejmagasságban, jól láthatóan. Berente elveszítette, kiejtette a tárcájából. Most keresi.
Talán.
A fakuló, repedezett, könny áztatta fényképen mások nézik a verőfényben sétálókat, másokat néznek a sétálók.
A nevek biztos nem stimmelnek. A történet?
Talán.