II/5-e. Alosztály Szigorúan titkos!
Adta: Dávid Mátyás
Vette: Borók Kálmán r. fhdgy
Idő: 1958. november 28.
Tárgy: Dr. Geyer Arthur-ról
J e l e n t é s
Budapest, 1958. november 30.
“Dávid Mátyás” jelenti:
Dr. Geyer Artur, volt borkereskedő, most rabbi. kb. 63 éves az Izraelben élő Geyer Albert dr. ügyvéd, a magyar polgári cionisták egyik volt vezetőjének a fívére. Önálló szerepe majdnem semmi, könyvtáros és bizalmasa dr. Scheiber Sándornak, a Rabbiképző Intézet – kb.45 éves igazgatójának, aki nyugati judiasztikai folyóíratokban való kisebb néprajzi dolgozatai és recenziói segítségével – Nyugat felé, de a népi demokrácia államhatalma és tudományos élete felé is egy bizonyos /: szerintem csak nagyon kis mértékben megalapozott:/ nimbuszt,” a magyar zsidó tudós” nimbuszát épitette ki. Scheiber – bár politikai koncepciói szükösek és nimbus-építő készségén kivül nem igazán okos ember – bizonyos cionista, cionista-szimpatizáns központot képez, s az ő – ismétlem, nem túl kiterjedt és ezért nem túl veszedelmes – koncepciójából tellett ki a Geyer-féle bibliográfiát kiadni és úgy kiadni, ahogyan az megjelent. Scheiber az irányitója azoknak a kiadványoknak, amelyleket a “Claims Conference” – a Nyugat-Németországból a világ zsidóságának járó kártéritést elosztó szervezet, amely a Zsidó Világkongresszus ellenőrzése alatt áll- Magyarországon finansziroz és Zsidó Világkonresszus magyarországi titkiárával, Dr. Beneschofszky Ilonával közösen arra törekszik, hogy ezekben a kiadványokban “ kifelé” /: Nyugat felé és Izrael felé:/ való loyalitását is belevigye. /: Csak egy határig, mert részben gyáva részben nem elég okos igazán és nagyhatásuan zavaró prop.megszerkesztésére:/. Dr Beneschofszky Imre főrabbi – B.Ilona bátyja – számunkra megbizhatóbb, mint huga és mint Scheiber, mert bár benne is vannak cionista, Izrael-barát belóállítások, egyrészt okosabb, mint Scheiber és látja a szoc. tábor fellendülését, lehetőségeit, másrészt féltékeny a tudományos sikereket gyüjtő Scheiberre, s igyekszik “jobban állni” a rendszernél, mint Scheiber, B. Ilonára azonban egy forma hatással van bátyja és Scheiber. Helytelen hát őt lényegében ellenőrzés nélkül hagyni müködni, mint azt Sós jelenleg lénygében teszi.
Dávid Mátyás
Megjegyzés: Ügynök jelentését irásban adta.(Szőnyei Tamás kutatása alpján is tudjuk: Dávid-Antal Gábor)
Értékelés A jelentés arról a Geyer Arturról szól, aki a “Magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája” cimű kiadványt összeállította. Operativ szempontból Geyer személye azért figyelemreméltó, mert az általa szerkesztett és megjelent kiadványban rendszerünket kompromittáló szövegek találhatók.
Intézkedés: A jelentés egy példányát átadjuk a c. alosztálynak.
Borók Kálmán r.fhdgy”
A legfontosabb jelentés a könyvről „DÁVID MÁTYÁS” ün. M.-22.133 dosszié 178.oldal “általános” problémák:
“ II/5-e.alosztály. Szigoran titkos!
Adta: “Dávid Mátyás”
Vette: Borók Kálmán r.fhdgy.
Idő: 1958.november.13.
Tárgy: Geyer Artur szerkesztésében megjelent
bibliográfia.
Jelentés.
Budapest, 1958. November 20.
Geyer Artur: “ A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája.” /1945-1958:/
Emlitett könytől – ismerve azokat a kereteket, amelyek között megjelenik – távolról sem várhatunk és nem is várunk marxista igényt. Ezért nem is vettük fel tehát súlyosan, hogy a./ miért nem teljes bibliográfia, kommentár nélkü, csupán adatokra és osztályozásra – szorítva /: amiáltal segédesztköze lehetne későbbi, igazán kutatómunkának:/ b./ ha nem teljes , hanem önkényes, ismertető bibliográfia akkor miért pont az említett korszakot, s azon belül a kiragadott lapokat és alkorszakokat válaszotta. A Szerzőnek a felszabadulást közvetlenül követő koaliciós évek légköre és problematikája, rokonszenvesebb, mint a fordulat évét követő, stb. Annyit azonban határozottan felvethetünk, hogy az említett, s a címet voltaképpen meghazudtoló – keretek között is, miért szolgál zsidó nacionalista nagypolgári szempontokat? A bibliográfia nem marxista, de nem is általános polgári demokratikus “mű”, hanem nacionalista, nagypolgári szellemű agitációs írás!
Miért?
1./ A könyv anyagát a szerző úgy választotta ki, úgy kommentálta, hogy pld. Darvas József, a Kossuth-díjas, Szabó Lőrinc, a képviselő Veres Péter mint fasiszták vannak beállitva, a joggal elítélt Gimes Miklós, Losonczy Géza, mint antifasiszták. / : Ismétlem: nem teljes, hanem szemelvényes bibliográfiáról van szó:/. A bibliográfia igy azt a látszatot kelti, hogy az 1945-46-ban üldözött fasiszták 1948-ra a rendszer támaszivá lettek, az 1945-1946-os demokraták pedig a rendszer ellenségei.
2./ A 17. oldalon – pld. Buday Goldberger Leoról, mint “nagy zsidó filantróp”-ról és “vértanúról beszél /:a tárgymutatóból “kifelejtette” Goldberger nevét (Veres Péterről pedig – többször is – mint közönséges nyilasról.): A “népi” írók vitája idején különösen kárt okoz ez a felelős kiadó Sós Endrének:/
x= Zsolt Béla és Mások tendenciózusan összeválogatott és ismertetett cikkei alapján.
Folytatás a„DÁVID MÁTYÁS” ün. M.-22.133 dosszié 179 oldal itt néhány “direkt” (“csemegék” ahogy ügynökünk nevezi) példát jelől meg D.M.
3./ A 24. oldalon – Örkény István “ Lágerek népe” cimű könyvét ismertetve – szószerint a következőket írja: “ Zsidó hadifoglyok élete és nehéz helyzete rabtársaik mellett a szovjet táborokban” /: Ilyen “csemegék” vannak még, de a “csemegék”-nél súlyosabbnak tartom a “bibliográfia” alapvető tendencióit;/
4./ Ugyanakkor, amikor pld. az “Új szót”-t , a Vörös Hadsereg fasizmus ellen harcoló lapját alig idézi, részeletesen idézi és népszerűsíti a koaliciós korszak cionista sajtóját és kiadványait. Ha ezeket figyelmesen megnézzük, az a tendencia derül ki, hogy a szerző szerint csak a cionista sajtó a következetesen antifasiszta. Pld. Lásd (!) 51. oldalon “ Dsár Hémitrich” cikkét: “ Hogyan mentette meg Budapest zsidó lakosságát a svájci konzul” (tehát nem a Szovjet Hadsereg:)
5./ Egy igen jellemző apróság : a 26-ik oldalon felemíti a horthysta Radics Elemér a „Judaizmus, antiszemitizmus, cionizmus” cimű tanulmányát, amelyben Rad. a magyar nacionalista jobboldal nevében üdvözli a cionizmust. “Zsidó problémák tárgyilagos elemzése”írja “ismertetésében” szó szerint a szerző, Ugyanakkor amikor arra kényszerül, hogy pld. Lukács György, Balázs Béla vagy más marxista szerzők cikkeit ismertesse, velük szemben sohasem használja a “tárgyilagos” jelzőt.
E rövid feljegyzésből is kell, hogy kiderüljön: nemcsak taktikailag károsan – buta a Geyer-könyv, hanem túlhaladott és ellenséges tendenciák is érvényesülnek benne. Nemcsak a Hitközséget, hanem az igazi, harcos antiszemitizmus ügyét járatja le.
“Dávid Mátyás”
Megjegyzés: A választásokkal kapcsolatban az ügynök jelentette, hogy különböző hirek vannak elterjedve. Az egyszerű emberek körében elterjedt, az, hogy a választások után a lakbéreket felmelik.Sajtó, ujságirói körökben több oldalról találkozott azzal a rémhírrel, hogy a választások után a kormány a zsidóknak megengedi,hogy kivándoroljanak Palesztinába.
Az ügynök a jelentését írásban adta, illetve a hangulati részt szóban mondta el.
Értékelés: A jelentés értékes, felfedte egy megjelent, lényegében ártalmas kiadmányban(!) a sulyos politikai hibákat. A jelentés második része hangulati jellegű.
Intézkedés: A jelentsének a kiadmánnyal foglalkozó részét elküdjük a pártnak.
Borók Kálmán r.fhdgy.
K: 4 pld.
G: Fné
Nyt: 45/935.
Dávid Mátyás – mint Szőnyei nagyívű könyvében emíti – művelt széles látókörrel ismerettséggel rendelkező nagyon szorgalmas és elkötelezett újságíró és ügynök volt. Ennek alapján talán feltételezhetjük, hogy a fent idézett “elemzésében” tárgyalt “problémák” vezethettek a Geyer-könyv megsemmisítéséhez. Az külön érdekesség, hogy olvashatta és elemezhette ilyen alaposan azt a kiadványt November 13-án Dávid/Antal, melynek összes páldányát November 6-án bevonták?! A jenetés utólag próbálja “igazolni” a történteket.
Vizsgáljuk meg, mit talál fő problémának az Ügynök:
A bibliográfia nem marxista, de nem is általános polgári demokratikus “mű”, hanem nacionalista, nagypolgári szellemű agitációs írás!”
( Nem feledhetjük el, hogy 1958 novemberét írunk, 1956-os forradalom csak 2 éve omlott össze 1958 június 16-án végezték ki Nagy Imrét és társait és csak az 1959. évi 12 tvr. ad részleges közkegyelmet, az elítélteknek, ez még a “kemény” ideológai harc mindenre érzékeny időszaka.)
Részletesen is kifejti “miért is gondolja így:
1….. Darvas József, a Kossuth díjas Szabó Lőrinc, a képviselő Veres Péter, mint fasiszták vannak beállítva, a joggal elítélt Gimes Miklós, Losonczy Géza, mint antifasiszták…” ( Gimest 1958 június 16-án végezték ki, Losonczy Géza a Nagy Imre per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között, 1957.december 21-én meghalt), de mire utalhat “ügynökünk? Esteleg Geyer könyvére:
20.oldala 82. tételszám:
Faragó László: Írástudók árulása – irástudók helytállása. Budapest 1946, Népszava Könyvk., Világosság ny., 116 l
A szerző elítéli a Magyar írókat mert nem álltak ki bátran a zsidók üldözése Ellen.( Csak József Attila és Kassák Lajos állt helyt, Veres Péter, Darvas József, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Kodolányi János nem tiltakoztak)
esteleg 137.oldalom IX.16.,
Bodó Béla: Knut Hamsun és társai.
A Magyar írók némelyikét fasiszta múltja ellenére igazolni akarják. Azt is (pl.Szabó Lőrincet), aki Hitlert dicsőitette
vagy Gimes Szabad Nép 1947, 129.oldal III.2. ( csak ezt az egy írását szemlézi Geyer)
Gimes Miklós: Az összeesküvési per tanúságai
Dánoki Veress Lajos vezérezredes újvidéki és erdélyi szereplése. Az erdélyi zsidókat az ő parancsnoksága idején deportárták.
vagy Losonczi írása a Szabad Nép 1945.127 oldal XII.23. (szintén csak egy írással szerepel)
Losonczy Géza: Antiszemitizmus és antibolsevizmus a Népbíróság előtt.
A keresztény Magyar társadalom teljesen közömbös a Jaross-Endre-Baky tárgyalással szemben, azt csak a zsidóság ügyének érzi és nem látja be, hogy e három pribék bűne a Magyar nemzet sérelme is volt.
1958 novemberében, már a nevek említése is bőven elegendő lett volna egy könyv zúzdába küldéséhez. De a JELENTÉS szorgalmas szerzője, még további 5 “vádpontot” gyűjt össze.( lásd elöző oldal a Jelentés 180. oldala)
Majd befejezésül így összegez: “E rövid feljegyzésből is kell, hogy kiderüljön: nemcsak taktikailag károsan buta a Geyer-könyv, hanem tulhaladott és ellenséges tendenciák is érvényesülnek benne. Nemcsak a Hitközséget, hanem az igazi, harcos antiszemitizmus ügyét járatja le.”
Véleményünk szerint, rossz időben és rossz helyen próbálta kiadatni könyvét Geyer Artúr. (Nem tudhatjuk mikor írta Gimesről és Losonczyról történő említést, ha a kézirat hónapokkal korábban készült, akkor nevezettek még nem voltak deklaráltan a “nép elítélt ellenségei”). Bizonyosan könnyebben elcsúszott volna, ha nem annotálja a tételeket és abban nem rejti véka alá személyes véleményét és meggyőződését művekről és azok iróiról, valaminit ha nem szelektíven válogat és teljes bibliográfiát készít.
Csak feltételesen állíthajuk, hogy az ÁBLT-ben fellelt és fentebb idézett jelentések alapján pontosan tudjuk a bezúzás okait. Konkért anyagot, feljegyzést, utasítást nem találtunk és – ismerve a kor általános gyakorlatát – nagyon valószinű, hogy ilyen nem is készült.
De mit is ír Xavér ügynök jelentésének 102. oldalán?
“ Scheibernek az volt különben a terve, hogy a könyből egy példányt külföldre juttat, ahol újra kiadhatják magyarul és le is fordíthatják.”
Szolgáltassunk némi történelmi elégtételt Geyer Artúrnak és Scheiber Sándornak, hogy a történetek után több mint félévszázaddal az olvasók és érdeklödők kezébe adjuk ezt a tragikus sorsú könyvet, és egyben tisztelettel megemlékezve annak nem mindennapi sorsú irójáról.