2014. 1. szám » Rubin Eszter: Bagel (részlet)

Rubin Eszter: Bagel (részlet)

A kóser vágásban az a jó, hogy megbízható, köztiszteletben álló sakter végzi. Precíz és villámgyors oda-vissza vágás a szarvasmarha nyakán, azután át kell nézni a belső szerveket. Ha beteges színű a tüdő, akkor tréfli a hús, kénytelen másikat levágni a lelkiismeretes szakember. Nem használható a marha hátsó része; ököruszálylevesről szó sem lehet egy rendes zsidó háztartásban. Amint az ultraortodoxok is különválasztják imádkozás közben saját szerveiket, öv viselésével gondoskodnak a szív és a tisztátalan alsó fertály elkülönítéséről; azaz a rendes zsidó háziasszony is száműzi konyhájából a marha rosszabbik, bűnös hátsófelét. Semmi gond, eladjuk a gojoknak, nekik jó lesz a farok is…

Jól irányzott, kiválóan begyakorolt szakszerű nyisszantással metszi el a baromfi nyakát a sakter. Felakasztja a sakterház fala mentén körbefutó medence fölé, és kivérezteti, nehogy egyetlen csepp is benne maradjon. Ízletes levese van a tyúknak, ő aztán tényleg hosszú életű volt, valószínűleg végelgyengülésben hunyt el. Főzzük legalább öt órán keresztül, épp csak gyöngyözzön a levesünk. Minden bajra gyógyír a jewish penicillin, influenzát gyógyít, náthát, torokfájást, tüdőgyulladást, gyomorbajt, honvágyat – összetartja a mispachát1 a jó zsidó leves. Lélekig hatolón ismerős, aranyló zsírkarikák felszínéről tükröződik vissza a családi fotóalbum:

Amikor még szegény mama élt. Ha elutaztam, mindig húslevessel várt haza, házilag gyúrt cérnametélttel.

Pisti bar micvojára tyúkleves készült ötven főre; a levesbetét kreplach volt. Ehhez a töltött tésztához össze kell gyúrni a lisztet tojással, kicsit sózzuk, pihentetjük, azután kinyújtjuk és köröket szaggatunk. Megtöltjük darált hússal, rá egy-egy újabb tésztakorong, és mehet a levesbe. Kevesen ismerték, nem sokan kóstoltak ilyet korábban, de mindenki dicsérte a zsidó tortellinit a bar micvo utáni ebéden.

Áronék maceszgombóccal kérték esküvőjükre a húslevest, nyolcvan darab kacsaszárnytő került bele, meg is lett az eredménye, gyermekáldás mindjárt az első évben. Kisfiú az elsőszülött, igazi kis vasgyúró az a gyerek, már két hetes korában emelgette a fejét. Rengeteg húslevest evett a gyermekágyas anyuka, attól lett sok anyateje, majd kicsattan az egészségtől.

Csodálatos esküvőjük volt a Balaton felvidéken. Dédmama kézzel horgolt csipkéit viselte a menyasszony. Kissé megsárgult az évek alatt, ehhez igazította a többi anyagot is a varrónő. Az erős lenvászonból varrt, rusztikus, tört fehér ruha alja fűszálak hegyét súrolta, ahogy a levendulából font hüpe2 felé haladt a szerelmespár. Kibontott hajú, mezítlábas menyasszony, évszázados csipkefátyol alatt, a falusi zsinagóga kertjében.

Halott zsinagóga. Erre az alkalomra megnyílt a mindig lakattal zárt kertkapu, egyetlen napra újra élettel telt meg az évtizedek óta csöndbe burkolózó kert. Hosszú szoknyás, fejkendős asszonyok jártak egykor a női karzatra vezető lépcsőn, most kúszó lila akác növi be a leomló fokokat. Vakolat törmelék, üres ablaknyílások, burjánzó vegetáció. Évekig gyűjtött pénzt a közösség a mennyezet kék mintáira, melyet egy vándorfestő álmodott a fejük fölé – nyomai helyenként még mindig látszanak. Csak a kile3 nincs már sehol.

A soá után még visszajöttek páran, azok közül akik életben maradtak. Megpróbálták ugyanott folytatni I-tenben meg nem rendült hitük irányította az életüket. Nem lehetett, a faluban sem látták őket szívesen, kínos volt a jelenlétük. Végül nem volt maradásuk, eltűntek mindenütt a vidéki zsidók, üresen tátongó tóraszekrények, málló téglák, szomorú zsinagógák maradtak utánuk. Élettel többé senki meg nem tölti a néma épületeket. Magányosan várják a pusztulást, hűen egykori gazdáikhoz, akik héberül felhangzó imával töltötték be a teret hétköznap reggelenként és minden ünnepen.

Talán ők is alijázhatnának4 az Ígéret Földjére, egyesével elbonthatnánk a megszentelt téglákat, hogy beteljesítsék Herzl Tivadar álmát az árván maradt zsinagógák is. Nem kell megvárni míg az enyészeté lesz minden darab kő. Újra felépülhetnek, új értelmet nyerhetnek a Negev sivatagban. Eleve lehetne így építkezni, könnyűszerkezetes bét’hakneszet5, a közösség háza. Gyorsan elbontható otthonok, nem baj, ha nem fér be a Steinway, zongora úgysem kell. A zsidó gyerek hegedülni tanul, mégiscsak könnyebb elcsomagolni, amikor menni kell. Mert mindig kell.

1 héber: család

2zsidó mennyegzői sátor

3zsidó közösség

4Alija: felmenetel, kivándorlás Izraelbe

5A közösség háza, zsinagóga