Hogyan jön össze egy gigászi óceánjáró, az első világháború, az internet, az 1930-as években Brooklyn utcáin fuvarozó taxis, aztán a Hungária Kávéház főpincére, de főleg az Édesanyám?
Hát így:
Nyolcvanöt éves anyukám az internet megszállottja: bevásárlási igényeit e-mail-en küldi át nekem – holott családi, egymás között ingyenes tarifájú mobil előfizetése van. A karosszékében üldögélve a Nők Lapja helyett tableten olvas híreket, cikkeket, játék- és dokumentumfilmeket a You Tube-on, online néz.
Ha esetleg múzeumba menne, és tegyük fel, egy Caravaggio festményre kíváncsi, a Google keresőjébe beüti, mondjuk ezt: www.khm.at/en/visit/collections/picture-gallery/, és máris gyönyörködhet a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményében.
Egyébként profi módon operál különféle grafikai és képszerkesztő programokkal, és mostanság nem a lábfájása okozza neki a legnagyobb gondot, hanem az, ha lassú a számítógépe.
No és a Facebook! Kapcsolatokat épít, cikkeket, képeket oszt meg – így azután ezeket az ismerősei akár át is adhatják az ő ismerőseiknek, végül is: az egész világ láthatja, tudhatja, mivel foglakozik az én Anyám!
Legutóbb például éppen ezt a képet szabadította a világhálóra. A képhez persze szöveget is mellékelt: „100 éve vándorolt ki Bichler Gyula /integet a sapkájával/ a Leviathan hajón Amerikába.”
Bichler Gyula, nagyanyám egyik fívére, így az én nagy-nagybácsikám volt. Az egyik, tudniillik nagyagyám 13 testvért tudhatott a magáénak.
Az SS Leviathant, lánykori nevén az SS Vaterlandot akkoriban a világ legnagyobb gőzhajójaként, luxus óceánjárójaként tartották számon. Hossza 289,5, szélessége 30,5 méter volt. Az SS Vaterland fedélzetein elegáns szalonok, télikert, úszómedence és spa, terápiás szobák kaptak helyet, mi több, egy üvegtetős színházterem, és egy 800 férőhelyes étterem is. Ez utóbbi hű másolata a New York-i Ritz-Carleton mahagónival és diófával borított éttermének.
A hajó 1914. május 14-én Cuxhaven-New York útvonalon indult első útjára. Anyám tévedett: Bichler Gyula nem utazhatott ezen a hajón, illetve, ha mégis, csak később. Az óriásgőzös ugyanis 1914-ben SS Vaterlandra néven, német építtetőjének a tulajdonában állt – 1917-ig. Ez év áprilisában ugyanis az Egyesült Államok hadat üzent Németországnak, így New-York kikötőjében az amerikaiak, lefoglalták az óceánjárót. Aztán átalakították. A csillogó szalonokat szétverték, a bútorokat kihordták, a luxuskabinokat összenyitották, és a hajót, a mitikus tengeri kígyó után, átnevezték Leviathanra. A 300 tagú német személyzetet pedig se szó, se beszéd, elvitték. Elvitték az Ellis Island-ra, és felajánlották nekik az amerikai állampolgárságot. Így lett az akkori világ legnagyobb óceánjárójából amerikai csapatszállító hajó: az első világháború végéig összesen 19, Amerika-Európa közötti átkelése során 100.000 amerikai katonát és hadianyagot hajózott át. Az egyik úján például 14 416 katona volt a fedélzetein, – egyszerre több ember, mint amennyi valaha hajózott egyetlen hajón.
Nagy-nagybácsim ezek szerint csak az első világháború, tehát 1917 után vándorolhatott ki fedélzetén Amerikába. Ennyit azonban nyugodtan tévedhetett az én drága Édesanyám.
A kivándorlás fő haszonélvezői a hajóstársaságok voltak. A korabeli hatalmas sajtóhíradások szerint a tömeges méretű kivándorlás óriási hasznot hozó üzletággá fejlesztette a tengeri hajószállítást. A hajóstársaságok által foglalkoztatott ügynökök csábító ígéretekkel, mesés meggazdagodási lehetőséggel, ingyenes utazással, munkahellyel toborozták kivándorlásra a magyarokat, főleg a nincstelen parasztokat, de a városi zsidókat is. Így Bichler nagy-nagybácsimat is. Az akkori statisztikák szerint a csaknem másfél millió magyar kitántorgó 3,7%-a, azaz 54 453 volt zsidó.
A nagy utazás Amerika meseországba több mint két hétig tartott. Az SS Leviathan a New York melletti szigeten, Ellis Islandon kötött ki. A Barge Office-ban mindenkit megvizsgáltak az amerikai hatóságok.
És a bevándorlók már ott rádöbbenhettek, hogy az amerikai álom valóban csak mese. Legföljebb másként, mint azt gondolták. Azért az igaz volt: hogy volt, akinek sikerült…
Bichler Gyula homályba vesző története, Anyám meséje szerint, szinte szokványos volt: mint megannyi magyar zsidó, ő is Brooklynba került. Valahogy taxisofőr lett, kisegzisztenciához jutott. Megismerkedett egy Miskolcról, egy későbbi hajóval érkező lánnyal. Összeházasodtak, gyerekeik születtek.
Aztán 1925-ben pesztrálni kivitették magukhoz Nagyanyámat. Aki rövidesen önállósította magát, és a legendárium szerint, egy igen gazdag, bizonyos Sharp nevű családhoz került házvezetőnőnek.
Vesztére, mert 1928-ban hazalátogatott. Éppen csak megérkezett, amikor a Pesti köruton találkozott Perl Dezsővel, a Hungária Kávéház későbbi főpincérével. Házasság, és Anyám lett belőle –, sosem ment vissza Amerikába.
Ennyi. Illetve: Anyám most lázasan kutatja Bichler Gyula behajózását. Valamint azt: miként tévedhetett néhány évet?
Az interneten lelné fel az SS Vaterland/SS Leviathan históriáját.
A Facebook-ról biztosan megtudom majd.