2015. 1. szám » Hegyeshalmi Richárd: A japán, aki megmentett hatezer zsidót

Hegyeshalmi Richárd: A japán, aki megmentett hatezer zsidót

 

 

 

Szugihara Csiune neve kevésbé ismert, mint Oskar Schindleré; vagyis Steven Spielberg nem róla rendezett holokausztfilmet. Nem mintha nem érdemelné meg: konzulként több ezer zsidót mentett meg a biztos haláltól.

Szugihara 1939-ben lett helyettes konzul a litvánisi Kaunasban. Az volt a feladata, hogy figyelje a szovjet és német csapatmozgásokat; gyakorlatilag ő volt Japán szeme Kelet-Európában. A japánok nem bíztak Hitlerben, annak ellenére sem, hogy a szövetségesük volt; Szugiharának kellett jelentenie az eseményekről.

Miután a Szovjetunió 1940-ben bekebelezte Litvániát, számos, Lengyelországból átszökött, illetve litván zsidó próbált meg vízumhoz jutni, hogy továbbszökhessenek. Vízum nélkül kockázatos volt utazni, de kevés ország kockáztatta meg, hogy vízumot adjon egy zsidónak.

Szugihara kapcsolatba lépett a japán kormánnyal, hogy megtudja, adhat-e vízumot a menekülteknek, akik nem feleltek meg a feltételeknek. A Japánba való belépéshez át kellett esni a szabályos bevándorlási procedúrán, és akinek nem volt elég pénze, azt be se engedték az országba. Szugihara háromszor próbált megoldást találni, de mindháromszor elutasították.

A diplomata megbeszélte a dolgot a családjával és a saját kezébe vette az ügyet. 1940. július 18-ig, a saját felelősségére kezdte el kitölteni a vízumokat. Figyelmen kívül hagyta a követelményeket és tíznapos, a Japánon való átutazást szavatoló vízumot állatott ki nekik.

Ismerve a japánok idegengyűlöletét, a bevándorlási hivatal bürokráciájának túlbonyolítottságát, illetve figyelembe véve Szugihara fontos pozícióját, talán jobban megérthető, hogy miért kellett ehhez óriási bátorság. A szovjet hatóságokkal kevesebb probléma volt, mert ők jól ismerték a korrupció fogalmát és hagyták, hogy a vízumot kapott zsidók továbbutazhassanak a Transz-szibériai vasútvonalon – igaz, ötszörös áron.

A japán követségi tisztviselő minden nap, 18-20 órán át engedélyezte a vízumkérelmeket; naponta többet állított ki, mint amennyit máskor egy hónap alatt engedélyezni szoktak. Szeptember 4-én a japánok bezárták a litván követséget, így Szugihara sem maradhatott az országban. Ekkorra már több ezren kaptak tőle vízumot, de a szemtanúk szerint még akkor is vízumkérelmeket hagyott jóvá, miközben elhagyta Litvániát.

Amikor Szugihara vonata kigördült a kaunasi állomásról, a férfi még az ablakból is vízumokat dobált ki a vonat körül hullámzó zsidó tömegnek. Még kiszórt az ablakon egy csomó követségi papírt az aláírásával, ami fölé később meg lehetett írni a vízumot.

– Kérlek, bocsássatok meg, nem tudok többet aláírni. Minden jót nektek! – kiáltotta ki Szugihara a vonatból.

– Sosem felejtünk el Szugihara – kiáltották vissza az üldözettek.