2015. 4. szám » Hidvégi Máté: Löw Immánuel utolsó hónapjai

Hidvégi Máté: Löw Immánuel utolsó hónapjai

Löw Immánuel 24 évesen lépett az akkor már három éve halott édesapja, Löw Lipót[1] egykori szegedi főrabbi örökébe és hűségesen ebben a funkcióban maradt élete 91. évében bekövetkezett haláláig. Löw Immánuel Szegeden született 1854. január 20-án. A város piarista gimnáziumában érettségizett.

A berlini rabbiszemináriumban[2] avatták rabbivá. A lipcsei egyetemen doktorált. Értekezését professzora[3] az egyik legtudósabb disszertációnak nevezte, amivel valaha találkozott.[4] A magyar, német és héber mellett Löw tudott arámiul, szírül, törökül, arabul, perzsául, görögül, latinul, románul és a szláv nyelveken.[5] Ismerte a föníciai, asszír és egyiptomi írást is.

Már fiatalon világhírű tudós és vallási tekintély volt. Tudományos felkészítésében Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek is részt vállalt. Számos csábító állásajánlatot kapott külföldről, köztük többször is meghívták bécsi főrabbinak, felkínálták számára a londoni főrabbiszéket, a breslaui rabbiképző egyetemi tanári állást, a Jeruzsálemi Héber Egyetem tanszéket[6] ajánlott neki, ám ő mindig mindent elhárított és Szegeden maradt. Bálint Sándor a modern Szeged egyik legnagyobb fiának nevezte[7]. Scheiber Sándor szerint[8] „Löw Immánuel a földkerekség élő legnagyobb zsidó tudósa volt, aki áttekintette mindazt, amit a zsidó szellem alkotott a Szentírástól napjainkig. Egész életműve arra irányult, hogy feltárja a Szentföld növény-, állat- és ásványvilágát, megfejtse neveit és összegyűjtse a rájuk vonatkozó adatokat a zsidó irodalom egész területéről.”

1934-ben, 80. születésnapja alkalmából Löw tisztelői Breslauban Emlékkönyvet jelentettek meg és Jeruzsálemben, a Héber Egyetemen ünnepi konferenciát tartottak,[9] ahol a “felnövő tudósnemzedék nevelője” címmel is illették.

Blau Lajos professzor a „földkerekség legtudósabb rabbijának” nevezte. Löw több amerikai zsidó teológiai főiskolának, a londoni rabbiképzőnek és a jeruzsálemi egyetemnek tiszteletbeli doktora volt, ahol még életében termet neveztek el róla.[10]

A fák újéve ünnep közeledtén, Efraim Hareuveni, a Héber Egyetem Scopus-hegyi campusán lévő egykori Bibliai és Talmudi Növénytani Múzeum létrehozója a 85 éves Löwöt ezekkel a szavakkal köszöntötte a jeruzsálemi rádióból: „És ti, lombos fák, bimbók és virágok, bozótok és fűszálak küldjétek el mai szent ünnepeteken ti is az éter hullámain át áldástokat annak, aki a gálut országában benneteket felfedezett.”[11]

A fehérterror idején Löw Immánuel elítélte a kegyetlenkedéseket, ezért letartóztatták. 1920-1921 között, 14 hónapon át, először fogdában, azután háziőrizetben tartották.[12]

Löw ellen hazaárulási koncepciós pert készítettek elő, de nemzetközi nyomásra (még a holland királyi ház is tiltakozott) elejtették a vádat. 1927-től a magyarországi kongresszusi (neológ) zsidóság első (és utolsó) felsőházi képviselője volt.

Deportálás közben, 1944. július 19-én hunyt el Budapesten. Szegeden nyugszik. Ideiglenes sírja Budán volt.

Az alábbiakban Löw Immánuel utolsó hónapjairól szólunk. Megközelítésünk nem idegen a soá irodalmában.[13]

Megátkozta a III. Birodalmat

A szegedi Újzsinagógában, 1943 szeptemberének végén, Ros Hásánákor, a zsidó újévi nagy istentiszteleten tartotta meg utolsó prédikációját Löw Immánuel. Beszéde nem maradt fenn. Scheiber Sándortól tudunk róla.[14] Drámai erejű utolsó prédikációjában – írta Scheiber – Löw „megátkozta a Harmadik Birodalmat”.[15]

Löw Immánuel 90. születésnapját, amely a polgári naptár szerint 1944. január 20-án, a zsidó vallás szerint január 16-án (Tévét 20) volt, a Szegedi Izraelita Hitközség – „tudatában annak, hogy a mai idők országos ünnepségek tartására nem alkalmasak”[16] – bensőséges módon ünnepelte meg.[17]

Január 15-én, szombaton, a kórus éneklése mellett szólították a Tóra elé az ünnepeltet és a zsinagógai környezetben így köszöntötték fel hívei. Másnap délelőtt, Löw vallás szerinti születésnapja alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak a zsúfolásig megtelt kis zsinagógában:[18] „Felhangzott a templomi kórus ajkán a Löw-család hagyományos évszázados imája: Eljő a Hatalmas és megvált valamennyiönket – és az ősi ima hangjai mellett Löw Immánuel a zsúfolt padsorok között közvetlen híveinek szerető és féltő pillantásai közben elfoglalta helyét a hívek számára fenntartott egyik helyen.”[19]

Elsőként Pap Róbert,[20] hitközségi elnök tartott ünnepi beszédet, majd a 93. zsoltár hangzott el Fürth Jenő[21] megzenésítésében. Ezután Kecskeméti Ármin,[22] makói főrabbi – a Löw család rokona – mondta el méltató prédikációját, amelyet ezekkel a szavakkal fejezett be: „Lesz még egyszer ünnep a világon: megértés, erkölcsi harmónia, történeti boldogság. Löw Immánuel, Neked meg kell érned azt a valóra válást, melynek ihlett szavú hívője és hirdetője voltál. Főtisztelendő Uram, atyai jó Barátom, első a rabbik közt, tudományok világhírű Mestere, magyar patrióták egyik legnagyobbja, élj boldogan, áldjon meg az Isten! Amen.”

A homília után zsoltárt énekeltek, majd Lamberg Mór,[23] „serleggel a kezében az alkalomra illő ünnepi áldást énekelt”. A községi elöljárók – tálisszal vállaikon – felsorakoztak a nyitott frigyszekrény előtt, ahol Frenkel Jenő[24] főrabbi áldásimát mondott Löwre. Beszédét azzal a szentírási idézettel zárta, amelyet a 20 éves Löw a szegedi zsinagógában, még édesapja jelenlétében megtartott első prédikációja címéül választott[25]: „És est idején világosság támad”. A hálaadó istentisztelet végén a hívek elénekelték a Himnuszt.

Január 20-án, Löw Immánuel polgári időszámítás szerinti születésnapja alkalmából, az Országos Rabbi Egyesület díszülést tartott Budapesten,[26] amelyen a rabbikar képviselőin és a zsidó felekezeti vezetőkön kívül részt vettek a Löw család tagjai és szegedi kötődésű budapesti hívek. Az első szónok Groszmann Zsigmond[27] főrabbi, az ORE elnöke volt. Utána Lőwinger Sámuel[28] professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója tartott tudományos igényű, méltató nagyelőadást Löwről, akit „az egész zsidóság legnagyobb élő tanítómesterének” nevezett. Találóan mondta, hogy Löw Immánuel „a szegedi rabbiszéket a nyugat-európai egyetemek legmegbecsültebb katedráival teszi egyenrangúvá”, majd később így folytatta: „Ezen a napon a földkerekség minden táján, ahol zsidó tudományos és kulturális testületek működnek, összegyűlnek, hogy az össz-zsidóság eme élő nagyságát ünnepeljék és hálájukat és elismerésüket kifejezzék. Ezen a nevezetes dátumon az egész zsidó világ szeme az alföldi metropolis felé fordul.” A díszülés végén Pfeiffer-Pap Izsák[29] felolvasta Löw tiszteletére írt ódáját.

A náci megszállás

A náci Németország hadserege 1944. március 19-én Szegedet is megszállta.[30] Megkezdődött a prominens zsidók letartóztatása és későbbi internálása. A zsidó üzleteket bezárták, a zsidó ügyvédek működését felfüggesztették. A szegedi zsidó tanács elnöke Pap Róbert lett. A városvezetés kijelölte a felállítandó gettót a Polgár utca, Bús Páter utca, Valéria tér, Korona utca és Londoni körút által határolt területen, és május 22-én megkezdődött a zsidók beköltöztetése, amelyre 8 nap állt rendelkezésre. A zsidó származású keresztényeket külön épületekbe költöztették. A gettósítottak ingóságait az Újzsinagógában halmozták fel. Amikor megkezdődött a zsidók gettóba zárása és a Szegedi Új Nemzedék című napilap ezt helyeselte, Hamvas Endre csanádi püspök hivatala két erélyes hangú levélben szólította fel a szerkesztőséget, hogy a „keresztény” jelzőt a lap fejéről vegyék le.[31]

Hamvas püspök írásos kérvényben és a belügyi államtitkárságnál személyesen is megpróbálkozott Löw Immánuel megmentésével – sikertelenül.[32] Svédországból – a magyar zsidók közül elsőként – Löwnek menlevelet küldtek.[33] Löw Immánuel lakóháza – Korona (ma Hajnóczy) utca 8. –, amelynek földszintjén Löw és Frenkel Jenő irodája és Löw dolgozószobája, az emeleten Löwék lakása. A belső udvarban kis kert volt paddal; ez lett a gettó utolsó háza. Innét az Újzsinagóga felé húzódott a gettó területe.

A deszkapalánkokkal elzárt gettóba egyetlen kapu vezetett.

Lakásonként 4-5 családot, összesen 3827 zsidót költöztettek be.

A keresztény házakra néző ablakokat lemeszelték, így Löwék lakása utcai ablakait is, és megtiltották a szellőztetést.

Leszereltették a villany- és a gázórákat. Löw Immánuel fia, Lipót,[34] feleségével (Hajdú Vera), kislányával (Terike) és kisfiával (Gábor) szüleihez, az emeleti lakásba költözött.

Löw Teréz visszaemlékezése[35] szerint „a Löw-házba sok, baráti kapcsolatban lévő család költözött be; az akkor egyemeletes ház előtere és lépcsőháza is megtelt nagyapja híveivel”.

A Szegeden, a június 10-én megtartott belügyi államtitkári értekezlet, június 15-ét határozta meg a gettó kiürítése és a zsidók gyűjtőtáborba szállítása napjaként (reggel 6 órai kezdéssel). Erről a gettó házparancsnokai június 14-én 21 órakor értesültek. Ezután a hatóság lekapcsoltatta a gettó villanyellátását, pánikot keltve és számos öngyilkosságot előidézve. A mentők szirénázásától hangos, június 14-ről 15-re virradó éjszakán egy fiatal katolikus pap bement a Löw-ház földszinti részébe és az ott összezsúfolt kétségbeesett zsidókat kikeresztelkedésre próbálta rávenni. Azon az éjszakán a Löw-házban sokan megkeresztelkedtek abban a hiábavaló reményben, hogy ezzel segíthetnek magukon.

Frenkel Jenő – saját elmondása szerint[36] – az éjszakai sötétbe borult gettó más részén, Pick Móric lakása légoltalmi pincéjének halvány gyertyafényében próbálta meg lebeszélni az ott lévő mintegy 200 zsidót a kikeresztelkedésről.

Június 15-én reggel a Löw család az Újzsinagóga kertjében várakozott; mindez a Löw Immánuel-féle közön történt, a plántált növények, a cédrusok és tiszafák mellett, a többi elszállítandó zsidóval együtt.[37] A sorsukat vesztett embereknek a holmijaikat hátra kellett hagyniuk. Csak konzerveket vittek magukkal.

A zsidókat, a hitközség tagjait a ma is meglévő székházában, testi motozásnak vetették alá, hogy ékszereiket és pénzüket elvegyék, majd gyalogmenetben elindították őket a Rókusi pályaudvar melletti Cserzy Mihály utcai, német parancsnokság alatt álló, használaton kívüli téglagyárba. Csendőrök, rendőrök és német katonák terelték őket. Löw Teréz elmondta, hogy édesanyja életét az egyik német katona dühétől egy magyar rendőraltiszt védte meg.

Löw Immánuelt, fonott karosszékében, az utolsók között vitték szekéren.[38] A menet az utcák és utak két oldalán felsorakozott szegedi lakosság gyűlölködő bekiabálásai közepette haladt. Löwöt, az öregek részére kijelölt, téglagyári körkemence emeletén szállásolták el. Itt, a pokróccal letakart szalmazsákon fekve kapta kétoldali tüdőgyulladását, amely később halálának közvetlen oka volt. Családtagjai és a többiek a téglagyár hosszúkás, téglaszárító barakkjaiban voltak.

Löw a téglagyárban már nemigen tudta, hol van.

Scheiber írta: „Frenkel Jenő mondotta, hogy az addig friss, szellemileg ép Löw valójában csak itt lett kilencven éves. Elvesztette a kapcsolatát a világgal és teljesen megvakult.”[39]

A foglyok élelmezését a tábori konyhán főzött leves és a magukkal hozott konzervek jelentették. Az egész táborban egyetlen vízcsapot használhattak. A szegedi téglagyári gyűjtőlágerbe deportálták Makó, Kiskunhalas, Szentes, Hódmezővásárhely, Kecel, Kalocsa, Mindszent, Kistelek, Kiskunmajsa, Kiskundorozsma, Dunapataj, Kiszombor, Csanádpalota, Pitvaros, Magyarcsanád, Földeák és Újkécske zsidó lakosságát is, így közel 9000 embert zsúfoltak össze. Köztük volt a makói zsidótranszport élén érkezett Kecskeméti Ármin főrabbi, aki – Löwhöz hasonlóan – rövidesen mártírhalált szenvedett. A 90. születésnapi ünnepség után a két jó barát ezen a tragikus helyen találkozott utoljára.

1944. június 20-án az utolsónak maradt szegedi zsidókat is behozták

A téglagyárba: a zsidó árvaházban és a menházban sebtében létrehozott zsidó kórházban elhelyezett súlyos betegeket és öregeket. Aznap 17 óra körül a téglagyár kapujához érkezett autóján a gyűjtőtábor SS százados parancsnoka és magához hívatta Löw Lipót, Kertész Ernő és Frenkel Jenő főrabbi urakat, a szegedi, valamint Radó József és Silberstein Adolf főrabbi urakat, illetve a hódmezővásárhelyi zsidó vezetőket. Löw Lipót 1945 novemberében tett vallomásában[40] így beszélt erről: „A százados nekem, mint aki a legjobban tud németül, egy Budapestről érkezett hosszabb német levelet adott át felolvasásra. A levél írója mindannyiunk nagy meglepetésére Szilágyi Ernő volt, a Keren Hajeszod ügyvezetője, régi cionista elvbarátunk. Mind az ötünk nevét a levél alján ő adta meg. Levelében Szilágyi olyasmit közölt, hogy a hazai zsidók sorsán óhajt barátaival egyetemben könnyíteni.” A Kasztner Rezső vezette zsidó önmentési akcióról[41] volt szó, amelynek részeként az említett öt zsidó vezetőnek a téglagyári gyűjtőtáborban lévők közül ki kellett választania 3000 főt – a Szilágyitól érkezett megbízás és szempontok szerint: sokgyermekesek, munkaszolgálatosok családtagjai, prominens személyek – (a németek a számot később 2400-ra csökkentették), akiket a Szeged-Rókusi pályaudvarról máshová fognak szállítani,[42] mint a többieket. „Nekünk, a bizottság tagjainak persze arról fogalmunk sem volt, hogy a kiválogatás életet vagy halált jelent. Nem tudtunk sem az auschwitzi haláltáborról, sem arról, hogy szegedi véreinket oda irányítják, de arról sem, hogy a névsorra kerülők Ausztriába, nagyrészt jóindulatú lakosság közé jutnak.” A gyűjtőtábor SS parancsnoka június 24-én, szombaton kívánta elindítani az első deportációs vonatot, amelynek a zsidók előtt ismeretlen úti célja valójában a birkenaui (Auschwitz II) megsemmisítő tábor volt.

Auschwitz II 1944 nyarára már „csúcsra volt járatva”: naponta 30 000 személy elgázosítása és elhamvasztása is megoldható volt (1944. máj. 15.-júl. 8. között, megközelítőleg 440 000 magyar zsidót deportáltak ebbe a lágerbe, akiknek a többségét rögtön a megérkezésükkor, a maradék túlnyomó részét pedig valamivel később meggyilkolták). Ezen első transzport feltöltését megelőző névsorolvasás hatalmas pánikot okozott, főként azért, mert a családok tagjai sokszor nem ugyanazon transzportba kerültek volna, ráadásul a németek a bevagonírozást a makói ortodox zsidókkal akarták kezdeni, akik szombat lévén nem voltak hajlandók utazni. A parancsnok másnapra halasztotta az első transzport megindítását: a 2400 névből álló listát félretéve, egy táviratból 12 nevet diktált Löw Lipótnak azzal, hogy ezekből és közvetlen hozzátartozóikból állítsanak össze egy ún. vagonlistát. A lista összeállítói közül Löw Lipót, Frenkel Jenő és Silberstein Adolf neve szerepelt a megadott 12 név között. Az SS százados által lediktált utolsó két személyről kiderült, hogy nem kerültek be a téglagyárba, helyükbe a százados egyetlen (általa megnevezett) családot engedélyezett felvenni. Végül egy 66 névből (11 család) álló lista készült.

A gyűjtőtáborban lévő zsidókat a közeli Rókusi pályaudvarról marhavagonokban szállították el. Az emberek csomagjaikkal kezükben gyalogoltak az állomásra. Az állomásfőnökség a pályaudvar kapujában megszámoltatta őket. A betegeknek megengedték, hogy csomagjaikkal kocsin menjenek. A pályaudvaron a csendőrök elvették a zsidók csomagjait és a környéken összeverődött csőcseléknek osztogatták. Külön vizet és élelmet nem engedélyeztek felvinni a vagonokba, amelyek mindkét ajtaját a bevagonírozás végén lelakatolták. Az első vonat, 3200 emberrel, június 25-én indult el Birkenauba.

Másnap a 2400 névből álló listát felolvasták a táborban maradtak előtt. Akinek a neve nem hangzott el, az a második vonattal utazott. Június 27-én indult el a második vonat, amelyhez hozzácsatolták a bácsalmási gettóból érkezőket, így összesen 6000 ember volt a szerelvényen.

Felsőzsolcánál lekapcsolták a vonat egy részét (2737 fővel) és az ausztriai Strasshofba irányították.[43]

A többiek Birkenauba kerültek. Utóbbiak vagonjai 6 napon át voltak lezárva; az egyikben 250 súlyos beteggel, köztük az elmegyógyintézetek zsidó ápoltjaival. Az utolsó, harmadik deportációs vonat (1684 fővel) június 28-án, szerdán délután indult Szegedről. A reggel bevagonírozottakat egy csendőrhadnagy délután 3 óráig hagyta szomjazni. Löw Immánuelt – kék köpenyében, karján pokróccal, lábai mellett egyetlen csomagjával – fonott nádszékében ülve az öregek és betegek csomagjait szállító lovaskocsin koradélután vitték ki a pályaudvarra. A vonat végén lévő, lakat nélküli marhavagonba szállították be a többi 65 megmentendő kivételezettel együtt. Vele volt felesége és családja további nyolc tagja.

Már vak volt.

Lipótnak ezt mondta: „Fiam, én ilyen vonatban még soha nem utaztam.” Székében ült, a többiek a földön. A vonat, nyugati irányú kerülővel, másnap hajnalban a budapesti Ferencvárosi pályaudvarra érkezett, ahol a 66 kivételezettet vivő utolsó vagont lekapcsolták és a vonatot ezután Strasshofba irányították. Budapesten Löw Immánuel első szavai ezek voltak: „Ein tragisches Ende für Löw.”[44]A vagonból kiszállhattak és ihattak. Aznap a 66 személyt a cionisták teherautón az Aréna (ma: Dózsa György) úti zsinagógában és annak kertjében kialakított gyűjtőtáborba vitték.[45]

A zsinagógában Löwöt szalmára fektették. Felesége, Bella[46] és leánya, Eszter[47] folyamatosan vele voltak. A kert bejáratát német katonák őrizték.

Löw Teréz emlékezett arra, hogy a kapun kívül nagy tömeg volt. Addigra ugyanis kitudódott, hogy Löw Immánuel itt van. Löw Lóránt[48] és felesége, Ilona is ott voltak a kertkapu előtt. A tömeget szétoszlatandó az egyik német őr a földre irányított egy puskalövést, amely szerencsétlenül Löw Lóránt felesége lábát érte. A nőt kórházba vitték és férjét, aki vele ment, a kórházból még aznap este elhurcolták.

Löw Pestre érkezésének híre eljutott Scheiber Sándorhoz is, aki feleségével, Bernáth Lilivel egy befőttesüvegnyi meleg húslevest vitt neki. Scheiber egy interjúban, amelyet hangfelvétel is megőrzött, beszélt erről. Szavait szó szerint adjuk[49]:

„…és éhezik. És akkor, szombati napon, feleségemmel kimentünk az Aréna útra, s vittünk neki meleg húslevest. Akkor értünk oda, amikor Löwöt hozták ki, karon.

Egy nagy lódenkabátban volt és egy ilyen svejcisapka volt rajta. Egy mentőautóba ültették. Beült az egész család: a Löwné… (Közbevetett kérdés: „Mikor volt ez?”) 1944. július… (helyesbít) júniusa végén. És akkor be akartam adni a levest, és akkor Löw Lipót … a fia… azt mondta: „Előre menjen, ott ül a papa”. És erre beadtam. Mondta: „Itt a Scheiber, hozott neked, papa…” és akkor – egy üvegben volt – és rögtön a kezébe vette és ilyen izgatottan szürcsölte, mert látszott, hogy éhes volt, és abban a pillanatban megszólalt: „Mondhatom, jobb a levesed, mint az írásod”, mert nagyon haragudott rám, hogy én apró betűkkel írtam. És mindig azt mondta: „Én vágok magának majd lúdtollat, avval írjon nekem, mert avval nagy betűket köll írni.”

Löw exhumálásakor (újratemetésén) elmondott beszédében Scheiber fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az Aréna úti gyűjtőtáborban, „amidőn (Löwöt) beemelték az ideiglenes zsidókórház mentőautójába”, a „Sic transit gloria mundi” idézetet mondta valaki.[50]

Bernáth Lívia emlékezett rá, hogy férje és Löw beszéltek a Scheiber által szerkesztett Löw-emlékkönyvről[51], amelynek készülését a szegedi zsinagógában 1944. január 16-án tartott 90. születésnapi istentiszteleten – Löw jelenlétében – bejelentették. A Scheiber által említett mentőautót Strausz Imre,[52] a budapesti Wesselényi utca 44. sz. alatti ideiglenes zsidó szükségkórház (ma az alapítványi iskola épülete) orvosa vezette.

Emlékiratában[53] Strausz megörökítette Löw kórházba vitelét: „A kórház szobái megteltek, ezért felfelé, a padlásra terjeszkedett. Ott már csak szalmazsákok szolgáltak fekvőhelyül. Ekkor kaptam a megbízást, hogy mentőautóval menjek az Aréna úti zsinagógába, Löw Immánuel szegedi főrabbiért és hozzátartozóiért. A zsinagóga belsejének látványa megdöbbentett, a meggyalázás módja szinte elviselhetetlen volt. Ökölbeszorított kézzel állapíthattam meg: ennek a világnak, amelyben most élek, nincs erkölcsi értékrendje. A zsinagógában munkaszolgálatosokat zsúfoltak össze. Néhány katona őrizte őket. Löw Immánuel szalmán feküdt, két nő volt vele. Behoztuk őket a Wesselényi utcai kórházba. Löw kilencvenéves elmúlt, vak volt, csont-bőrre lefogyott. Próbáltuk etetni, itatni. Kiemeltük az ágyból, akkor tűnt fel, milyen magas termetű. Beszélni alig tudott, inkább nyöszörgött, hozzátartozói fölébe hajoltak, igyekeztek megérteni, amit mondott. Nehezen lélegzett, tüdőgyulladása volt. Néhány nap múlva meghalt.”[54]

Löw Immánuelt 1944. július 1-én szállították be a zsidó szükségkórházba, ahol Scheiber Sándor meglátogatta. Löw Eszter ravatalánál tartott gyászbeszédében mondta, hogy látta Löw leányát „a borzalom napjaiban a pesti zsidó szükségkórház zsúfolt szobájában szerettei oldalán.”[55] Scheiber Löw Immánuel szegedi újratemetésekor is felidézte a zsidókórházi utolsó napokat: „Az élet alkonyán összetört roncsot láttam, akire időnként a feledés jótékony szunnyadása borult. Irodáját látta maga előtt és könyvtárát. … látta templomát és az Uneszane tankef imáját[56] mondta. Látta lelki szemeivel a zsidó tragédia rettenetes áldozatainak hosszú sorát, köztük a halál felé menetelő mártír-híveit.”[57] Fontosak ezek az adatok, mert úgy gondoljuk, Scheiber nem allegóriákban beszélt, hanem tényeket közölt, amelyek Löw egyetemes jelentősége miatt az európai kultúra történetéhez tartoznak.[58] A „földkerekség élő legnagyobb zsidó tudósa” haldoklott a „Holocaust City”[59] történelmi szívében, a gettó határán álló zsidó szükségkórházban, miután megkezdődött Európa utolsóként megmaradt, hatalmas zsidó közösségének, a magyarnak, megsemmisítése.

Scheiber megnevezte az imát, amit Löw mondott: (askenáz kiejtéssel Uneszane tankef) szefárdul Unetane tokef, amely a Félelmetes napok muszáf imájának központi, apokaliptikus imádsága. A végítélet napjáról szól, amikor Isten hangja szárnyal, és az angyalok megrendülnek.

Löw Immánuel 1944. július 19-én hunyt el a budapesti Wesselényi utcai ideiglenes zsidókórházban. Halálakor Tauber László sebészorvos jelen volt.[60] Perlrott-Csaba Vilmos festőművésszel Scheiber másnap lerajzoltatta a halottat a szükségkórház halottas termében.[61] Löw Immánuel temetése július 21-én volt a budapesti Farkasréti zsidó temetőben.

Aznap reggel a pesti zsidó hitközség értesítést kapott, hogy az életüket kockáztatják, akik elmennek Löw Immánuel temetésére, mert a németek mindenkit elvisznek.[62] Löwöt ezért csak „néhány elszánt híve jelenlétében” (Scheiber szavai) búcsúztatták. Az alábbiakról tudjuk, hogy részt vettek a temetésen: Löw özvegye (Brenning Bella), leányuk (Eszter), annak férje (Patzauer Sándor), Löw fia (Lipót), annak felesége (Hajdú Vera), kislányuk (Teri), kisfiuk (Gábor) és Löw Mózes[63] (Immánuel testvéröccse). A búcsúztatást Benoschofsky Imre[64] budai főrabbi és Scheiber Sándor dunaföldvári főrabbi tartották. Mindketten beszédet is mondtak Löw felett. A szertartást légitámadás miatt felfüggesztették és annak elmúltával folytatták. Scheiber így kezdte beszédét: „Érzem a történelmi levegő érintését a sírnál, amely ennek a korszakos fordulókat megélt, hatalmas ívelést elért pályának utolsó állomása.”[65] Löw kívánsága szerint ereci földet tartó párnácskát kellett volna feje alá tenni. Erre azonban nem került sor.[66]

Löw Immánuel özvegye, leánya és veje a holokauszt hátralévő hónapjait a stockholmi főrabbi által küldetett védlevelekkel, az egyik svéd védettség alatt lévő házban vészelték át, a budapesti ún. Nemzetközi gettóban, amely az Újlipótvárosban volt. Löw Lipót és családja a budapesti Columbus utcai gyűjtőtáborban voltak.[67]

Löw Immánuel budai exhumálását hosszas megfontolások és tárgyalások előzték meg. A zsidó vallás ugyanis tiltja a halottak megbolygatását. A vitákban végül győzött a szegedi zsidó hitközség kegyelete, amely Löw hazahozatalát leginkább szorgalmazta.[68]Az exhumálás 1947. április 23-án történt Farkasréten − “a család, a Budai Hitközség és Chevra, az Orsz. Rabbiképző Intézet teológiai tanári kara, hallgatói és tanulói küldöttségének jelenlétében”. A liturgikus funkciókat Sirota Sándor főkántor, Benoschofsky Imre budai főrabbi és Frenkel Jenő szegedi főrabbi látták el.

Családi visszaemlékezés szerint Löw Immánuel földi maradványai teljes épségben kerültek elő a halotti köntösbe és taliszba burkoltan. „Még ma is látom magam előtt a nagy ’bábut’ a levegőbe emelten” – írta az egyik jelenlévő 43 év múltán.[69] A Benoschofsky emlékbeszédét követő káddis-ima után, amelyet Frenkel tartott, autóra emelték a koporsót. A gyászszertartás a szegedi zsidó temető Löw Immánuel tervezte szertartástermében folytatódott du. 5 órakor. Beszédet mondott Frenkel Jenő szegedi főrabbi, Kálmán Ödön kőbányai főrabbi és Scheiber Sándor főrabbi, az Orsz. Rabbiképző Intézet professzora.[70] A koporsóval körmeneteket (hákkáfot) végeztek Löw édesapja, Löw Lipót sírja körül.

1950. június 18-án volt Löw Immánuel sírkövének felavatása Szegeden.[71] Goldstein főkántor és a kórus éneke után Scheiber Sándor tartott emlékbeszédet,[72] amelyet e szavakkal kezdett: „Most hat esztendeje, hogy egy összetört, vak, kilencven esztendős aggastyánt családjával és híveivel együtt itt bevagoníroztak, hogy deportálják és elpusztítsák. Ez az aggastyán két hónappal korábban még Szeged és Magyarország egyik legtiszteltebb alakja volt, aki a városnak és az országnak egymaga is világhírt szerzett.” Scheiber után Szemere Samu[73] filozófus, Benoschofsky Imre budai főrabbi, Spitzer Zoltán Chevra-előljáró, Schindler József[74] szegedi főrabbi és Wilhelm Lajos hitközségi előljáró tartottak beszédet. Benoschofsky felidézte Löw temetését is, „amelyet légitámadás szakított meg s ahol a megalázott, megszenvedett tetem körül csak néhányan álltak.” Löw sírkövére a magatervezte magyar és héber feliratot vésték.[75]

Végezetül megemlítjük, hogy a szegedi Shárit ha-Pletá (túlélő maradék), főként a Szegeden felszabadult zsidó munkaszolgálatosok, a háború után összefogva próbáltak segíteni a deportálásból hazaszállingózókon, hogy a családtagok, rokonok egymásra találjanak. Elsősorban újsághirdetéseket jelentettek meg és ezek segítségével tartották első összejöveteleiket abban a házban, ahol azelőtt Löw Immánuel lakása és hivatala volt. Egy visszaemlékező[76] így fogalmazott: „Ezek a falak át voltak itatva Löw Immánuel szellemével, és a munkaszolgálatosok úgy érezték, hogy ez a szellem fogja irányítani és segíteni az ő munkájukat.”

  1. JEGYZETEK

    Löw Lipót (Czernahora, 1811. máj. 22. – Szeged, 1875. okt. 13.) főrabbi, a Gólemet készítő nagy misztikus, prágai hohe Rabbi Löw (megh. 1609) egyenesági leszármazottja, a reformkori európai zsidóság kiemelkedő személyisége volt. A magyar nyelvet elsőként emelte be a zsinagógába: 1844-ben már magyarul prédikált. Ld.: Hidvégi Máté: Löw Lipót főrabbi élete. Pápa, 2011; Turán Tamás (Sinai Turan): Leopold Löw and the study of Rabbinic

    Judaism – A bicentennial appraisal. Jewish Studies / Maddaei ha-Yahadut 48: 41-75, 2012. Löw Lipót halála után a szegedi rabbi hivatala betöltetlen maradt. A legfontosabb teendőket, beleértve a hitoktatást is, az elhunyt fia, Löw Immánuel látta el, míg vissza nem utazott Berlinbe, hogy tanulmányait befejezze. 1876. április 23.-1877. július 31. között, ideiglenes minőségben, helyettes rabbi besorolásban, a breslaui szemináriumban felavatott Bacher Vilmos töltötte be a szegedi rabbi állást. E funkciótól akkor vált meg, amikor meghívták a megnyíló budapesti rabbiképző professzorának. Löw Immánuelnek a hitközség fenntartotta az állást. A rabbi funkciókat közel egy éven át az egyik hitközségi ülnök (dájján), Bak József Lázár látta el. Löw Immánuelt 1878. szeptember 8-i hatállyal nevezték ki a szegedi hitközségre rabbinak, 1881. augusztus 14-én véglegesített főrabbinak. 1878-79 között a Löw-vel egyidős és őt nagyon tisztelő Seltmann Lajos – későbbi hódmezővásárhelyi főrabbi – rabbihelyettes beosztásban dolgozott Löw Immánuel mellett. Löw tudományos munkavégzését megkönnyítendő, 1894-ben a község létrehozott egy főrabbi-helyettesi állást, amelyet 1894-1897 között a Budapesten rabbivá avatott Friedmann Dávid töltött be. Utóda Löwinger Adolf lett, akinek halála után a Löw melletti rabbi állást Frenkel Jenő töltötte be. Ld.: Hidvégi Máté: Löwinger Adolf szegedi rabbi emlékezete. or-zse.hu/resp/hidvegi-szeged2003.htm ↑

  2. en.wikipedia.org/wiki/Hochschule_für_die_Wissenschaft_des_Judentums ↑
  3. hu.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Leberecht_Fleischer ↑
  4. Scheiber Sándor: Löw Immánuel. In: Semitic studies in memory of Immanuel Löw. Edited by Alexander Scheiber. Budapest, 1947, pp. 1-5. ↑
  5. Hidvégi Máté: „Löw Immánuel” címszó az Új magyar irodalmi lexikonban. Főszerkesztő: Péter László. Második, jav., bőv. kiadás. Budapest, 2000, pp. 1345-1346. ↑
  6. Hidvégi Máté: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak – emlékezés Löw Immánuelre. In: H. M.: Tenyeremre rajzoltalak. Budapest, 1998, p. 32. ↑
  7. Bálint Sándor: Löw Immánuel emlékezete. Tiszatáj 1948. 7-8. sz., pp. 355-356. ↑
  8. Scheiber Sándor: Emlékezés Löw Immánuelre, a Szentföld tudományának gáluti művelőjére. Brit Trumpeldor 1947. máj. 3, p. 1. ↑
  9. Az ünnepi konferencia előadásait a Haarec 1934. febr. 16-i melléklete közölte. Ld.: Scheiber Sándor, ibid. ↑
  10. Löw Immánuel 90. születésnapja. Szeged, 1944, p. 14. ↑
  11. Scheiber Sándor, ld. a 8. sz. jegyzetet. ↑
  12. Hidvégi Máté: Löw Immánuel Csókja és könnyei. Csongrád Megyei Hírlap 1987. feb. 14; Hidvégi Máté: A Löw-per. Múlt és Jövő1996. 3. sz., pp. 85-96; Péter László: Löw Immánuel házi őrizetben. In: P. L.: Szegedi számadás. Szeged, 2002, pp. 119-126. ↑
  13. Szerb Antalné: Szerb Antal utolsó hónapjai. Irodalomtörténet 1959. 3-4. sz., pp. 449-452. ↑
  14. Scheiber Sándor: A zsidó tudomány és hitélet veszteségei. In: Maradék-zsidóság. A magyarországi zsidóság 1945/46-ban. Szerk.: Benoschofsky Imre. Budapest, é.n. (1947), p. 11. Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy a beszéd az Újzsinagógában hangzott el. Frenkel Jenő Löw szegedi újratemetésekor utalt arra, hogy mestere meg volt győződve a nácizmus közeli végéről. Ld.: Frenkel Jenő: Búcsú a Mestertől. Budapest, 1947.

    Megjegyezzük még a következőt. Az alábbi helyen: Új Élet XIV. évf. 13. sz. (1958. július 1.), p. 3. – „dr. Scheiber Sándor” szerzői név alatt – található egy cikk, Szeged tanítása címmel. Jól ismervén Scheiber Sándor stílusát, megállapíthatjuk, hogy a cikk hamisítvány, nem Scheiber írása. Az „ötvenes” években Magyarországon (is) bevett szerkesztői gyakorlat volt elsősorban jelentős személyek publikációinak politikai propagandát szolgáló meghamisítása. Magyarán: a kéziratokat ideológiai alapon átírták. Az érintettek sokszor csak megjelenés után szembesültek a világnézetük, stílusuk, stb. meghamisításával – ilyenkor már nem tehettek semmit. Az említett cikket Dán Róbert nem vette fel (nyilvánvalóan Scheiber egyetértésével) Scheiber Sándor bibliográfiájába és mi is kihagytuk az 1708 tételt felsoroló, centenáriumi Scheiber-bibliográfiából (Györgyi Barabás and Robert Dán: Bibliography of the writings of Alexander Scheiber between 1933 and 2005. In: Alexander Scheiber and the bibliography of his writings. Ed.: Máté Hidvégi. Budapest, 2013, pp. 191-349.). Fentieket azért említjük, mert a „Szeged tanítása” a jegyzetünk eredeti tárgyát képező Löw-beszédet 1943 Kol Nidréjére teszi. Ez az adat – a fentebb írottak igazától függetlenül – származhatott Scheibertől. Magunk inkább az 1947-es Scheiber-féle közlést fogadtuk el ebből a szempontból is hitelesnek, de az is elfogadható, ha a beszédet az 1943. év őszi zsidó nagyünnepek Félelmetes napjaira tesszük. ↑

  15. A Löwre jellemző – rokonsága által emlegetett – derű, sőt tréfálkozó hajlandóság már korábban megszűnhetett. 1941. XII. 24-én írta Wertheimer Adolfnak: „Belőlem rombadült eszmények keserűsége szól. Fáj, hogy ezt megértem.” ↑
  16. 10. sz. jegyzet, p. 3. ↑
  17. A 10. sz. jegyzetben említett kiadványban (p. 4.) olvasható, hogy Löw Immánuel 90. születésnapjáról a január 15-i szombati liturgia során „Magyarország minden zsidótemplomában megemlékezés történt”. ↑
  18. Nem tudjuk, hogy a szombati köszöntés a ma is meglévő szegedi két zsinagóga közül melyikben történt: a régiben-e vagy a Löw Immánuel útmutatásai szerint épült Újzsinagógában. A hideg idő miatt minden bizonnyal az is a kisebbikben, az ún. régi zsinagógában volt. ↑
  19. 10. sz. jegyzet, p. 3. ↑
  20. Pap Róbert (1874-1947) ügyvéd, a Szegedi Izraelita Hitközség elnöke. Pap – az egyik legősibb szegedi zsidó család tagja – Szeged első „tényleges” rabbija, a neves hebraista, Bak Hirs (1747-1842) dédunokája volt. A holokauszt idején Pap Róbert volt a Szegedi Zsidó Tanács elnöke. Utóbbi funkciójában végzett tevékenységéről a túlélők elismerőleg nyilatkoztak. Ld.: Ábrahám Vera: Közösségi emlékezet gyászesemény kapcsán az írott textusok tükrében – Szeged zsidósága két ismert alakja példáján. or-zse.hu/hacofe/vol4/abraham-kozossegiemlekezet-zsidocsalad2012.htm. Bak Hirs idejében kezdődött a ma is meglévő régi zsinagóga építése. hu.wikipedia.org/wiki/Bak_Hirs ↑
  21. Fürth Jenő (1886-1944) karnagy, vértanú. Ld.: Dunainé Bognár Júlia és Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. Szeged, 1996; Kármán György: „Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket…” (149. zsoltár) – A szegedi új zsinagóga zenei hagyományai. or-zse.hu/resp/karman-szeged2003.htm ↑
  22. Kecskeméti Ármin (1874-1944) makói főrabbi, egyetemi magántanár. Híveivel együtt deportálták. A strasshoffi lágerben halt mártírhalált. Munkásságáról ld.: Schöner Alfréd: „…kiváló ember, igaz rabbi, termékeny tudós” – Százharminc éve született dr. Kecskeméti Ármin, makói főrabbi – 1874-1944.

    or-zse.hu/ev/kecskemetiarmin.htm ↑

  23. Lamberg Mór Löw Immánuel mellett főkántorként működött. A holokauszt áldozata lett. Valószínűsíthető, hogy az ausztriai Strasshofba deportálták, majd – a háború vége felé – Theresienstadtba hurcolták és ott hunyt el. Ld.: www2.holocaust.cz/de/document/DOCUMENT.ITI.20514 ↑
  24. Frenkel Jenő (1902-1989) bölcsészdoktor, 1926-tól (anyakönyv-vezető) rabbiként (1942-től főrabbiként) szolgált Löw Immánuel mellett. A kórházi- és börtönlelkészi funkciókat is ellátta Szegeden és a kisteleki anyakönyveket is vezette. Cionista volt. Egyike volt a Kasztner-féle zsidó önmentési akcióban Szegedről megmentendő zsidók listája összeállítóinak, amiért a háború után népügyészségi vizsgálat folyt ellene (valamint Löw Lipót és barátja, Kertész Ernő ellen) Szegeden. Bár sikerült tisztáznia magát, a mártírjaikat gyászoló szegedi családok vigasztalhatatlan túlélői között nem volt maradása. 1949 januárjában alijázott az akkor már Izraelben élő gyermekeihez. Tanításból élt, majd Tel-Avivban működött rabbinikus bírósági ügyvédként. Emlékét az OR-ZSE zsinagógájában elhelyezett márványtábla is őrzi. Ld. még: Markovics Zsolt: Frenkel Jenő szegedi főrabbi. or-zse.hu/resp/mtud2005-markovics-frenkeljeno.htm ↑
  25. „És est idején világosság támad!” Ünnepi beszéd. Tartotta a szegedi zsinagógában 1874 (5635) Sátoros ünnepén Löw Immánuel. Szeged, 1874. ↑
  26. 10. sz. jegyzet, p. 9. ↑
  27. Groszmann Zsigmond (1880–1945) történész, a budapesti Dohány utcai nagyzsinagóga főrabbija. ↑
  28. Lőwinger Sámuel (1904-1980), 1942-50 között az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója volt. 1950-ben alijázott. Izraelben hunyt el. ↑
  29. Pfeiffer-Pap Izsák (1884-1945) monori főrabbi, költő, folklorista. Felajánlották neki a stockholmi rabbiszéket, amit nem fogadott el. Dachauban halt mártírhalált. Ld.: Oláh János:Scheiber Sándor-Pfeiffer Izsák és a zsidó folklór. or-zse.hu/resp/olah2010/olah-siberfeipfer-mtud2010.htm ↑
  30. Randolph L. Braham és Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. I. kötet. Budapest, 2007, pp. 424-427; Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Budapest, 1995, pp. 72-94; 129-153. ↑
  31. Vág Sándor: A szegedi zsidó hitközség pusztulása a fasizmus idején és feltámadása a felszabadulás után. Szeged, é. n. (kézirat) ↑
  32. Pál József: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen. Szegedi Könyvtári Műhely 1986. 1-2. sz., p. 40. ↑
  33. Scheiber Sándor: Szegeden helyezték végső nyugvóhelyére Löw Immánuel exhumált holttestét. Új Élet 1947, 18. sz. ↑
  34. Löw Lipót: Löw Immánuel fia. 1947-ben családjával kivándorolt Kolumbiába (Bogotába). Feleségével később Izraelben éltek. Jeruzsálemben nyugszik. Élete utolsó évében minden erejével azon volt, hogy édesapja Fauna der Juden című műve kéziratát letisztázza. Ld.: Yechezkel Kutscher: Beszéd Dr. Löw Lipótról. Jeruzsálem, 1966. (kézirat) A kézirat, amely a soá idején, Szegeden jelentősen megsérült, Löw Immánuel könyvtára részeként, a Szegedi Hitközség felajánlásából került a Jeruzsálemi Héber Egyetemen lévő Nemzeti Könyvtár Löw-gyűjteményébe. ↑
  35. Horváth Jánosné, sz. Löw Teréz (Silver Spring, Maryland) visszaemlékezése, amelyet 1990 tavaszán-nyarán amerikai otthonában mondott magnószalagra Hidvégi Máté részére. ↑
  36. Markovics Zsolt, ld. a 24. sz. jegyzetet. ↑
  37. Horváth Jánosné, ld. a 35. sz. jegyzetet. ↑
  38. Löw gyűjtőtáborba kerülésének tényét Shvoy Kálmán tábornok naplója, 1944. június 20-i bejegyzésében megörökítette: „Itthon hallottam, hogy a zsidókat kivitték a futballpályára, onnan kimosta az eső, téglagyárba és disznóhizlaldába helyezték el őket, öngyilkosságok: Löbb és Török gyógyszerészek, Erdélyi Jenő és neje, Berényi Olga, Reich Olga, Bedő dr. és felesége, Háyné és leányai, Groso Marcell anyja, Schilleyerné és leánya, Lukács, stb. Löw Immánuel is kiment oda híveihez, bár maradhatott volna.” Ld.: Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945. Szerk.: Perneki Mihály. Budapest, 1983, p. 285; Scheiber Sándor: Löw Immánuel alakja Shvoy Kálmán titkos naplójában és emlékiratában. Új Élet 1983. Vol. 38., 23. sz.; Marjanucz László:Löw Immánuel tragikus sorsa a háború végén. Adalékok a zsidótörvények szegedi végrehajtásához. or-zse.hu/resp/marjunc-szeged2003.htm; Marjanucz László további érdekes szempontot vetett fel Löw Immánuel (és családtagjai) esetleges mentessége kérdésével is, mert – néhány másik szegedi zsidóhoz hasonlóan – a török követség védelme alatt álltak. Megjegyzem, érdemes volna megvizsgálni Szent-Györgyi Albert titkos törökországi küldetésének esetleges kapcsolatát előbbi adattal. Ezen kívül Löw svédországi védettség alatt is állt (ld. a 35. sz. jegyzetet). ↑
  39. Scheiber Sándor: Előszó. In: Keleti dolgozatok Löw Immánuel emlékére. Szerk.: Sch. S., Budapest, 1947, p. IX. ↑
  40. Feljelentés alapján, az SS-szel való együttműködés gyanújával 1945 szeptemberében népügyészségi vizsgálat indult Frenkel Jenő, Kertész Ernő és Löw Lipót Ellen Szegeden. Löwöt rövid időre vizsgálati fogságba helyezték. (Ld.: Markovics Zsolt Frenkel Jenőről szóló cikkét, 24. sz. jegyzet.) Mindhármuk ártatlansága bebizonyosodott. Az eljárás előrevetítette az izraeli Kasztner-ügyet. Löw Lipót idézett vallomása (jegyzőkönyvi száma 3618) lakásában 1945. november 18-án került felvételre. Ld.: degob.hu/index2.php?showjk=3618 ↑
  41. Yehuda Bauer: Jews for sale? Nazi-Jewish negotiations, 1933-1945. New Heaven, 1994. ↑
  42. A Bécs közelében lévő Strasshofba. Ld.: Strasshof. Shoah Resource Center, Jerusalem. www.yadvashem.org/odot_pdf/Microsoft Word%20-%206049.pdf ; Szabolcs Szita: Trading in lives? Operations of the Jewish Relief and Rescue Committee in Budapest, 1944-1945. Budapest, New York, 2005. ↑
  43. Ebben a strasshofi transzportban volt Purjesz Béla és családjával Rusznyák István, mindketten a szegedi egyetem nagyhírű professzorai. ↑
  44. Tragikus vég Löw számára. Ld.: Scheiber Sándor: Tökéletesség. Búcsúszavak Löw Immánuel koporsójánál a farkasréti temetőben 1944. július 21-én. In: Sch. S.: Löw Immánuel emlékezete. Két beszéd. Budapest, 1947, p. 6; Menahem Schmelzer: Löw Immánuel és Scheiber Sándor. In: Papírhíd az egyetemes kultúra szolgálatában. Tanulmánykötet Scheiber Sándor születése századik évfordulójára. Szerk.: Babits Antal. Budapest, 2013, p. 187. ↑
  45. A Kasztner-féle mentőakció részeként a szegedi téglagyárból kimentett 66 személyből 13 ember meghalt, 12 személy Bergen-Belsenen át eljutott Svájcba. ↑
  46. Löw Immánuelné sz. Brenning Bella (1862-1950). ↑
  47. Patzauer Sándorné sz. Löw Eszter (1885-1974). ↑
  48. Löw Lóránt (1879-1944) ügyvéd, Löw Tóbiás (1844-1880) királyi főügyész-helyettes fia, Löw Immánuel unokaöccse. ↑
  49. Nathaniel Katzburg Scheiber Sándorral Budapesten, 1983 novemberében felvett interjújából. Ld.: Hidvégi Máté: Scheiber Sándor (1913-1985). In: H. M. (szerk.): Scheiber Sándor és munkásságának bibliográfiája. Budapest, 2013, pp. 49-89. A történet időpontjaként Scheiber először 1944 júliusát említette, majd helyesbített, és „1944 júniusa végé”-ről beszélt. Az emlékezés elején azonban határozottan mondta, hogy szombati napról volt szó. Abban az évben június utolsó szombatja 24-ére esett. Löw Immánuel június 29-én, csütörtökön került be az Aréna úti zsinagógába. E szerint, Scheiberékkel történt találkozása július 1-én, szombaton volt. ↑
  50. Scheiber Sándor 1947, ld.: a 39. sz. jegyzetet, p.11. ↑
  51. Scheiber Sándor (szerk.): Keleti dolgozatok Löw Immánuel emlékére. Budapest, 1947. A Löw Immánuel 90. születésnapjára készülő Emlékkönyv nyomtatását Karcagon a cenzúra 1944. március 19-én leállította. A könyv végül 1947-ben jelent meg úgy, hogy „elpusztult az, akinek szánták és azoknak egy része, akik írták” (idézet Scheiber előszavából). ↑
  52. ↑
  53. Strausz Imre: Egy zsidó kórház 1944-ben. Múlt és Jövő 1994. 4. sz., pp. 48-60. ↑
  54. Július 19-én. ↑
  55. Scheiber Sándor: Gyászbeszéd Patzauer Sándorné sz. Löw Eszter felett, 1974. január 27-én. In: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Szerk.: Kőbányai János. Budapest, 1994, pp. 85-87. ↑
  56. Unetane tokef. Fennen valljuk súlyos szentségét e napnak, mert magasztos és félelmes az, e napon megnyilatkozik félelmes magasságában uralkodásod fönsége, irgalmas trónod szilárd s Te megjelensz azon igazságbíró fönségedben! Igaz való, Te vagy a Bíró és Fenyítő, a Tudó és Tanu, aki ítéletet ír és megpecsétel, aki számlál, olvas és számon tudja mind, mi feledve van. Fölütöd az Emlékezések könyvét, melyben olvasható minden és minden ember kezének jegye benne. S a hatalmas kürtnek ércszava zendül – és nesztelen, csöndes, elfojtott hangnak suttogása szárnyal – s az angyalok megrendülnek, félelemben megremegve szólnak: Ime itt az ítéletnek napja, melyen a magasság seregei számot adnak – hisz ők sem gáncstalanok törvénylátó szemeid előtt! – s a világ minden vándorai átvonulnak Előtted mint akolból kibocsátott bárányok – egyenkint, egymás után. Mint a pásztor megfürkészi nyáját s pásztorbotja alatt átengedi bárányait, úgy bocsátod át, olvasod, számlálod, veszed ügyre minden élő lelkét és sorsot szabva minden teremtménynek megírod ítéletük végzetét. (Hevesi Simon főrabbi 1906-ban készített fordítása.) Forrás: Hevesi Simon (ford.): Ünnepnapi imák a templomban használatos sorrendben. I. kötet. Újév mindkét napjára. Tel-Aviv, 1989, pp. 189-192. ↑
  57. Scheiber Sándor: Ábrahám látomása. Emlékbeszéd Löw Immánuel exhumálása alkalmából Szegeden 1947. április 23-án. In: Sch. S.: Löw Immánuel emlékezete. Két beszéd. Budapest, 1947, p. 11. ↑
  58. „Minden leírt sora orákulum” – mondta Löwről Scheiber. Ld.: Scheiber Sándor: Emlékbeszéd Löw Immánuel felett Szegeden 1969. június 29-én. In: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Szerk.: Kőbányai János. Budapest, 1994, pp. 80-85. ↑
  59. Budapest egyik neve a vészkorszak tudományos irodalmában. Ld.: Tim Cole: Holocaust city. The making of a Jewish ghetto. New York, 2003. ↑
  60. Az adatot 1990-ben Amerikában hallottam Tauber Lászlótól. Róla ld.: Julia Bock: Kiváló magyar zsidó orvosok a holokauszt árnyékában. Remény 2010. 3. sz. ↑
  61. Benoschofsky Ilona és Scheiber Sándor (szerk.): A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest, 1987, p. 222. (230. sz. műtárgy) ↑
  62. Fuchsné Baracs Amália Löw Teréznek írott leveléből. London, 1990. június 7. ↑
  63. Löw Mózes (1857-1945) Löw Immánuel testvére, neves bécsi építész volt. Budapest ostromakor éhen halt. ↑
  64. hu.wikipedia.org/wiki/Benoschofsky_Imre ↑
  65. Scheiber Sándor: Tökéletesség. Búcsúszavak Löw Immánuel koporsójánál a farkasréti temetőben 1944. július 21-én. ↑
  66. Löw 1947-es exhumálásakor Frenkel Jenő elmondta: nem tudta teljesíteni mestere kívánságát, hogy temetése előtt ereci port tartó párnácskát helyezzen a feje alá. Ld.: Frenkel Jenő: Búcsú a Mestertől. Budapest, 1947. p. 2. ↑
  67. Horváth Jánosné, Ld. a 37. sz. jegyzetet. ↑
  68. Scheiber Sándor, ld. a 35. sz. jegyzetet. ↑
  69. Baracs Amália ↑
  70. Scheiber Sándor: Az őszike. Emlékbeszéd, elmondotta Löw Immánuel sírkőavatásán, Szegeden, 1950. június 18-án. In: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Szerk.: Kőbányai János. Budapest, 1994, pp. 75-80. ↑
  71. Löv Immánuel sírkőavatása. Új Élet, 1950. június. ↑
  72. Ld. a 70. sz. jegyzetet. ↑
  73. Szemere Samu (1881-1978) akadémikus, filozófus. Scheiber Sándort, a holokauszt után, fiává fogadta. ↑
  74. Schindler József (1918-1962) szegedi (korábban kecskeméti) főrabbi volt. Fiatalon, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Scheiber a felszabadulás utáni két évtized magyar zsidó történelme legnagyobb alakjának nevezte. Ld.: Scheiber Sándor: Emlékbeszéd Dr. Schindler József szegedi főrabbi sírkőavatásán, 1963. május 5-én. In: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Szerk.: Kőbányai János. Budapest, 1994, pp. 102-105. ↑
  75. Löw Immánuel sírkövén a „született”, „házasságot kötött”, „meghalt” szavakat az általa kiválasztott szimbólumok: csillag, gyűrű, ill. (a mély álmot hozó) mákgubó helyettesítik. E jelképek alkalmazását Löw Immánuel vezette be a szegedi zsidó temetőben. Löw sírkövére – az elhunyt terve szerint – rávésték két általa kiválasztott művének (a doktori disszertációjának és a világhírű Flora-nak címét és megjelenése évét is. ↑
  76. Vág Sándor ↑