(dokumentumregény – részletek)
5. Kitör a forradalom Kecskeméten1
1956. október 26-án, pénteken tíz órakor a Béke Szálló előtt különböző irányokból érkező tömeg verődik össze. Az emberek hangoskodnak, zajonganak. Elmesélik egymásnak, hogy délelőtt a pálinkafőzdénél (a szeszgyárnál) mintegy ötven fő összegyűlt, és leverték az épületről a vörös csillagot. Az egyik pártember kerékpárjához kötötték, s arra biztatták, hogy húzza maga után. A Lakatosipari Vállalatnál szintén leverték a gyűlölt rendszer jelképét. A vasutasok irodájában pedig elégettek egy koporsót, mintegy temetve a szocializmust. Aztán idejöttek a Beretváshoz leverni a vörös csillagot.
A tömegbe keveredik Gereben Bálint, akit az anyja a piacra küldött kenyérérét, sajtért. Látja az emberek arcán a haragot. Hozzácsapódik gimnáziumi osztálytársa, Klein Dániel is, akikkel ketten az osztály hangadói. Szovjetellenes kijelentéseik miatt az igazgató eltanácsolással fenyegette meg őket.
Karazsia László a Lakatosipari Vállalat dolgozója követeli Csőszi Sándortól, a Vendéglátóipari Osztály vezetőjétől, hogy szedesse le a csillagot. Az telefonálgatni kezd az igazgatónak és a városi pártbizottságra, ahol a követelés zöld utat kap. A csillag földre esik, ahol darabokra törik.
A fiúk a tömeggel tartanak, mely átvonul a Szabadság téri pártház elé, ott is leverni a csillagot. A tömeg azonban elkésett, ugyanis Daczó József és helyettese2 utasítására a padlástér felől már bontani kezdik a vörös csillagot. A párttitkár tűzoltólétrát is kért segítségül, azonban a tűzoltóság vonakodva teljesíti a kérést.
Katonai szolgálati autó várakozik az úttest szélére húzódva. Vági Lajos alezredes és két katona szállnak ki belőle. Vági, a katonákat és a civileket egyaránt ellenőrző Kommendáns Hivatal parancsnoka, ennélfogva gyűlölt személy a városban. A kecskemétiek oda-odaszólnak neki, és arra biztatják a katonákat, hogy vegyék le sapkájukról a vörös csillagot, tűzzenek a helyükbe kokárdát. Nem teszik meg, pedig a repülőtéren már sor került rá.3
– Emberek, oszoljanak, és menjenek haza! – szólítja föl őket Vági.
– Vegye le a sapkájáról csillagot! – kiált az egyik katonának Bálint. – Vegye csak le!
Vági Lajos ráförmed Bálintra, és megtiltja beosztottjának, hogy levegye a jelvényt. Dániel fölelemi az öklét a katonák felé, többen lökdösődni kezdenek.
– Üssétek ezt a hazaáruló, szovjetbérenc bitangot! – kiáltja Benkő Pál, a Béke Szálló főpincére.
– Ez a disznó az étterem előtt felpofozott egy diákot! – kiált közbe valaki.4
A tömeg megindul az alezredes felé, aki menekülőre fogja a dolgot. Katonái a levegőbe lőnek. Nagy zavarodottság uralja a főtéri piacot. Vági Lajos és katonái a Parancsnoki Hivatal5 felé futnak. A felbőszült tömeg utána veti magát. Bálint és Dániel üvöltve szalad a jobbára férfiakból álló csoportban. Az őrség nem engedi be az embereket Vági után, mire kövek záporoznak a parancsnokság felé. A feldühödött emberek leverik a Rákosi címert. A bentieknek két géppisztolya és három pisztolya van. Az őrnagy telefonon jelenti az esetet a tábornoknak, aki tűzoltófecskendőkkel akarja szétoszlatni a tömeget.6 Háromtagú küldöttséget engednek be a parancsnokságra. A küldöttség tagja két férfiből és egy nőből áll. Hat tiszt és további tizenhat katona érkezik a bajban lévő őrnagy segítségére.7 Vágiék végül a hátsó kijáraton át elhagyják az épületet, és Gyurkó Lajos tábornok autójával elmenekülnek. A tüntetők csupán távozásuk után jutnak be a parancsnokságra. Egy katona fölmászik a létrára, puskatussal beveri a vörös csillag üvegburáját. Egy diák segít lecsavarozni a gyűlölt jelképet.8
A tömeg a Parancsnoki Hivatal elől „céltudatosan és szervezetten” átjön az Államvédelmi Hatóság székháza elé, hogy innen is leverjék a vörös csillagot.9 Délután van. Másfélezer ember gyülekezik a Városi Tanács másik oldalával szemközti hírhedt épület előtt. Az ávósok10 kibiztosított fegyverekkel állnak az épület bejáratában. Arany László megyei parancsnok aznap délelőtt még vidéki körúton volt a községekben. Hogy megakadályozzák a tömegmegmozdulások kialakulását, kimegy a tömeghez.
– Mit akarnak, emberek? – kérdi tőlük.
– Leverni a vörös csillagot! – kiáltja valaki.
– Meg a Rákosi címert! – teszik hozzá.
A parancsnok türelmet kér, s gyors léptekkel visszamegy az épületbe telefonálni Gyurkó Lajos tábornoknak, hogy eleget tehet-e a követelésnek. Gyurkó szíve szerint a tömegbe lövetne, ám mivel Daczó József megyei párttitkár előzőleg erélyes hangon megtiltotta neki a fegyverhasználatot, a tábornok – Daczó József megyei párttitkár határozott tiltása miatt –belegyezik a vörös csillag eltávolításába.11 „Hogyha ez a kívánságuk, ám tegyék” – mondja. Mindenesetre előzőleg katonákat küldött már a rendőrséghez és a börtön biztosítására.
Csorba István színész12 a tömeg elé áll, és elszavalja a Nemzeti Dalt.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
– Ki a szovjetekkel az országból! Szabad választásokat! – kiabálják dühödten innen is, onnan is.
– Nem akarunk oroszt tanulni! – rikkantja Bálint.
Nagybajuszú parasztember a fiú vállára teszi bütykös kezét, helyeslően bólint.
– Igazad van, öcsém. Nem akarunk oroszt tanulni!
Az őrnagy visszatér a tömeghez, és tolmácsolja Gyurkó engedélyét. Hosszú tűzoltólétrát támasztanak az épület homlokzatához. Rövidesen kötelet fonnak a csillag fölső száraihoz, és legalább ötven ember húzni kezdi, miközben egymást biztatják. A kötél azonban elszakad. Hohn Jenő13, a Lakatosipari Vállalat munkása tűzoltócsákányt ragad, és leveri a csillagot. Eközben valaki a létra közepén áll biztosítani. Az akciót nagy éljenzés fogadja. Fényképezőgép csattog. A fénykép a világ számos újságjában megjelenik. Kecskemét ezzel kivívja a korabeli világ elismerését.
Arany László visszamegy a székházba, amelynek ablakában Klein Dávid komor arccal áll. Szeme az épülethez közelítő embereket pásztázza, unokaöccsét, Dánielt keresve. A parancsnok utasítást ad az ávósoknak a kapu bezárására, egyik emberével pedig a levegőbe lövet az ablakból. A géppisztolysorozat hangjára a tömeg meghátrál, csupán némi időre. Egy diák fölkúszik az épületnek vetett létrán, kitűzni a magyar zászlót. Üdvrivalgás közepette tekint végig a tömegen, de a háttérben látja gyülekezni a kivezényelt katonai századot14. Gereben Bálint apja is köztük van, ám nem ő vezeti a századot.
– Hű, ezt kár lett volna kihagyni, barátom! – rikkant örömében Bálint. Összeölelkeznek, arcuk kipirult az izgalom meg a diadal mámorától. A nagybajuszú paraszt rájuk kacsint, dörmög hozzá valamit, amiből a fiúk mit sem értenek. Majd elkomorodik. A katonák félkör alakzatba állva, körülveszik őket.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel!
Az emberek a Himnuszt éneklik a veszély pillanataiban. Bálint és Dániel az élet és a halál torkában együtt fakadnak dalra gyári munkásokkal, fiatal lányokkal s idős asszonyokkal. A katonák kivárnak, nem tesznek semmit ellenük.
Klein Dávid kutatóan járó szeme megállapodik a tömeg egyik pontján, és a férfi felkiált. Nyílik az ajtó, s kirohan a térre, de a tömeg ekkorra már elindult a szomszédos Szabadság téri szovjet emlékmű irányába. A katonák átengedik az embereket. Egy másik aggódó férfi, Gereben Gábor százados ott rohan mellette, igyekszik átfurakodni az emberek között, hogy utolérje Bálintot. Egyik a fiát, másik meg az unokaöccsét üldözi. A katona rápillant a fekete bőrkabátos emberre. Tüstént tudja, miféléről van szó. Összenéznek, és szó nélkül folytatják sietős útjukat.
Gábor tudomása szerint Kockás György főhadnagy tűzparanccsal várja a tüntetőket. Ha az indulatok elszabadulnak, a katonák a fegyvertelen tüntetők közé lőnek, akik sorai között a fia is ott lesz. Klein Dávid ugyanilyen gondolatokkal siet a százados mellett. A két ismeretlen egymásra pillant, miközben a szovjet emlékmű felé futnak. Összerezzennek, amikor kattogásokat hallanak. Csak nem géppisztolyból leadott rövid sorozat? Még gyorsabban futnak, kikerülve a még ott lévő szedelőzködő árusokat.
Lukács András százados állította négyszögbe a katonákat az emlékmű körül.
– Emberek, amennyiben az emlékműhöz nyúlnak, lövetni fogok! – figyelmezteti a tömeget a százados.
Gyurkó tábornok itt is jó szívvel lövetne, azonban Daczó József vitatkozik a hadtest parancsnokkal, s azzal fenyegeti meg őt, hogy jelenteni fogja az illetékes helyen az engedetlenségét, ha megteszi. Miközben a százados ismét a tábornoknak telefonál, a tüntetők tűzoltólétrát támasztanak az emlékműhöz. Eközben a sötét gránit monolit csúcsos teteje és a csillag hátrafelé dől, jókorát csattan a kövezeten.15 A katonák tanácstalanul ácsorognak, farkasszemet nézve a diadalittas tömeggel. A tábornok utasítja a századost, hogy ne lövessen. Sem a főhadnagytól, sem a századostól nem kaptak tűzparancsot. Gábor – nyomában Klein Dáviddal – odamegy a katonai egység vezetőjéhez. Egyik férfi sem leli rokonát.
(…)
6. Az első főtéri sortűz
A hatalom arrogáns húzása kisebb-nagyobb csoportokra szakítja szét a felkelőket. Mindenesetre a Kossuth tértől a kivilágított Rákóczi út vasútállomás felőli végéig eső rész estére kiürül. A Rákóczi út elejére egy-egy harckocsi gördül, és katonák zárják el a teljes utat. A felkelőktől néhány géppisztolyt vettek el, egyebet nem találtak.
A Bács-Kiskun Megyei Tanács VB Titkárságának feljegyzése a következőkben lejátszódó eseményekről azt írja, hogy „a város főterén felfegyverzett személyek tűzfegyvereikből sorozatokat lőttek, ekkor már a magyar néphadsereg fegyverrel válaszolt, s két-három napon belül a fegyveres elemeket ártalmatlanná tették. A fegyveres harcoknak mintegy 14 halálos áldozata és kb. 30 sebesültje volt.”16
A főtéren tartózkodó ünneplő tömegből kiválik a felkelők egy csoportja, hogy behatoljon a Városi Tanács épületébe, ahol a Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság is található. Szentkirályi alezredesnek mintegy háromszáz katona áll a rendelkezésére.17 Az alezredesnek a parancs szerint meg kell tisztítania a Főteret a katonai vezetés által tudottan fegyverekkel rendelkező tömegtől.18 Harcálláspontjukat a Tiszti Klub épületében alakították ki. A hadtestparancsnok parancsa világos. „Vegye birtokba Kecskemét főterét, valamint a középületeket, és jusson ki a cigánytelepig. További feladatként vegye birtokba a cigánytelepet, és jusson ki erőivel a szociális otthoni, és semmisítse meg a felkelők ott lévő lőszerraktárát.”19
Hangszórós kocsiból távozásra szólítják fel az embereket, csekély sikerrel, mivel a tömeg még fenyegetőbben viselkedik.20 Gereben Gábor a Kossuth téren néz farkasszemet a tömeggel. Kissé oldalt állnak. Négy harckocsi és több páncélautó sorakozik fel a térnek a Malom felőli oldalára.21 Az ő emberei közül senki sem tüzel az emberekre. Összerezzennek, amikor eldördül a sortűz. A katonák az első tűzparancsra a tömeg fölé lőnek. A tömeg szétszalad, mindenki menekül, ki merre lát. A tér hamarosan kiürül.22
Újabb lövések hangzanak el. Nem tudni, ki lőtt: a hadsereg, avagy felkelők. Ötven körüli asszony arccal előre bukik a kövezeten. Kendője alól vér szivárog a földre. Egy géppuska felugat. A Beretvás Szálló előtt menekülő fiatalember a fejéhez kap. Rajtuk kívül még hatan lelik halálukat a város különböző pontjain történt lövöldözésben. További tizenkilenc személy megsérül, némelyik súlyosan.23 Mi okból ölték meg őket? Mi volt a bűnük azoknak a nőknek, akik a téren puszta kíváncsiságból tartózkodtak, avagy pusztán át akartak menni a hatszáz éves város történelmi központján?
Gábor fedezéket keres. Int beosztottjainak, hogy szóródjanak szét a főtéri fák és a bokrok mögött. Tiszti Klubban kialakított harcállásponton az alezredes megtudja, hogy Gyurkó a hadtest alárendeltségébe vonja a repülőhadosztályt. Földön és a levegőben immáron Gyurkó Lajos tábornok az úr. Élet és halál fölött dönt. A katonák az ő parancsára lőnek a főtéren. A repülőgépek a repülőtéri hangárok előtt a város irányába fordulnak, hogy szükség esetén Kecskemét fölé szálljanak, és vérrel borítsák be a várost.
A Gáborék mögött a sárga keramitos téren várakozó tankok hallgatnak.24 A százados nem érti a történteket. A kihirdetett honvédelmi miniszteri parancsban semmi utalás nincsen arra vonatkozóan, hogy a karhatalmi feladatok végrehajtása során mellőzzék a szolgálati szabályzat előírásait. A szolgálati szabályzat szerint előbb figyelmeztetni kell az embereket a fegyverhasználatra. Ezután tömegoszlató célzattal előbb a levegőbe, utána a lábak elé kell lőni ún. porzó sortűzzel. Ha ez eredménytelen, akkor célzottan térdmagasságon alul kell lőni, és ha a támadás tovább folytatódik, csupán akkor kell testre célzott lövést leadni.25
Ehhez képest a katonák figyelmeztetés után azonnal az emberekre – fejre, test szerte – lőttek. Gábor megkövülten mered a térre. Mit teszünk a városunkkal?
(…)
9. Mit tettetek a Cigányvárossal?
Még aznap, október 27-én, szombaton, délelőtt fél tizenegykor az Erzsébetváros fölött felrobban az ég. Két MIG-15Bisz típusú vadászgép szinte lenyomja az alattuk húzódó házsorokat. A levegő megremeg hajtóműveik zajától. Előző nap Baráth Béla százados két hangszórós kocsival megjelent a telep két végénél, és felszólította a cigányokat arra, hogy adják ki a fegyvereket. Majd átkutatták a putrikat, ám mindössze lőszert találtak. Hajnalban ismét katonák jelentek meg a Cigányvárosnál, ahol rájuk lőttek.
Legalábbis később ez szerepel a katonai jelentésekben. A katonai vezetés szent meggyőződése, hogy Budapestről ismeretlenek érkeztek, akik leitatták, és azzal a „demagógiával” fellázították a cigányokat, hogy szabadítsák ki hozzátartozóikat, akik ártatlanok, csupán a Rákosi féle rezsim börtönözte be őket politikai okokból.26. Ezen felül fegyvereket adtak nekik. Az immáron a légierő vezetését is kézben tartó Gyurkó Lajos tábornok továbbra is a kemény kéz politikáját vallja, miután sikerült háttérbe szorítania az őt fékezni kívánó megyei pártvezetőket, Dallos Józsefet és Ördögh Lászlót. A tábornok eleinte tankokat kíván bevetni a cigányok ellen, azután megelégszik a gyalogsággal, a légierő támogatása mellett. A harckocsik világító rakétákkal jelzik a célpontokat27
A tíz óra harminckét perckor a repülőtérről felszálló MIG-eket vezető két bőrdzsekit viselő, bőrsapkás-szemüveges pilóta – Iván Dezső őrnagy és Vázsonyi Miklós százados – megnyomják a gépágyúkat vezérlő gombot. A feladatra e két rutinos pilóta lett kiválasztva. A lövedékek belefúródnak a néhol náddal fedett nyomorúságos, fehér és sárga falú épületek tetejébe, másutt cserepet törnek, gellert kapnak. Eközben a gyalogság a földön tüzel. Éppen úgy, mintha háborút vívnának.
A jelentések szerint az akciónak nem lett áldozata. A pilóták egybehangzó beszámolója szerint a putrik mellé, bozótos-füves részre lőttek, mivel a célpont a Cigányváros melletti tűzfészek. Ehhez képest az ablakokon, illetve a tetőn át befúródó golyók végeznek Válik Rozáliával és a 74 éves özv. Kilvádi Sándornéval. Lobos József is lőtt sérülés következtében hal meg a kórházban. Két kisgyermek is szörnyethalt.28 Rajtuk kívül további tizenöt ember sérül meg a gépágyútűz miatt. Minden bizonnyal ekkor veszíti életét Kovács József is. Dani Sándor jobb szemét a Trombita utcában lövik meg, ám túléli a sérülést. 29
Szörnyű jelenetek játszódnak le a Cigányváros utcáin. Gereben Gábor százados végignézi, mit művel a hadsereg bűnözőknek tartott a cigányokkal. Emberieit önmérsékletre inti, és ő sem süti el a fegyverét. Jajgató, hajukat tépő emberek sírnak. Ezután a telepen megjelenő katonák kézifegyvereket, főleg géppisztolyokat szednek össze elszórtan, az út mentén és a szemétdombokon. A gyalogos egységeket Lukács András százados irányítja.
A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése szerint „a cigányok és a börtönből kiszabadult fegyencek igen nagy számban voltak ellátva sorozatlövő fegyverekkel és lőszerrel.”30 Ha ez így volt, akkor a hadtest gyalogos egységei a területen miért csupán elszórtan, út mentén, szemétdombokon31 találtak fegyvert? Az akció célja egészen pontosan a „Cigányváros mellett lévő tűzfészek” megsemmisítése. Akkor miért hatolnak be magába a Cigányváros utcáiba és házaiba?
Az embereket kizavarják az utcára, ahol bántalmazzák őket. Csecsemős édesanyáknak el kell hagyniuk szerény, kis házukat, amelyeket rövidesen porig rombolnak. Egyiküknek le kell raknia a babát a földre, ki kell pólyáznia, megmutatnia, hogy nem rejtett fegyvert a gyerekpólyába. Harckocsik tarolják le a putrikat. A nőket, a gyerekeket és az öregeket sorba állítják a fal mentén, majd fölhajtják őket az ún. cigánydombra. A katonák azt mondják az őket kérdezgető cigányoknak, hogy mindez azért történik, mert a kiszabadított elítéltek megtámadták a városparancsnokságot, és ők nagyrészt cigányok voltak.32 Fegyvert fognak rájuk, de előbb az egyik tiszt, majd Gábor rájuk szól, mire a katonák békén hagyják őket. Teherautón elviszik a férfiakat, köztük a fogolyként szállított felkelőt, Fekete Lajost, akit a Trombita utcában lőnek le a Nagytemplom tornyából leadott lövéssel. Ebben az utcában lövik nyakon Karádi Mihályt is, aki életben marad.33
Aznap a katonák közel kilencven embert előállítanak. Másnap, október 28-án, vasárnap folytatják az embervadászatot. Ennek eredményeképpen már kétszáznegyven cigányt hurcolnak be ZISZ teherautókon a homokbányai laktanyába. Ott hatalmas, közös helyiségben helyezik el őket. A jelentés szerint már honvédségi őrizetben tartanak további negyvenöt embert, akik a börtönből szabadultak ki, valamint az előző napon fegyverrel elfogott hatvanhárom személyt.34
A jelentés megemlíti a Cigányváros melletti dombos területen lévő bunkerszerű épületet35, ahová a fegyveresek bevették magukat. Az említett épületről – ha egyáltalán létezett – azonban semmiféle részletes leírást nem közöl, holott repülőről minden további nélkül föl lehetett volna térképezni. „Nehézfegyverekkel a környékbeli lakóházak miatt lőni nem lehetett” – írja a jelentés. Ehhez képest két vadászrepülő gépágyúzta a jelentés által „igen nagy létszámú településként” aposztrofált Cigányvárost. Emellett a jelentés álságosan megírja: „Ez az akció sikerrel járt anélkül, hogy a tűzfészek környékén lévő lakóházakban és az ott lévő emberekben kárt tettek volna.”36 A szemtanúk, a szűk utcák között élő sértettek egészen mást mondtak el a történtekről.
A 3. Hadtest jelentése szerint a tüntetések leverésére kirendelt katonák „a kezdeti bizonytalanság után – amikor átestek a tűzkeresztségen – lendületesen, bátran és derekasan harcoltak, a feladatokat lelkiismeretesen végrehajtották, és az egyes feladatok végrehajtásánál az önként jelentkezőkben soha sem volt hiány. (…) A katonák tudták, hogy miért kell harcolniuk, és Kecskemét polgári lakosságának túlnyomó többsége bizalmát és támogatását élvezték. Határozottan népszerűek voltak a katonák az október 26-a utáni napokban, és többen kérték, hogy tisztítsák meg Kecskemétet a fegyveres ellenforradalmároktól, a rabolni szándékozó cigányoktól.”37
Valóban így reagált volna a Hírös Város többségi magyarsága a perifériára szorult cigánysággal szemben, mint amit a rep15ülősök jelentése leírt? Az emberek tényleg nem tanultak a szörnyűséges 1944-es deportálások tanulságából, hogy mire vezet az egoizmus és a közöny?
Az utókorra hárul a feladat, hogy eldöntse, melyik beszámoló életszerűbb: a Magyar Néphadsereg később elkészült jelentéseiben megfogalmazottak, vagy pedig az események elszenvedőinek állításai, melyeket kórházi kimutatások is megerősítenek.
#
Bács-Kiskun megyében az első tüntetés Mélykúton zajlott le 1956. október 23-án délelőtt a földek igazságtalan tagosítása és csereingatlanok kijelölése miatt (Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 169. o.).
Daczó József 1956. január 28. után lett megyei első titkár (megyei párttitkár). Helyettese, másodtitkára Ördögh László volt. A Városi Pártbizottság titkára Halanda Sándor, a kecskeméti járási pártbizottság titkára Simó Tibor volt (Orgoványi István im. 179. o.).
Az OLLEP Parancsnokság parancs alapján október 26-án pénteken levették a sapkán lévő népköztársasági címert és a szárnyon lévő csillagot A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése 3. o.)
A 3. Hadtest (Kecskemét) jelentése a szóban forgó mozzanatról annyit ír, hogy az Állami Áruháznál egy diák levette az egyik katona sapkájáról a köztársasági címert, mire a Főtéren összegyűlt tömeg föloszlatására negyvenfős karhatalmat kapó Vági alezredes erélyesen lépett fel. A jelentés „erősen ittas csoportként” aposztrofálja a tüntetőket (7. o.).
A mai Tiszti Klub.
E helyütt említjük meg, hogy Gyurkó Lajos tábornok eredetileg tűzoltófecskendőkkel és a kezelőszemélyzetként igénybe vett tűzoltókkal kívánta megfékezni a kecskeméti tömeget. A város tűzoltó parancsnoka azonban megtagadta az együttműködést, és a tűzoltóság a forradalmárok mellé állt, részükre bocsátott rendelkezésre létrát és egyéb eszközöket és tűzoltókat.
A 3. Hadtest jelentése szerint a tábornok úgymond „előzetesen hozott helyzet megítélése alapján olyan elhatározást hozott, hogy a tüntető tömeget, amely már akcióba bocsájtkozott, nem fegyverrel fogja szétoszlatni, hanem erre a célra igénybe veszi a tűzoltókat, és vízi fecskendővel veri széjjel a tüntető tömeget” (9. o.). Ehhez képest Gyurkó a szovjet emlékműnél is kis híján lövetett.
A 3. Hadtest (Kecskemét) jelentése szerint a küldöttségben lévő két férfi ittas volt, és Vági nevét sem tudták pontosan, mivel őt Ványiként nevezték meg. A jelentés ebből azt a következtetést vonja le, miszerint nem voltak kecskemétiek (7. o.).
Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 181. o.
Idézet a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Titkárságától „Feljegyzés az 1956. október hó 23-i után a megye területén lezajlott eseményekről” 1. o. (mnl.gov.hu/mnl/bkml/az-ellenforradalmi-esemenyek-kovetkezteben-a-szamvetes-es-a-megtorlas-idoszaka).
Hivatalos titulusuk szerint a Politikai Osztály tagjai, akik szervezetileg a rendőrségbe tagozódtak be (Dr. Frischmann Edgár szíves közlése alapján).
A megyei párttitkár Gyurkó Lajos felé elöljáróként viselkedett, amely sommásan fogalmazva, a Párt elsőbbségét bizonyítja a hadsereghez képest (Sortüzek-megtorlás-menekülés 1956-1957. II. jelentés 14. o.)
Csorba István (1922-1981) a Katona József Színház színésze volt. A színészek közül Csajányi György is részt vett a forradalomban. Ő aznap a szovjet tiszti klub elleni fellépésben vállalt vezető szerepet.
Mások pedig a Szabad Katona József Rádió működésében vettek részt. A 8,51-es hosszúhullámú adón keresztül sugárzó rádió műszaki vezetője Mádi Jenő főhadnagy volt, mivel a rádió a repülőtér parancsnoksági épületében kezdett működni. A munkában Csajányi György (Csajányi Égia Simon), bemondóként pedig Sárosi Gábor, Temes Gábor és Veszprémi László színészek, a szerkesztőségben Bognár Emilné, Gáti főhadnagy, Jack Tibor tizedes, Mádi Jenő és Rácz Gyula százados, egy újságíró valamint Csizmár Júlia (Csicsmán Júlia) gépíró is részt vettek (Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 229. o.).
És ha már a színészekről szó esett, a Kecskeméti Katona József Színház Forradalmi Tanácsa Sárosi Gábort, Temes Gábort és Veszprémi Lászlót nevezte ki bemondónak az 1956. október 31-én 17-18 órától november 3-án 20 óráig működő rádióba. A rádió délután kezdte működését. Lejátszották a Himnuszt, majd az általa írt megnyitó beszédet Jack tizedes mondta el. Ezután a légierő forradalmi tanácsának kiáltványa hangzott el. Veszprémi László elszavalta a Szózatot. Csajányi Égia Simon elénekelte a Hazám című dalt. Ismét beolvasták Jack tizedes megnyitó beszédét s a légierő forradalmi tanácsának követelését.
Óránként közöltek híreket. Gáti Antal főhadnagy irodalmi műsort állított össze (Tiborc monológ, Bieliczky Sándor egyik verse, valamint Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című verse) Kecskeméten és környékén riportokat és tudósításokat készített. Üzeneteket is közöltek, lemezekről zenéket játszottak le. Más rádióktól, a sajtóból, a Magyar Távirati Iroda kecskeméti kirendeltségétől, lemezekről vettek át híreket, és adtak le műsorokat. Kapcsolatban álltak a győri rádióval és egyéb adókkal (Orgoványi István: Kecskemét 1956, 177. o., Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 229. o.).
Néhai Hohn Jenő Kecskemét több pontján a forradalom vezéralakja volt. A megtorlás során tízhónapos vizsgálati fogságba vetették, amely során úgy megverték, hogy maradandó idegrendszeri károsodást szenvedett el (im. 52. o.).
A 19. Híradószászlóaljat küldték ki (Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 182. o.).
Egy fiatalember délután három óra körül kalapáccsal verte le a csillagot a kőről (Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 182. o.). Az emlékművet rövidesen helyreállították.
„Feljegyzés az 1956. október hó 23-i után a megye területén lezajlott eseményekről” 1. o. – Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Titkársága.
A fegyveres fellépésekben a kiskőrösi és a kecskeméti gépesített ezred városban maradt része vett részt. A műveletekbe becsatlakozott a 24. Harckocsizó Ezred Kalocsáról. A főtéri katonai fellépésbe a 12. Gépesített Ezred, a 19. Híradó Zászlóalj, majd a 19. Kiskőrösi Gépesített Ezred (Orgoványi István im. 188-189. o.). Az említett katonai egységeken túl Kecskemét megtisztítására Gyurkó bevetette a 16. Közepes Harckocsiezredet Szabadszállásról (Sortüzek-megtorlás-menekülés 1956-1957. II. jelentés 16. o.).
A hadtestjelentés 16. oldalán szerepel, hogy a tömegben meghúzódó fegyveresek száma 50 fő volt, negyedrészük rendőrségi, háromnegyed részük a börtönben szerzett fegyvert viselt. Elgondolkodtató a hadsereg pontos értesülése. Ha valóban úgy volt, ahogyan leírják, akkor minden valószínűség szerint a Bátki Ferenc által említett, a felkelők közé beszivárgó besúgók és provokatőrök informálták Gyurkóékat.
Sortüzek-megtorlás-menekülés 1956-1957. II. jelentés 16. o.
Az alezredes parancsára Barát Béla százados ült be a hangszórós kocsiba, és hajtotta végre a parancsot (Orgoványi István im. 189. o., a 3. Hadtest jelentése 16. o.).
Arra térségre, ahol ma az Aranyhomok Szálloda áll.
A 3. Hadtest jelentése érdekes módon nem tesz említést halottakról, sebesültekről. Pusztán általánosságban említi meg, hogy október 26-án és 27-én a fegyveres harcok következtében 20 katona sebesült meg, míg 50-60 fő sebesült meg polgári részről.
Faragó Etel, Józsa Pál, özv. Tóth Mátyásné és Tóth Béla a főtéri sortűz kapcsán veszítették életüket. Az október 26-ai erőszakos események során életét vesztette még Giliczó Mihály, Kovács József, Rigó István, valamint Márk Dániel honvéd. A belvárosi lövöldözések során megsebesült Adorján István, Bagi Sándor, Beregszászi László, Bólyai József, Dombai Magda, Fekete István, Gyulai Sándor, Kakas Lajos, Kaszás György, Kovács István, Németh Péter, Pető Mária, Sebestyén Ferenc, Szabados József, Takács Etelka, Tellér Benő, Vasadi Ferenc, Vasadi József, Zombor György, (Orgoványi István im. 190. o.). A Széchenyi téri sortűz eldördülése után 3 civil halott maradt (Sortüzek-megtorlás-menekülés 1956-1957. II. jelentés 14. o.).
A Magyar Néphadsereg 1956-ban országosan 451 db szovjet gyártmányú T34-es közepes harckocsival és 68 db ISZ-2 nehéz harckocsival rendelkezett (tudasbazis1956.hu/harcaszati-segedanyagok/134-szarazfoldi-csapatok-fegyverzete).
Az új honvédelmi miniszter, Janza Károly altábornagy 1. számú parancsa is a fegyveres csoportok megsemmisítését tűzte ki célul (Sortüzek-megtorlás-menekülés 1956-1957. II. jelentés 12. o.).
A megyei börtönben ekkor 56 köztörvényes cigány származású bűnelkövető tartózkodott (A 3. Hadtest (Kecskemét) jelentése 11. o.) A kecskeméti forradalmárok között többen is büntetett előéletűek voltak, azonban ez idáig nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a börtönből október 26-án szabadulók között cigány bűnöző is lettek volna (Balai F. István – Lovas Dániel im. 89-90. o.).
Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története 192-193. o.
Tóth Pál visszaemlékezése (Haszán im).
Orgoványi István im. 193. o.
A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése 4. o. (Hadtörténelmi Levéltár 1956-os gyűjtemény 4. őrzési egység, 483-500. fólió).
A 3. Hadtest jelentése 20. o.
Téglási Sándorné visszaemlékezése. Elmondása szerint az öccsét és a sógorát is elvitték a férfiakkal együtt, akiket ismeretlenek a régi mentőállomás utcájában lőttek le (Haszán im.).
A két visszaemlékezés megjelent a Kecskeméti Lapok 1989. október 13-ai számában.
Orgoványi István: 1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára 196. o.
A 3. Hadtest jelentése 23. o.
A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése 4. o.
A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése 4. o.
Összefoglaló a 3. Lövészhadtest forradalom alatti szervezetéről és tevékenységéről 54 o.
Haszán: Repülőről gépágyúzták a kecskeméti Cigányvárost. (index.hu/tudomany/tortenelem/2012/10/27/repulorol_gepagyuztak_a_kecskemeti_ciganyvarost/)