2019. 2. szám » Hargittai István: Avram Hershko

Hargittai István: Avram Hershko

Avram Hershko (1937- ) 2004-ben kapott kémiai Nobel-díjat a szervezetben szinte minenütt jelen levő ubikvitin nevű fehérje által közvetített fehérjelebontási folyamat felfedezéséért. Az életfolyamatokban nemcsak a fehérjék kialakulása, hanem a lebontásuk is létfontosságú.

Hershko munkájáról már korábban tudtam; 2004 augusztus 8-án meglátogattuk Magdival az amerikai Woods Hole nevű városkában. Woods Hole nemcsak híres üdülőhely, hanem ott működik a nevezetes Tenger-biológiai Kutatólaboratórium is. Szent-Györgyi Albert is Woods Hole-ban élt és dolgozott. Hershko már évek óta itt bérelt nyaranként kutatóhelyet; itt töltötte családjával és egy-két munkatársával a nyári szabadságát. Látogatásunk időpontja azért lényeges, mert néhány hónappal megelőzte Hershko Nobel-díját.

Hershko Ferencként született Karcagon, otthon Ferinek hívták. Apja tanító volt, a zsidó elemi iskolában tanított. Az apa később, Izraelben, országos hírű pedagógus lett. A huszonötezer lakost számláló Karcag mintegy ezerfős zsidó közösségében mindenki ismerte. A karcagi zsidók kétharmada elpusztult a holokausztban – de a vidéki zsidóság szinte teljes megsemmisítéséhez képest ez a szerencsésebb esetek közé tartozik.

Először Karcagon voltak gettóban. Hershko emlékezett, hogy a csendőrök milyen brutálisan parancsolták ki a családot az otthonából. A karcagi gettóból a szolnokiba kerültek, ahol rengeteg embert gyűjtöttek össze. A szabad ég alatt voltak, akár esett, akár fújt és aki megpróbált megszökni, azt a csendőrök rettenetesen megverték a gyerekek szeme láttára. Hershko hatéves volt, a bátyja nyolc.

Ezután ugyan az történt Hershkóékkal, mint velünk. Marhavagonokba parancsolták őket, a vonat elindult Auschwitz felé, de útközben változott a menetirány, és Ausztriában kötöttek ki, Strasshofban, egy elosztótáborban. A Fejes Tóth László-fejezetben már említettem ezt a vonattörténetet. Csak egyetlen olyan vonatról tudunk, amely egy tévedésből Auschwitzba küldött vonatot helyettesített. Lehet, hogy Strasshofban találkoztunk is.

A következő hónapokat Hershkóék egy Bécs melletti faluban töltötték, ahol a felnőttek dolgoztak (a tízéves gyerekek már felnőttnek számítottak). Istállóban laktak, ami jobb volt, mint a szolnoki gettó, mert volt fedele, a földre pedig szalmát szórtak, azon aludtak. A szovjetek megérkezése után gyalog indultak haza. Karcagon a házukat üresen találták, a karcagiak önként semmit nem adtak vissza. Hershko anyja körbejárt néhány házat, így visszakaptak néhány bútort.

Hershko apjának külön története volt, mert a gettósítás után munkaszolgálatra vitték. A keleti frontra került, ahol akadtak rendes keretlegények is, de volt egy szadista honvéd őrnagy, aki meztelenül kihajtotta a munkaszolgálatosokat és megfuttatta őket a hóban. Hershko apja szerencsés volt, mert már korán szovjet fogságba került, ahol a többi hadifogollyal együtt dolgoztatták. Csak 1947-ben jutott haza, utána könyvben írta le a történteket. Hershko keserűen idézte apját, aki szerint a Karcag környéki hatalmas tanyavilágban egyetlen tanya sem akadt, ahol akár csak egyetlen zsidó családot elbújtattak volna. Hershko anyai nagyszüleit Békéscsabáról Auschwitzba vitték, ahol megölték őket. Ugyancsak megölték négyéves unokatestvérét. Az unokatestvér anyja, Hershko nagynénje túlélte. Háború előtti gyönyörű fekete haja teljesen megőszült, mire viszontlátták.

A háború után Hershko apjának nem volt kit tanítania Karcagon. Budapestre költöztek, ahol az Abonyi utcai zsidó iskolában kapott állást; 1950-ben kivándoroltak Izraelbe. Hershko apja hamarosan menekült gyerekeket kezdett tanítani. Felfedezték, milyen nagyszerű pedagógus, és egy jeruzsálemi tanítóképzőbe került. Tankönyveket írt, elismert lett a szakmájában. Kilencvenhárom éves korában halt meg. Hershko anyja kilencvenegy évet élt. Hershko bátyja híres orvosprofesszor Izraelben.

Hershko Izraelben járt orvosegyetemre, aztán biokémiából szerzett PhD fokozatot, és elkötelezte magát a tudományos kutatás mellett. Posztdoktorként Amerikában kezdte tanulmányozni a fehérjék lebomlását. Akkoriban a kutatók többségét a fehérjék felépítése érdekelte, az volt a divatos téma, de Hershko valami mást akart csinálni, amivel kevesebben foglalkoztak. Két kiváló tanítómestere volt, akiktől sok hasznosat tanult, de olyasmit is látott tőlük, amit aztán igyekezett elkerülni. Az egyik túl sok témán dolgozott egyszerre, ami szétforgácsolta az erejét. A másik, orvos létére, elhanyagolta saját betegségét. Harmadik mentora, Irwin Rose már vele egyenrangú kutató volt Philadelphiában. Hershko egyik tanítványa, Aaron Ciechanover is részt vett a legfontosabb felfedezésekben, amelyekben Hershko játszott vezető szerepet. Hárman együtt kapták a Nobel-díjat. Amikor a fehérjék lebontásáról esik szó, felmerül a rákos sejtek fehérjéinek lebontása: ez a vonal jelzi Hershko és társai kutatásainak legígéretesebb irányát.

Hershkóhoz hasonlóan Aaron Ciechanoverrel (1947 – ) is a Nobel-díja előtti időből származik a kapcsolatom. Vele 2003 nyarán Svédországban találkoztam először. A Karolinska Intézet doktoránsainak táborozásán hívtak meg egy előadásra, amely arról szólt, hogy mi a siker a tudományban. Ciechanover közvetlenebb, mint Hershko. A Nobel-díj örökre összekapcsolta őket, de Hershko szereti hangsúlyozni, hogy Ciechanoveren kívül voltak más, ugyancsak tehetséges és eredményes tanítványai. Ciechanover azok közé a Nobel-díjasok közé tartozik, akik nem bánják, hogy a Nobel-díj nyomán celebek lettek. Hershko ennek az ellenkezője. Amikor mindkettőjüket meglátogattuk Izraelben, Ciechanover megmutatta házukban azt a szobát, amelyben összes díját és elismerését tartja. Hershko baráti társaságával ismertetett meg bennünket, ahol ő és a felesége szinte hangsúlyozottan ugyanolyan tagjai a társaságnak, mint mindenki más. Ciechanovert nagyon érdekli a magyarországi zsidóság sorsa, a hagyományok ápolása, és örömmel jött Budapestre 2005 májusában. A hagyományőrzésről és a belváros zsidó emlékeinek megmentéséről beszélgetett Konrád Györggyel (1933 – ) és barátaival. Ezért látogatta meg Ciechanover Mezei András (1930-2008) költőt és a Scheiber Sándor Gimnáziumot és Általános Iskolát is.

#