2019. 2. szám » Kácsor Zsolt: A cigány Mózes

Kácsor Zsolt: A cigány Mózes

(Anarchista Tóra)

(Részlet a készülő regényből)

és megáldotta a Megbocsátó Szépasszony Noét és fiait, és ezt mondta nekik: 


szaporodjatok, sokasodjatok, és


töltsétek be a földet, kedves cigányaim, és féljen és rettegjen tőletek mindenki, és tudják meg a népek, hogy a széles nagyvilág minden teremtményét  a ti kezetekbe adtam ingyen, és minden, ami él és mozog, fizetség nélkül a tiétek legyen, hogy szabadon elvegyétek és jóízűen megegyétek, vegyétek el bátran, amire csak vágytok, de a másik embertől az életét el ne vegyétek, hiszen aki ember vérét ontja, annak vérét én is kiontom, mert ti az én barna arcomat hordozzátok, hát meg ne szégyenítsetek engem, így szólt a Megbocsátó Szépasszony, majd azt mondta Noénak és fiainak, hogy ezennel szövetségre lépek veled és ivadékaiddal, és nektek adok mindent ezen a földön, kivéve a másik embert, és meglássátok, hogy ti lesztek 


a világ egyetlen anarchista népe, 


amely sem szolgát, sem királyt nem tart, megparancsolom hát nektek, hogy ne dolgoztassatok sátratoknál sem cselédet, sem rabszolgát, sem inast, tehát ne legyen nálatok senki, aki nektek szolgál, de ne válasszatok magatok közül királyt sem, mert  királyok vagytok ti magatok is mindannyian, hiszen ti vagytok az én kedves szolgáim, akiknek a föld minden kincsét fölkínáltam, ti vagytok ennek a Földnek a királyai, ti uralkodtok a világ élő és élettelen dolgain, kivéve a másik embert, fogjátok és vigyétek hát a föld javait ingyen, mert a tiétek a világ minden kincse, de bizony mondom nektek, hogy a másik ember soha nem lehet a tiétek, nem adhatjátok magatokat szolgának, és nem születhet véretekből király, hiszen ti vagytok az én anarchista népem,  a legszabadabb nemzet a világ minden népe közül, ti vagytok az én leányaim és fiaim, s ha megtartjátok szövetségemet, egy élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, sem ember, sem állat, mert nem lesz többé özönvíz, majd azt mondta a Megbocsátó Szépasszony, hogy a szivárvány legyen a jele a mi szövetségünknek, és amikor az feltűnik az égen, mindig emlékezzetek reám, mert én is emlékezem olyankor tireátok, és hallotta az égi szózatot mindenki, 


csak Noé nem, 


mert ő süketnéma volt, és mindenki sírt örömében, csak Noé nem, mert ő nem tudta, hogy mi történik körülötte, pedig ez a Noé volt az első ember, aki a vízözön után a kutyahegyi dűlőben csókaszőlőt ültetett, de bizony nem buzgólkodtak vele az ő fiai, név szerint Dom, Rom és Gitano, hanem ők majd csak inni akartak annak a csókaszőlőnek a levéből, és lerészegedni a vörös bortól, és az apjuk hiába adott kezükbe kapát, Dom, Rom és Gitano kinevették őt, és beintettek neki mondván mondva, hogy a Megbocsátó Szépasszony törvénye szerint ők senkinek a szolgái nem lesznek, még az apjuknak sem, mire az öreg Noé


a vállára vette a 


kapát, és elballagott a kutyahegyi dűlőbe dolgozni egyedül, s arra gondolt, hogy talán nem tisztelik őt kellőképpen a fiai, és amikor eljött a szüretnek az ideje, az öreg Noé cibálta volna magával fiait, név szerint Domot, Romot és Gitanót, hogy a segítségére legyenek, de azok megátalkodott munkakerülők voltak, és magyarázták kézzel-lábbal az apjuknak, hogy nem a tiéd a másik ember, akárha a fiad is, hogy dolgoztassad őt erővel, mire nekibúsult az öreg Noé, és arra gondolt, hogy 


bizony semmirekellő, szarházi gyermekekkel 


verte meg őt az ég, hát mit tehetett volna szegény feje, leszüretelte és kipréselte a fekete csókaszőlőt egyedül, a levét meg tölgyfahordóba eresztette, aztán melléje ült erjedésre várván, s kívánta, hogy bánatában végre ihassék a vörös borból, de olyan fáradt volt a sok munkától, a világ megmentésétől, a szőlőültetéstől ésatöbbi, hogy ültőhelyében elaludt, és nem vette észre, hogy kiforrt a bor, két hétig aludt ez a Noé, és amikor fölkelt, látta ám, hogy üres a tölgyfahordó, s mellette hevernek az ő fiai, Dom, Rom, Gitano, s részegen hortyog mind a három, s megfogalmazta magában Noé azokat a szavakat, hogy ezek a disznók mind megitták az én boromat, pedig ezt a szőlőt én ültettem, én metszettem, én kapáltam, én préseltem, de bizony előtte még azt az óriási teknőt is kivájtam nekik, hogy mentsem a bőrüket, és soha senki sem köszönte meg, és akkor leszállott az égből a Megbocsátó Szépasszony, s mondta Noénak, hogy meglesz a jutalmad, öreg, mert amíg világ a világ, emlékezni fognak a te nevedre és művedre szerte ezen a Földön, de persze ezt sem hallotta meg ez a szerencsétlen Noé, hiszen süketnéma volt, és keserűségében meg is halt