2006. 2. szám » Szigeti Róbert: Új Zsidónegyed

Szigeti Róbert: Új Zsidónegyed

Szigeti Róbert

Új Zsidónegyed

Gondolatok a nemrég védettség alá került Zsidónegyed jövőjéről

A Budapesti Zsidónegyed nem régi keletű elnevezés. Néhány éve a budapesti Andrássy út egy része, majd teljes egésze, műemléki védettség alá került. Később ezt a védettséget kiterjesztették az Andrássy út környékére, majd védettség alá került a VI. kerületi Terézváros teljes területe. Később ezt kiterjesztették az Erzsébetváros (VII. ker.) azon részére is, amely az 1910-es új városrendezési törvény előtt a Terézváros része volt. Ez a terület ma „a” Zsidónegyed. Nagyjából a három zsinagóga (Dohány, Rombach, Kazinczy) által bezárt terület. Ez az elnevezés, akár a „Zsidónegyed”, akár a „Pesti Zsidó Háromszög” szinte kellemetlenül hangzik, de minimum szokatlan az ember fülének. Sokan ki sem ejtik, vagy ha igen, akkor félszegen és bizonytalanul teszik ezt. Pedig ennek a területnek, bármily furcsa is, ez a neve!

Azt javaslom, használjuk minél többet, szokjuk meg, váljon természetessé! Javasolnám még azt is a kerület vezetésének, hogy az utcatáblákon is tüntessék fel az elnevezést, ahogy Párizsban vagy Prágában, vagy ahogyan más budapesti terület neveket is feltüntetnek. A II. kerületen belül az emberek szemében, természetes a Rózsadomb, és Hűvösvölgy név. Valójában a Rózsadomb csak kicsiny terület. De ott van Vérhalom, Törökvész , Zöldmál, Nyék és, ha kijjebb megyünk ott van Hűvösvölgy, Remetekertváros, Máriaremete, Adyliget, Budaliget, és a másik oldalon Hidegkút; vagyis miért ne írhatnánk az erzsébetvárosi táblákra a Zsidónegyedben : „Zsidónegyed”, vagy „Pesti Zsidó Háromszög”? Ezek az utcatáblák fontos várostörténeti és idegenforgalmi jelentőséggel bírhatnának. Ajánlom figyelmébe mindenkinek, beleértve a városvédőket is.

Nem kívánok leragadni az elnevezéseknél és az utcatábláknál, de ez a kerületrész nem véletlenül esett Műemléki Védettség alá. Csodálatos és igen jelentőségteljes kultúrtörténeti és városépítészeti alkotások találhatók itt. Az e helyütt kialakult és évszázadok óta működő kultúrkörök, egyletek és egyesületek szelleme ma is megtermékenyítő módon hat az oktatásra, a művészetekre, a társadalmi életre. Tudnunk kell, hogy az 1700-as évek vége óta ezen a területen már zsidók laktak! Vagyis több mint kétszáz éven át éltek itt és alkottak, és teljesítményük híre az ország határain is túlnőtt, öregbítve a magyar építészet, és az egyetemes emberi kultúrát. Miért ne érdemelne hát elismerést e kerület, miért ne hordozhatná egy-egy utcatábla büszkén a „Zsidónegyed” dicsérő megnevezést?! Nem tudom, hányan osztják véleményem, de remélem, igen sokan! Tegyünk hát érte valamit!

Nos, ha ilyenformán eljutottunk a Zsidónegyedbe, most szóljunk néhány szót a jelenről és kicsit bővebben a jövőről.

Ami a mát illeti, mondjuk róla azt: átmeneti. Eldöntetlen koncepciókat látunk és éles vitákat hallunk. Még az sem tisztázódott, hogyan őrizzék meg az érdekeltek a Zsidónegyed értékeit. Szellemiségét inkább csak rombolták ezidáig. Sajnos, maguk az itt élő zsidók sem tettek meg mindent e területrész állagának védelméért. Sorsára hagyták. Pusztulni hagyták a Rombach zsinagógát, Nem siettek a Kazinczy utcai ingatlanok felújításával. A Rombach sorsa most talán jobbra fordulhat, miután visszakerült a MAZSIHISZ tulajdonába, s alighanem mindent megtesznek restaurálása és újra hasznosítása érdekében. Ha nem is válik újra kizárólagos vallási intézménnyé, de multifunkcionális intézményként újra éledhet. Sajnos a Rumbach u. 8. már pótolhatatlanul elpusztult! Ebben a házban még a 60-as évek elején is ortodox zsidók laktak, és sátoros ünnepekkor az udvaron állították fel hagyományos sátraikat! Csakhogy ha nem állítjuk meg a tervszerűtlen átalakulást, a zsidó múlt, közös értékeink, emlékeink teljesen eltűnnek, s a későbbi korok nemzedékei ebből már mit sem érzékelhetnek. A fejlődésnek nem lehet és nem is szabad gátat vetni, de a legegyszerűbb értékeinkből is meg kell őriznünk a lehető legtöbbet! Ha az egészet nem is tudjuk megmenteni, legalább annak kis darabját őrizzük meg; a múltat építsük be a jövőbe! A város irányítói, a kerület vezetői, a zsidóság, mindenkori képviselői és persze, a lakók érezzenek ezért közös felelősséget!

Ami a jövőt illeti, azt nem könnyű megítélni. A vágyakat, az álmokat mindenkor a pénz határozza meg, de nem mindegy, hogy miként és hogyan jelöljük ki a sorrendet, az arányokat.

A Zsidónegyedet 5-15 éves programmal illene felvázolni. Ha valaki azt hiszi, hogy a Zsidónegyed klasszikus képe visszaállítható, az nagyot téved. Sem az a „zsidó élet” nem hozható vissza, ami eltűnt, s az a vallási szellem és világ sem állítható vissza, amiről az idősebbek még tudnak, arra még emlékeznek. Ez nem is lehet cél. Az idő kereke elfordult, az események változásokat hoztak. Tehát, nem az foglalkoztat, hogy pontosan eltaláljam: mi lesz 5-15 év múlva. Inkább az a fontos, mit nem szabad erőltetni. A cél világos: legyen a Zsidónegyed méltó utódja elődjének. A közeg, a házak, az utcák kínáljanak élhető, szórakoztató, kellemes környezetet. Legyen helye a kultúrának, a közösségi életnek, a tanulásnak, a pihenésnek. Az embernek! Ne a régi folytatódjék, az új idézze hangulatában, értékében – teremtő igyekezettel – a régit.

Jelenleg a lakosság összetétele – társadalmi, vagy szociológiai szempontból – igen szélsőségesen alakul. Ugyanígy, az épületek állapota, megjelenése, homlokzata, belső tartalma, funkcionalitása is igen eltérő. Vannak értéktelen, elhanyagolt, pusztulásra ítélt épületek, és vannak jó állapotú, értékes, építészeti stílusukat csodásan reprezentáló, gyönyörű házak, melyeknek homlokzati képe persze, sokszor mutat hiányosságokat. Az új építésű objektumok sem mindig illenek a mai és vélhetően holnapi környezetünkhöz. Viszont itt kell a legjobban vigyázni, hiszen ezek a házak, tömbök 50-100 évig állnak, és jó volna bennük sokáig gyönyörködni. Jó lenne ide sokáig jó érzéssel „haza menni” és ott élni!

Hallottam olyan törekvéseket, mely szerint bizonyos utcák egységes képét meg kell őrizni, megtartva a 19. századi zártsorú beépítés jellegét. Vagyis az épületek homlokzatát úgy megőrizni, hogy azok azt beépüljenek az új épületbe. Ezek nemes célok, nagyszerű törekvések. A világban sok helyen élnek is vele. Ám a befektetők érdekeit is figyelembe kell venni. Ami nem nyereséges, azt ne követeljük! Legfeljebb, ha külső pénz segít ebben. Van fizetőképes kereslet a Zsidónegyed vonatkozásában is, méghozzá ilyen modern és vegyes stílusú épületek megvalósításához. A Holló utca új házai, a „Hólló Ház” és az épülő „Eszter Ház” még furcsán és meglepő stíluszavarral állnak a múlt és a jelen határán, de még nem látható az a végső térbeni megjelenés, amely csak a terület rehabilitáció befejeztével lesz egységes egész.

Izgalmas jövőkép alakulhat ki a Dob utcában, a Síp utcában, a Holló utcában, a Kazinczy utcában, a Király utcában, a Gozsdu udvarban stb. Természetesen követelhetjük: tudjunk folyamatosan a tervekről, a vitákról, a megoldási lehetőségekről.

A „lakhatás” és a „képi megjelenés” mellet igen fontos egy városrész értéke szempontjából: mennyire kielégítő a gazdasági, az infrastrukturális, a közellátási komplexitás. Hogyan élhetnek az ott lakók, és milyen a „vonzás. Az Erzsébetváros, szűkebben a Zsidónegyed ellátottsága kitűnő, magas szintű. Jószerével minden van: sok nívós élelmiszerüzlet, posta, orvosi rendelő, bank, iskola s olyasmi, ami a jó városi élethez kell. A közlekedés is jó. A vallási élet példás. Vannak színházak, kávéházak, bemutató termek. Tehát színes élet, szórakozás és a szórakoztatás. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a Zsidónegyed maga is egy egész város!

Méltó arra, hogy méltóságát megőrizzük!

1

1