A felgyújtott budai várból kimentette a Tórát, a Corvinákat – csatornát akart építeni a Duna és Tisza között
Luigi Fernando Marsigli – miután a családi vagyont, az akkori törvények szerint, idősebb testvére örökölte – kénytelen volt az átlagosnál vállalkozóbb szelleművé lenni. Tizenöt évesen elkezdte bejárni Itáliát – Páduában például boncoló orvosok asszisztensének szegődik, sőt megismerkedik a csillagászat alapjaival -, s mert Velence éppen új követet küld Konstantinápolyba, azonnal beáll diplomatának.
1679 nyarán ékezik IV. Mohamed udvarába. Már korábban is mérnöki könyveket olvasott, és mert megtanult törökül, elszegődik Kara Musztafa nagyvezír csapatába: tanulmányozza a Boszporuszt. Megszerzett ismereteiről tanulmányt – akkor így mondták: traktátust – írt.
Visszatérte után érkezett Rómába Krisztina, svéd exkirálynő, aki pápai segítséggel katolizált. Marsigli ügyes: a lemondott királynőt, aki igen művelt, de naiv hölgy volt, kéri fel bizonyos széljegyzetek elkészítésére. Művét, a Márványtengert és környékét e megjegyzésekkel viszi el I. Lipót osztrák császárhoz és magyar királyhoz, kvázi ajándékba.
Erre azt az időpontot találja alkalmasnak, amikor önkéntesnek jelentkezik a török ellen indítandó keresztény háborúba. Ekkor éppen 27 éves.
Batthyány Kristóf csapatában gyalogsági századosi rangot kap, de török nyelvtudása miatt beosztása jóval fontosabb.
A háború nehéznek ígérkezik. A dunántúli megyék a török szövetséges Thökölyhez pártolnak. A Győrbe vezényelt Marsigli, a 30 ezer főnyi krími tatár sereg elől Kapuvárra menekül. Csakhogy Kapuvár is Thökölyhez csatlakozik, miközben az olaszt két martalóc elfogja.
A tatár katonák rögtön el is adják foglyunkat egy töröknek. Ez Ahmed pasa, aki Marsiglit hat aranyért újra áruba bocsátja. A vevő egy kafadzsi – kávéfőző – bej, aki viszont a teljes készletét értékesíti egy lengyelnek.
Miután Marsigli rengeteg ismeretet gyűjtött a kávéról, azonnal tanulmányt ír a fekete italról. Ez lesz a legelső európai tudósítás a „kafanáról”. (Később kiderül, hogy a lengyel a kávét eladta egy helyi zsidó kereskedőnek, aki Bécsben kezdte árulni italát.)
Marsigli menekülne a harcok elől, de újra elfogják. Most két bosnyák testvér rabszíjára kerül. Az olaszt – bal kezén megkötözve – lovakkal vonszolják.
Marsigli nagy pénzt ígér a testvéreknek. Szarajevóban azonban vérhasjárvány tombol, így sokáig várnak a családi kiváltó segélyre.
A pénz azonban mégis megérkezik. Marsigli újabb kalandok után Velencébe, majd onnan Bécsbe szökik, ahonnan a császár azonnal Budára, a Budai vár ostromához vezényli.
Az egyesített keresztény seregek főparancsnoka, Lotharingia hercege, az alsóvárosi főparancsnokságon fogadja. Az első ostrom azonban nem sikerül. Marsiglit bosszantja a fővezérek civakodása.
A második, a végső ostromban az olasz a tüzérség parancsnoka. A citadelláról löveti a várat; van némi gyakorlati ismerete. Amikor Marsigli behatol a falak mögé, az idős Abrurrahmam pasa – karddal a kezében – már halott. Az utakon, a tereken tetemek; a házak, az épületek romokban. Marsigli kis csapatának élén könyveket, félig elégett kéziratokat ment a palotából, a mecsetekből, a templomokból, a zsidó imaházakból. Tíz jókora ládát állít össze, ezeket a lángok (és a tolvajok) ellen cserzetlen borjúbőrrel fedi, s kötözi le; öt fantasztikus Corvinát és néhány Tórát, zsidó iratot is rejt a csomag! Ezeket Bécsbe és Bolognába küldeti.
A győzelem után a gróf Siklósra megy. Itt hidat épít a Dráván, majd Egerbe utazik, ahol a megadásról tárgyal a török basával: az elvonulásért cserébe a védők szabadságot kapnak. 1688-ban már egyenesen XI. Ince pápa küldi diplomataként Nándorfehérvár alá. Itt Lotharingia hercege súlyos beteg lesz, és helyét éppen Caraffa tölti be. Ekkor a keresztény seregek főparancsnoki pozíciójába néhány hétig Marsigli kerül.
Aztán újabb vándorlások következnek a térségben. A Dunán – maradékaiban – megtalálja Traianus fantasztikus római hídját, máshol Constantin császár kőépítményét. Egy majdani múzeum részére római régiségeket, sírköveket, kőfeliratokat gyűjt. Rátalál egy Székelyföldről származó, ünnepeket mutató rovásírásos naptárra.
Idejébe még belefér, hogy elkísérje Lord Huxley Vilmos, követet Konstantinápolyba, ahol megbízójával tiszteleg Köprülü Musztafa előtt.
Elképesztő: mit tett még Marsigli?!
Ő írta le először a Csörszárkot. Ércekben gazdag bányákat talált Észak – Magyarország hegyeiben. Diplomáciai tehetsége és nyelvtudása miatt számos béketárgyalás főszereplője – többek között ő lett a karlócai béke főalkusza, aki az általa vezetett értekezleten bevezette a „kerekasztalos egyenlőség” fogalmát. Ezt a tárgyalásos formát azóta is így nevezik.
A békemegbeszélés egyik szünetében meglátogatta régi elrablóit, a bosnyák fivéreket, és annyi pénzt adott át nekik, amelyből ők ezer juhot vásároltak.
És ennél a pontnál visszaérkeztünk témánk startvonalához.
Marsigli 1726-ban Amsterdamban kiadta Danubius című, halhatatlan művét. Hat folio kötetben jelentette meg mindazt, amit tudott a folyóról és vonatkozásairól.
Pontosan ő kereste meg a folyó eredetének helyét a Fekete erdőben, hiszen e vonatkozásban, korábban, korábban más pontokat jelöltek meg. Leírta a vízgyűjtő medence jellemzőit, a mellékvizek legfőbb tudnivalóit. Végigment a folyam pontjain, s összegyűjtötte az ott található köveket, ásványokat, leírta a folyam élővilágát, megnevezett minden kis és nagy növényt, leírta a vízivilág szereplőit.
Rendkívül fontos és jelentős a Duna pontjainál élő emberek antropológiája, életformája, táplálkozása, sőt nyelve! Kitér a lakosság kommunikációjára, sőt külön szótárt jelentet meg latinul és a folyó közelében használatos nyelvek – német, török, magyar, szerb – mindegyikén.
Időjárási útmutatót ír, és beszámol a települési szokásokról, sőt leírja, lerajzolja az emberek ruházatát.
Nem feledkezik meg a madarakról sem, olyannyira, hogy bonctani ismereteket is közöl. A rovarokról szóló megfigyelései páratlanok; például hosszan ír a tiszavirágzásról.
A tudományok mindegyike merített Marsigli gazdag ismereteiből. Műveltsége a kor átlagos színvonalát messze meghaladta és ösztönzést adott további kutatásokhoz.
Jártában, keltében millió érdekes dolgot látott, hallott, s ezeket rendre leírta. Különösen vonzódott az antikvitáshoz, például igen tárgyszerűek az építmények, a fürdők leírásai.
Miután képzett térképész, rajzoló volt, műve 200-nál több rézmetszetet tartalmaz.
Az ég titkai is érdekelték: ő alapította az egri csillagvizsgálót, a folyóról szóló művébe a Duna fölötti eget is bevonta.
Magyarországnak rengeteget adott e művével. Nemzedékek nőttek föl általa, s lettek tudósokká, képzett, tanult emberekké. Ha csak a Duna-Tisza-csatornát nézzük, ő vetette fel az összekötés fontosságát, s bár nem tért ki a megépítés terveire, üzenetét a későbbi idők szakemberei pontosan megértették.
Sajnálatos, hogy a zseniális szerzőről, Luigi Fernando Marsigliről a mai kor teljesen megfeledkezett. Utca, középület sehol nem őrzi a nevét. A közvélekedés pedig – sajnos – a szellemét sem. Életét könyv, regény, tudományos tanulmány, elemzés nem rögzíti.
A megépült csatorna a két folyó között talán alkalom lesz arra is, hogy felidézzük az olasz tudós vándor alakját, páratlanul izgalmas életét, kalandjait, s mindazt, amit Magyarországért tett.