2012. 3. szám » Fazekas Piroska: Drága Barátném, Cipi!

Fazekas Piroska: Drága Barátném, Cipi!

 

 

Dühöng a nyár, és ebben a perzselő forróságban bizony eszembe jutnak húsz évvel ezelőtti közös nyaralásaink szüleiddel, szüleimmel Görögországban, az Adrián és Rómában.

Emlékszel mennyi gyönyörű helyen jártunk, (pont ilyentájt); valahogy mindig augusztus a nyaralás ideje; talán ezért tolult föl pont most az a rengeteg szép emlék.

A SZABADSÁG és az IFJÚSÁG így, csupa nagy betűkkel, amikor még kislányok (és persze később nagyobbacskák) voltunk, nem ilyen komoly és felelősségteljes anyukák…!

De most nem az emlékek miatt írok Neked, hanem, hogy elmeséljem: a legeslegjobb idei nyaralásunkat. Talán azért is, mert a gyerekek öröme által az ember újra élheti a régi izgalmakat. Nem volt ugyan tengerparti sétány pálmafákkal, nem volt sivatag sem. Mégis voltak struccok, tigrisek, cápák és óriásteknősök! Simogató víz, és beléjük csobbanó különféle méretű csúszdák, gyermekparadicsom…és ha hiszed, ha nem, még sós víz is volt. A Sóstó! És dal, móka és kacagás.

Kitalálod, hogy hol?

Szerintem nem. Hát NYÍREGYHÁZÁN…!

Úgy csöppentünk ide, hogy Gajdos Laci (bácsi), Édesapám jó barátja, a Nyíregyházi Zoo igazgatója, meghívott bennünket egy hétre ebbe a csodálatos világba.

Az állatkert egyébként is bámulatos, mindjárt írok is róla, de előbb egy másik fantasztikus dologról számolok be; ugyanis az állatkert mellett korábban egy üres, gazdátlan, lepusztult kollégiumi épület állt, amit az igazgató elkért a várostól, és csinált belőle valami egészen különleges Szafari-szállodát, amely Közép-Európában egyedülálló, hiszen az állatkert területén helyezkedik el.

Ez a Hotel Dzsungel.

Egészen különös volt! Éjszakánként hallgattuk az ablakon át a majmok sivítozását, a tevék böffentéseit, az orrszarvú vidám cuppogását.

És a növények! Fantasztikus! Ági néni, aki nyugalmazott botanikus professzor, és a Zoo füveinek, fáinak, virágainak, cserjéinek tábornoka, telerakta délszaki növényekkel a tágas előcsarnokot. Az emeletről hosszú bambuszpálcákon lógnak alá az elhullott régi kedvencek bőrei; van itt zsiráf és zebrabőr is, a falakat pedig sok preparált trófea díszíti. Ez az előcsarnok légkondicionált, kellemesen hűvös.

Itt a földszinten két lakosztály van, mi a Fehér Tigris nevűben laktunk, amely körülbelül olyan nagy, mint a lakásunk, nota bene Fehér Tigris van az állatkert lakói között is, igazi különlegesség!

Az emeleten 20 kényelmes szobát rendeztek be a turisták, és a családos vendégek részére. A svédasztalos reggeli benne van a szoba árában (emlékszel, hogy szerettük kislány korunkban az önkiszolgálást, akkor az olyan „felnőttesnek” tűnt…!).

Ahogy kilépsz a Hotel Dzsungel főbejáratán, öt méterre ott fodrozódik, kelleti magát a csodaszép Sóstó, a város leghíresebb fiának, Krúdy Gyulának szíve szerelme.

A Tófürdő strandja picike, ám igen kellemes, balatoni hangulatot idéz, csak nincsenek annyian (még). Láthatóan igen szépen fejlődik a környék; nemrégiben adták át az élményfürdőt. Meglepetésünkre, teljesen megfizethető áron, remek szolgáltatást nyújtott. Minden nagyon ember-léptékűnek tűnt föl, barátságosnak, a gyermekmedencék ötletesek, kellemesek, a tíz hónapos, és a négy éves fiam is remekül érezte magát. De mi felnőttek is megtaláltuk a magunk szórakozását.

Visszatérve az állatkertre (a legtöbb időt azért mégiscsak itt töltöttük el, és mondhatom Neked: világszám! Külön kis köztársaság, átgondolt szervezeti struktúrával, jó hangulatú munkatársakkal, kitűnően szervezett, áldozatos munkát vállaló gondozókkal, és végül (de korántsem utolsó sorban), kedves, helyes, elégedett állatokkal, akik természetesen e nagy család részei. A kert annak a paradicsomi állapotnak a zárványa, amikor ember és állat még békén élt együtt.

Gados Laci (bácsi) a parkot folyamatosan ellenőrzi, egészen beleolvadva környezetébe; rövidnadrágban és állatkertes pólóban jár s kel, csakúgy, mint a többi dolgozó.

Pedig újabb és újabb expedíciók során hozza el ide a legkülönlegesebb állatokat és növényeket, gondosan megtervezett cserekereskedelemben adja és veszi is a különleges fajokat. Ha jól tudom, most egy panda beszerzése a legfontosabb célja.

A földrészek látnivalói egy-egy ösvény mentén, házban vagy bemutató terep köré rendeződnek. Kedvencünk, a Zöld Piramis, az Indonéz ház lett. Ide rossz időben is bátran be lehet menni, hiszen a klíma itt kellemesen párás és meleg, esőerdei. Van itt vízesés, függő fahidacskák (András fim nagyon élvezte), találtunk különleges növényeket, természetesen a tájak jellegzetes állataival. Számomra a legkülönösebb a komodói varánusz volt, ami tulajdonképpen sárkányféle. Egyfejű, mint Süsü, de korántsem olyan kedves, merthogy megeszi az embert, ha úgy hozza a végzet! Laknak itt majmok és különleges madarak, illetve ebben a csodapalotában kap helyet az Óceánárium is, ahol igazi cápák és különös tengeri tünemények élnek. Ezt ne hagyjátok ki!

A másik kedvencünk Tarzan ösvénye lett, ami tulajdonképpen nagyon szép bambusz ösvény, ahol különleges egzotikus fák lombjai között vezet végig az út. A szállodától indul, aztán struccok, gorillák, keselyűk, zsiráfok, zebrák, geprádok és is szurikáták között vezet. Ebben a maszáj faluban aztán van tigris, oroszlán, törpe víziló, minden állat a maga helyén, olykor tágas kifutókon, vagy éppen röptékből csodálják a vendégeket, mert hogy nekik meg nyilván ez a programjuk egész nap!

A zoo természetesen nem csak a különleges állatokat és az egzotikus tájak növényeit gyűjtötte össze, találkozhatunk hazai kedvenceinkkel is. A korhűen berendezett magyar jurta és környezete segíti a honfoglalás-kori életviszonyok és állatvilág megismerését az iskolás gyerekek számára; a kisebbek a kedves parasztudvaron simogathatnak kecskét, nyulacskákat, de meg lehet nézni a malac csutakolást is.

Levelem végére hagytam a spektákulumokat, melyek még vonzóbbá teszik az állatkert programját. A kedvencünk a fókashow volt. Két tüneményes fóka és idomárjaik mutatnak be különféle látványos és mulatságos trükköket – egy nap háromszor. Mondanom sem kell, hogy a lelátó mindannyiszor tele van már a műsor kezdete előtt fél órával is. A bemutató után szemfüles fotósok (a Fotózoo munkatársai) már kiaknázták a lehetőséget; fókapuszis fotót lehet készíteni. Először idegenkedtem a dologtól, de végül a gyerekek kedvéért belementem, rólunk is készült puszis fotó (azóta is a nappali dísze). Nem mondom, furcsa, amikor a fóka arcon puszil, de érdemes kipróbálni!

Most búcsúzom Cipi, időközben bealkonyodott. El kell látnom a fiókáimat, ha addig nem is, de Hanukkakor, Gyurikád Bar-Micvóján találkozunk. Csókol barátnőd!