2006. 1. szám » Hollósi Zsolt: 130 éve hunyt el Lőw Lipót szegedi főrabbi

Hollósi Zsolt: 130 éve hunyt el Lőw Lipót szegedi főrabbi

„A magyar zsidó papok mintaképe volt Lőw Lipót, ki hazájának és felekezetének, a közművelődésnek és a vallástudománynak leghívebb szolgálatában töltötte el eredményekben gazdag életét.” Ekképpen értékelte a magyar zsidóság történetének egyik jeles kutatója a 130 évvel ezelőtt, 1875. október 13-án elhunyt szegedi főrabbi életművét.

Lőw Lipót a híres prágai rabbi, Judah Loew Becalel kései leszármazottjaként a morvaországi Czerna Horán született 1811. május 22-én. Német anyanyelve mellett a falu tanítójától csehül is megtanult, héberre pedig házitanítója tanította. Gondos nevelésben részesült, élete során az olasz, a francia, a latin és a görög nyelvet is elsajátította, miközben hegedült, zongorázott és fuvolázott is. Tizenhárom évesen hagyta el a szülői otthont, hogy Talmud-iskolába menjen. 1829-ben Perles Mózes hallgatójaként Kismartonban kezdett magyarul tanulni. 1830-ban Prossnitzban a Bibliát és a Talmudot tanította, közben a helyi főrabbi mellett tanulmá-nyait is folytatta, miközben a val-lásreformáló hírében álló aradi főrabbival is levelezett… Mivel nem remélhetett rabbiokleve-let a vallásreformerekkel nem szimpatizáló illetékes morvaországi főrabbitól, Magyarországra jött. Nevelőként kezdett dolgozni, közben keményen tanult, és 1835-ben sikerült megszereznie a rabbi-képesítést. Több felsőoktatási intézményben is tanult, keresztény teológiai végzettséget és főelemi iskolai tanítói oklevelet is szerzett. 1841-ben Szombathelyen tartotta élete első prédikációját, majd hamarosan helyettes rabbi lett Nagykanizsán, ahol munkájának elismeréseként 1842-ben főrabbivá választották. Lőw Lipót az első tudományosan képzett magyarországi rabbik közé tartozott. Hamar felismerte: a hazai zsidóság számára elengedhetetlen a magyarosodás. Szónoklataival, írásaival harcolt a magyar zsidóság emancipációjáért. A magyar nyelvű igehirdetést is meghonosította Nagykanizsán: már 1844-től magyarul prédikált a zsinagógában. Szinte szállóigévé váltak egyik prédikációjának buzdító szavai: „Bátran tehát, barátaim! Honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát!” Nagykanizsai működése idején szólalt meg először egy magyarországi zsinagógában orgona. 1842-ben Pesten feleségül vette Schwab Arszlán pesti főrabbi Leontin nevű művelt leányát, aki hét gyermeket szült. 1844-ben indította el későbbi híres folyóiratának előfutárát, a Ben Chananját. 1846 nyarán Pápára került főrabbinak, ahol reformjai megosztották az ortodox hitközséget. Kossuthtal folytatott nevezetes hírlapi vitájában amellett állt ki, hogy a zsidóság jogegyenlőségének biztosítását nem szabad összekapcsolni a vallási szokásaik megreformálásával. A szabadságharc idején követte híveit a harcba, és tábori lelkészként vállalt szerepet. 1849 májusában a pápai zsinagógában a többi felekezettel együtt ünnepelve nevezetes beszédet mondott a függetlenség proklamálásakor. Egy regényes életrajz szerint a szabadságharc végnapjaiban Táncsics Mihállyal együtt a szegedi Zsótér-házban tett hitet a megvalósuló egyenjogúság mellett. Az összeomlás után Lőw Lipót sem kerülhette el a számonkérést: börtönbe zárták, felségsértéssel és lázítással vádolták. Báró Sina György közbenjárására 1849 decemberében szabadon engedték, de egy ideig még figyelték. A szegedi zsidóság 1850 végén választotta rabbijává és iskolája igazgatójává. 1851-ben elhunyt első felesége, 1853-ban újból megnősült: az ókanizsai szabadságharcos özvegyet, Redlich Babette-et vette el, akitől ugyancsak hét gyermeke született. Köztük 1854-ben Lőw Immánuel, akit később „a földkerekség legtudósabb rabbijának” tartottak.Lőw Lipót a szegedi zsinagógában magyar nyelven bevezette a királyért, a hazáért és a városért mondott imát, zsidó leányiskolát alapított, létrehozta a zsinagógai énekkart és vezetésére ké-pesített kántort alkalmazott. 1868-ban az igazságügy-miniszter véleményt kért tőle a szégyenletes középkori „zsidó eskü”-ről, mire ő egész tanulmányt írt „A zsidó eskü múltja, jelene és jövője” címmel. Ennek hatására törölték el a megalázó esküformát. Az ortodoxiával szemben reformokra törekedett, de igyekezett a reformmozgalmat a vallástörvényi hagyományokkal is összeegyeztetni. AĘmagyar zsidó sajtó egyik kezdeményezője volt, 1858-ban újraindított folyóirata, a Ben Chananja Szegedet egy évtizeden keresztül a zsidó tudomány egyik európai központjává avatta. Szaktudósként nemzetközi hírnévre tett szert a talmudi régiségek tudományában. Közéleti és tudományos tevékenysége révén nagy tekintélyre tett szert, tagja volt Szegeden a városi közgyűlésnek is. Amikor 1875. október 13-án elhunyt, az első részvétnyilvánítások egyikét a Torinóban lakó Kossuth Lajostól kapta a Lőw család.