Könyv:
Áv hó 9-én emlékezünk a Szentélyre
Marcellus Mihály: Maszada – Az utolsó szikla
Bevallom, a szívem egy darabja a lapok között maradt. Hiába ismertem Josephus Flaviustól a történetet, hiába másztam meg az Erődöt, én, a javíthatatlan álmodozó, az utolsó pillanatig reménykedtem a pozitív végkifejletben. Még azt is bevallom, hogy olvasás közben kétszer meghaltam. Először a Templom pusztulásánál, majd a Maszadán.
Még csak a címnél tartottam, de máris ítélkeztem: Josephus Flavius – áruló; a rómaiak – gyilkosok; a zsidók – áldozatok és gyilkosok. Próbáltam elnyomni a fejemben kavargó információkat. Aztán olvastam és olvastam az utolsó lapig. És fel kellett tennem magamnak a szörnyű kérdést: Én mit tettem volna?
Marcellus nem az általam feltett kérdésre akarta rávezetni az olvasót – ettől függetlenül hálás vagyok neki – , hanem arra, hogy történjen bármi, ne felejtsük el: elsősorban emberek vagyunk.
Jó pont, hogy a szerző nem csak forrásnak, hanem szereplőnek is felhasználta Josephus Flavius alakját. A Maszada történetét kizárólag az ő elbeszéléséből ismerjük, így jogosan merül fel a kérdés: honnan szerezte az információt, ha a védők lemészárolták a családtagjaikat, majd egymást is, hogy ne kerüljenek fogságba. A regényben egy római katona (Caius Serenus Alba) meséli el Josephusnak és Titusnak a történeteket, aki Jeruzsálem ostromakor a zsidók fogságába esett, majd visszakerült a rómaiakhoz és részt vett a Maszada meghódításában.
Tehát a történet Jeruzsálem ostromával kezdődik. Ahelyett, hogy a zsidó védők a rómaiakra koncentrálnának, még egymással is harcban állnak. A feszültség napról napra nő, és Júdea válaszút elé érkezik. Ezt szimbolizálja a felsővárosi kohenita testvérpár konfliktusa: Joachim az Örökkévalóra bízza magát, míg Simeon harcolni akar, mert az ellenség legyőzhető. Mikor a Templom lángba borul, Simeonnak sikerül kimenekítenie a családját, és a véletlen folytán foglyul ejtett Alba tribunust, a sivatagba. Míg Joachim és húga, Jáel a sivatagban marad, addig Simeon a Maszadán köt ki a többi menekülttel. A béke nem tart soká, a rómaiak megjelennek az Erőd lábánál és kezdetét veszi a végső harc…
Árulás, intrika, dráma és szerelem kötelező össszetevői egy történelmi regénynek. Marcellusnál is megtalálhatóak, arányaiban jól kidolgozottak, ábrázolásuk korhű. De ne feledjük Mikszáth szavait:
„A megtörténhetés illúzióját fenn kell tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi. Legjobb tehát úgy venni, hogy az egész regény költött, aminthogy költött is.”
Talán a legfontosabb, amit ezeken felül meg kell említenem, az a szerző gesztusa. Hogy vette a fáradtságot és a Caius-Joachim-Jáel-szálon keresztül bemutatta a zsidóság történetét és elveit. Emiatt (is) őszintén remélem, hogy a Maszada – Az utolsó szikla című regény megtalálja azokat az olvasókat is, akik kevésbé járatosak a zsidó illetve a római kultúra világában.