Fekete Béla számára keserves volt az ébredés, de nem az előző este
elfogyasztott kereskedelmi mennyiségű sör okozta másnaposság miatt, hanem
mert a naptárra nézve rádöbbent, hogy mindaz, amit álmodott, valóság volt. A
<<nagy háborút>> elvesztették a németek, a pengő a múlté, volt kommunizmus,
meg rendszerváltás sok felesleges párttal.
Még szerencse, hogy az antiszemitizmus a régi. Megpróbálta összeszedni a
gondolatait.
Tegnap tényleg a kinevezését ünnepelték, és az is stimmel, hogy
verőlegény lett, de nem a nyilasoknál, hanem egy ingatlan-ügyekkel
foglalkozó magánvállalkozásnál. Bajba jutott idős embereket támogattak,
akiknek aztán ő segített költözködni. Igy jutott nemrég lakáshoz a házban,
ahol apjával élt, de az öreg házmester csak a fejét
csóválta: A mi időnkben nem volt ennyi herce-hurca, szerződés,
költöztetés; elég volt egy levél, alá se kellett írni.
Apja sokat mesélt a régi szép időkről. Kívülről fújta az öreg
történeteit, hogyan lett szegény házmesterből jómódú boltos, aztán megint
szegény, majd igazgató, azután ismét házmester. „Tanuld meg fiam
– ismételte gyakran az apja – az élet olyan, mint a ringlispil, egyszer
lent, egyszer fent.” Ezen sokat gondolkodott, amitől a feje mindig
megfájdult, de akkor sem értette. Az ő életfilozófiája az volt, hogy nincs
az a másnaposság, amit egy sör ne mulasztana el, legalábbis másnapig. Ezt
hívják az élet körforgásának, gondolta, és ilyenkor szinte kezdte megérteni
az apját, de aztán feladta.
Most azonban fontosabb dolga volt, mint gondolkodni, sportbarátai
egy ügyességi autóverseny szervezésével bízták meg. Az apropót az adta, hogy
a városban lesz valami menet, ahol már megint sajnáltatják magukat a zsidók,
hogy őket kiirtották, pedig ha ez így lett volna, akkor most nem lehetnének
itt. Ez tiszta logika, hogy nem lehet észrevenni? Átverés az egész, óriási
biznisz, amit a zsidók agyaltak ki. A németek a táborokat eredetileg azért
hozták létre, hogy a zsidók ott vészeljék át a háborút, amíg ők a fronton
harcolnak (hasonló célja volt nálunk a munkaszolgálatnak). Komfortos
barakkokat építettek zuhanyzókkal, gázfűtéssel. Őrök vigyáztak, hogy senki
ne zavarhassa meg a nyugalmukat, és ha nem jöttek volna a komcsik a
bombáikkal, ma is boldogan élhetnének ott.
Azóta eltelt hetven év, de ők állandóan csak a múlton lovagolnak.
Foglalkozunk mi folyton a tatárjárással? Pedig a tetvesek minket tényleg
kiirtottak, és amikor a legutóbbi magyar-tatár válogatott találkozó elött
annyira megvertük a vendégcsapat szurkolóit az nem emiatt volt, hanem mert a
meccsen olyan durván játszottak. Nekünk mindenünk a fair-play. Szeretjük a
sportot, főleg a csapatsportokat.
Egy mindenkiért, mindenki egy ellen, ez a jelmondatunk, és ha valaki a
földre kerül, már nem rúgjuk a fejét, ha nem mozog.
Az autóverseny is azért jutott az eszünkbe, mert szép sport, ami
náluk nem a sebességről, a száguldozásról szól, hanem az ügyességről.
Az útvonal a Dohány utca teljes hossza, és nem az győz, aki a leggyorsabban
megy végig a rajttól a célig, hanem az, aki a legtöbb járókelőt üti el
közben. Az izgalom fokozására azt terveztük, hogy egyeseket megjelölünk
valamivel, mondjuk egy sárga csillaggal, és az ilyen gyalogosok elütése
dupla pontot ér. A verseny neve épp ezért lett volna az, hogy „Gázolj el
egy zsidót!”, de a filoszemita maffia belekötött, hogy az félreérthető a
<<gáz>>-szó miatt, pedig ugye semmi köze hozzá, hiszen itt gázolásról van
szó, ami egészen mást jelent.
Ebbe belelátni bármilyen kétértelműséget, rosszindulatú kekeckedés. Mi
azonban megértők vagyunk, hogy ne vádolhassanak minket, átkereszteltük a
futamot arra, hogy <<Üss (el) egy zsidót!>>, amit már engedélyeztek.
A sport mellett a kultúra is fontos számunkra, így az estét
koncerttel zárjuk majd, amin fellép családunk büszkesége, legifjabb Fekete
Béla, aki ezúttal meglepetéssel készül. Nemrég megvádolták, hogy egy
nagygyűlésen rasszista módon szólt a cigányokról, ezért, hogy bizonyítsa
szimpátiáját a mássággal. A „Száztagú cigányzenekar” mintájára új bandát
szervezett – „Fekete százak” néven. Az együttes különlegessége, hogy
kizárólag ütőhangszerekkel kisérik a maguk írta tréfás rigmusokat, mint első
nagy sikerüket, a „Shalom, shalom, a zsidókat kivasalom” címűt.
Természetesen ebbe is belekötöttek. Ilyen világban élünk.